Törvényszéki csarnok, 1864 (6. évfolyam, 1-101. szám)

1864 / 34. szám

Pest, 1864. péntek április 29. 34. szám. Hatodik árfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Tartalom : Az úrbéri állományt gyarapított foglalásokról. — Kúriai Ítéletek. — Irodalmi értesitő. — Hivatalos tudnivalók. Az árb őri állományt gyarapított foglalásokról. Abrahámffy János ügyvéd nrtól. Az 1853 mart. 2-iki cs. nyílt parancs — mely az úrbéri ügyeket szabályozza, többnyire az e tárgyat érdeklő régibb törvényeinken alapul, s az, ideigl. törv. szab. VI. fejezete által épségben hagyatott 7-ik §-ában azt mondja, bogy „az úrbéri állománynak a földesúri földekből vagy a közös legelőbőli foglalás által keletkezett minden nagyobbitása stb. az eddigi törvények szerint kezelendő, az 1820-ik éven tul terjedő békés birtok azonban meg nem támadható stb." Készakarva idézem ezen szakaszt megrövidítve, mert annak általam itt kihagyott része a jobbágytelki állomány törvényes térmennyiségébóli foglalásról, vagyis ezen törvényes térmérték hiányairól szól, miről e lapokban legközelebb Ármos Bálint értekezett, mig én csak a telki állománynak a földesúri földekből vagy közlegelőből való foglalások általi nagyobbodásáról akarok röviden néhány szót szólani. A fönnemlitett pátens 8-ik §-a a telki állományok térmértékén felül találtatandó földeket—a mennyiben t. i. nem 820. év ótai foglalások — „maradékfóldek"-nek nevezi s a birtokosok kezén — általuk a volt f ddesurnak adandó kárpótlás mellett — meghagyatni rendeli. — Ama földterületek tehát, melyek az úrbéri állomány törvényes térmértékét meghaladják, vagy természetben viszszaadandó foglalások, vagy megváltandó maradék gyanánt tekintetnek. Ugy hiszem, legtöbb esetben az urbértelki állományok a törvényes — a teréziai úrbér s ennek alapján az 1836. V. t. cz. első §. által megállapított — térmennyiséget meghaladják, illetőleg ennél nagyobbak, s igy igen gyakran elő kell a foglalások kérdésének fordulnia , mely foglalásoknak bizonyítása a körülményekhez képest természetesen igen különböző, és sokféle lehet ugyan, egy kérdést illetőleg azonban kell, hogy minden esetben egyenlő legyen a I izonyitás <:s a megoldás is; és ez ama kérdés : vál jon a foglalások — midőn a maradékföld vagy egészen, vagy részben a 7-ik § alapján természetben visszaköveteltetik, — egyénileg—vagyis telkenkint mutat and ók-e ki s bizonyitandókbe,vagy elég azokat átalánosságban a 7-ik §. rendelkezése aláeső foglalásokul bizonyítani? E kérdést illetőleg ügyvédek s bírák részéről egyaránt többféle eltérő véleményt hallottam, sőt a bíróságoknak különbözőitéletét is olvastam. Nem tartom tehát haszontalan vagy fölösleges munkának e kérdésre a feleletet megkísérteni, igen szívesen vévén, ha netán tévedő nézetem helyreigazittitnék. Miután a 7-ik § az „eddigi törvényekre" hivatkozik, lássuk mit mondanak e tekintetben amaz előbbeni vagy I eddigi törvények ? — Az ide vonatkozó 1836. X. t. cz. 7. § azt rendeli, hogy ; „azon földek,melyeknek foglalási minőségük igazolható, ha a közlegelőből valók, ehez viszszacsatoltassanak, ha pedig urasági földekbóli foglalások, a földes ur szabad rendelkezése alá essenek vissza." Mind ezen t. cz. mind a mart. 2-iki pátens megkívánják, hogy az ily foglalás által az úrbér telki állomány szaporittatott légyen, azonban mig az 1836. X. t. cz. 7-ik §. ezen foglalásokat bizonyos idő szerint meg nem különbözteti, addig a mart. 2-iki nyilt parancs 7. §. határt von, és ilyen gyanánt az 1820. évet tűzi ki, hozzá kötvén még a „békés birtok'1 föltételét is, mely nélkül a régiebb foglalások is megtámadhatók és természetben visszakövetelhetők, vagy is, mely békés birtoklás nélkül az 1836. X. t. cz. 7. §-ának határidőt nem szabó rendelkezése egész terjedelmében visszaáll. Ezen törvényes intézkedésben én részemről csak egyetlen igen igen gyönge támpontot látok, melyre azok, kik a foglalásoknak egyénibeigazolását kívánják és szükségesnek állítják. ezen állításukat építhetnék, s ez ama kifejezése az 1836. X. t. cz. 7. §-ának hogy az ily földekkel „az úrbéri tartozmányok szaporittattak", mit a mart. 2. pátens 7. §. az „úrbéri állományok nagyobbitásának" nevez. Ez azonban nem magyarázható oda, hogy mindenik volt jobbágyra és zsellérre vagy helyesebben mindenik úrbéri telekre nézve külön külön igazoltassák a foglalás térmennyisége, kora és minősége, annyival kevésbbé, mert mind az 1836. X. t. cz. általában úrbéri t a r t o zm á n y o k r ó 1, mind az 1853 mart. 2-iki pátens szinte általában úrbéri állományról szól, nem pedig egyes volt jobbágy vagy zsellér — avagy egyes telekről. De nem is lehetett sem egyik sem másik törvénynek azon czélja, hogy a volt földesurat a foglalások egyéni bizonyításának terére szorítsa, mert ezen bizonyítás oly ritka esetekben volna csak lehető, hogy e miatt külön törvényt alkotni, valóban érdemes sem lett volna.— Ugyanis: csak ugy képzelhető a foglalásnak idő, egyén és területenkinti bebizonyítása lehetőnek, ha a volt földesúr az ily foglalásról azonnal vagy legalább nem sokára annak megtörténte után biztos tudomást nyert. És ez esetben bizonyosan akkor mindjárt orvosolta volna a volt földesúr tulajdonának vagy közlegelői birtokának sérelmét, és pedig 848 előtt saját törvényhatósága utján, később pedig — a kilencz éven át érvényben volt osztrák törvények szerinti birtokháboritási perutou , s nem várt volna arra , hogy sérelmének orvoslatát — a legelő elkülönités és szabályozás iránt indítandó perben — még kétségessé tegye. Ha pedig az ily foglalásról annak megtörténtekor mindjárt — vagy közvetlenül utána, tudomást nem nyert a volt földesúr, nem is fogja azt — fehérholló — ritkaságu eseteket kivéve — bebizonyíthatni, s igy a törvény reá nézve csak irott malaszt fogna maradni. 34