Törvényszéki csarnok, 1864 (6. évfolyam, 1-101. szám)

1864 / 41. szám

Pest, 1864. péntek május 27. 41. szám, Hatodik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. —w*—* i 1 1 i 1 í—i T-T--TI rT-Bj—aaMB-aaiii-i —— Tartíilom : A késedelmi kamatokról. — Kúriai Ítéletek magánjogi ügyekben. A késedelmi kamatokról. A vtk. 1. r. 100. §-a azt rendeli, hogy „minden váltót fizetés végett az abban kitűzött fizetési helyen be kell mutatni, és a fizetés felvétele végett a fizetőhöz elmenni." Minthogy nem fizetés esetében az óvás kivételét a törvény, jelesül az I. r. 138. §. csak a viszkeresetnél, a viszkereseti jogok különbeni elvesztésének terhe alatt rendeli, nálunk az óvás az elfogadó irányában — valószínűleg a néhány frtnyi költség kikerülése végett — a legritkább esetekben vétetik ki. Pedig hogy mennyire kívánatos a történt fizetés végetti bemutatás igazolhatásaul az óvást nem csak az előzők elleni viszkereset esetében, hanem az elfogadó irányában is kivenni, és hogy az adós által különben is megtérítendő 2—3 frtnyi óvásdij megkímélése nem eszélyes takarékosság, ez az alábbiakból bőven ki fog tetszeni. A vtk. I. r. 117. §. szerint ugyan is a késedelmi kamatok akkor, ha az adós a fizetésben késedelmes volt , azaz a 100§-ban rendeltfizetés végetti bemutatásdaczára nem fizetett a lejárat napjától, ha pedig a bemutató késedelmes, azon naptól számittatnak, melyen a fizetés általa kívántatott. Az adósnak a fizetésbeni késedelme tehát az utóbbi körülménytől van feltételezve. Az idézett törvény erejénél fogva oly esetekben, midőn a történt bemutatás óvással nem igazoltatik; alperes a bemutatást gyakran tagadván, magát a kamatok, vagy ha tárgyaláskor a tőke általa lefizettetik, a perköltségek terhe alól is felmentetni, és felperest a neki okozott költség megtérítésében elmarasztaltatni kéri. Ily esetekben azon kérdés merül fel, hogy ha felperes alperesnek ezen tagadása ellenében a történt bemutatást nem igazolja, váljon és mi időtől kezdve Ítélhető meg a késedelmi kamat, és váljon az utóbbi esetben, midőn t. i. a tőke tárgyaláskor lefizettetik, van-e helye alperes teljes felmentetésének, és ennek kapcsán felperes az alperesi költségek beni el marasztaltatásának ? E kérdés körül háromfélék az eltérő nézetek. Némelyek ugyanis a kamatokat a keresetlevél beadásától számítják, ebbeli nézetük igazolásául a 117 § végszavaira hivatkozván, melyek szerint t. i a kamatok azon Daptól, melyen a fizetés kívántatott, tehát a fizetést kivánó keresetlevél beadása napjától számitandók. Mások ismét, kiknek nézetét mi is oszljuk, a keresetlevél kézbesítésének napjától vélik azokat megítélendőknek, érvül azt hozván fel, hogy a 100 § a váltót fizetés végett az adósnál bemutattatni rendeli, hogy a 117 § is a fizetés kívánása alatt eme szavak után: „ha pedig a bemutató késedelmes"Ítélve,csak ezen bemutatást érti, a váltó pedig, ha nem is eredetben, legalább másolatban, csák a kézbesítéskor mutattatik be, és hogy a fizetés, miután alperes a kereset beadásakor arról még tudomással nemnbir, tőle tettleg csak a kereset kézhez adása által kívántatik -Mig végre vannak,kika késedelmi kamatokat a tárgyalás napjától számítják , minthogy alperes az eredeti váltót csak ekkor látja, illetőleg az neki a 100 § szerint fizetés végett eredetben csak ekkor mutattatik be. A fentebbiek szerint az adósnak fizetésbeni késedelme a váltó bemutatásától,illetőleg a fizetés kívánásától lévén feltételezve, a fentebbi nézetkülömbség logicailag ezen késedelemre is kell hogy kiterjedjen, minél fogva az adósnak fizetési kötelezettsége az első nézetben lévők szerint a keresetlevél bead második nézetet pártolóknál annak kézbesítése napján, és az utolsó nézetbeliek szerint a tárgyalás napján áll be, melynek ha elégtétetik, az adós sem kamatokban, sem perköltségekben el nem marasztaltathatik; sőt ilyen esetben az alperesnek ok nélkül okozott költségek megtérítésében felperes kell hogy elmarasztaltassák. És így azon adós, ki mint fentebb említtetett, a tőkét tárgyaláskor lefizeti, csak az utolsó nézetbeliek által fog a kamatok és költségek terhe alól felmentetni, és a neki okozott költségek megtérítésében felperes elmarasztaltatni, mert az első ós másod rendű nézetbeliek ezen adóst fizetésben késedelmesnek tartják. A fentebbi különböző, s egymáshoz közel álló időpontok a kamatok mennyiségére nézve nem nagykülömbséget tesznek ugyan, miért is ezen fejtegetés inkább jogtudományi érdekű, sem mint az érintett különbségből a felekre tetemes haszon vagy kár háramlanék, de tehet igen is nagy különbséget a váltó lejárta és a fentebbi időpontok közti időköz, és a váltóösszeg, mert ha például egy 1000 frtos, 1863 évi jan. 1. lejárt váltó csak 1864 jan. 1. pereltetik be, a felperes az alperes tagadása ellenében a váltó lejáratkori bemutatását nem igazolhatja, eltekintve a költségviselés veszélyétől, legalább is egy évi, t. i. 60 frtnyi kamatot veszt, a fentebbi nézetek közül bármelyik jusson is érvényre. E kérdést a pesti kir. e. b. váltótörvényszék és a kir. váltófeltszék egy esetben következőleg döntötték el. Mayer Frigyes pesti lakos a pesti német színház igazgatóját Winter Bernátot egy f. é. február 5. lejárt 50 frtos váltó alapján beperelvén, alperes tárgyaláskor tagadta , bogy a kereseti váltó neki fizetés végett bemutattatott, és hogy ő fizetésre valaha felszólittatott volna, s lefizetvén a lejárat óta készen tartott 50 frtnyi tőkét a tárgyaló bizottmány kezeihez, magát a kamatok s perköltségek fizetése alól felmentetni, és felperest, ki a tökét elfogadni vonakodott, a költségek megtérítésében elmartsztaltatni kérte. Felperes erre válaszolá, miszerint a váltó f. é. íebrur 5-én lejárván, azóta alperes többször fizetésre felszóllittatott, de minthogy ő ezen körülményt tagadja, kéri felperes akésedelmi kamatokat a keresetlevél beadása napjától, t. i. f. é. február 16-tól megítéltetni. Tagadja felperes, hogy alperes a pénzt a váltó kifizetésére készen tartotta, de ha ez való volna is, ily kifogást a váltótörvényéi