Törvényszéki csarnok, 1864 (6. évfolyam, 1-101. szám)

1864 / 34. szám

134 De nem is olyanok szoktak a volt úrbéresek általi foglalások leDni, hogy azokat egyén-idő-s tér szerint bizony itani lehetne. Nem egyszerre és nagyban szoktak e foglalások történni; apródonkin ts időszak önkin ti t erj e s zk e d és e k ezek, melyek csaknem észrevétlenül fogyasztják a közlegelőt, az uri birtokot, erdőt, nádast stb. s növelik a volt úrbéresek birtokát, vagy — hogy a törvény szavával éljek, az úrbéri állományt. S aztán, mi által bizonyittatnék az ily foglalás, melyet egyik másik — vagy rendszerint csekély kivétellel, valamennyi — úrbéres apródonkinti terjeszkedéssel teszen ? — tanukkal? — vagy költséges és hosszadalmas mérésekkel? — Tanukat a volt földes ur — mint számos példa mutatja — hasonló esetekben nem kap, fölméréssel pedig csak ugy boldogulhatna, ha már előbbi korból hiteles egyéni fölmérést mutathatna föl; s ha — mi szintén a legritkább esetek közé tartozik — ily egyéni hiteles fölméréssel a régiebb — 820 — 848 közti, vagy akár korábbi — időszakból birna is a volt földesúr, váljon a határnak különféle — elemi behatások folytáni — változásai nem tettéke már lehetlenné a régebbi fölmérésnek a mostani állapotra való alkalmazását? s általában, ha például az ily térképet 1830. évre teszszük, mennyi fáradságba fogna kerülni s általában lehetséges is alig volna annak kimutatása, hogy 34 évi időközben ki s mikor tette a foglalást? kivált a folytonos és 1848 év óta még egyes földdarabokra nézve is folyvást dívott birtokváltozások mellett ! Vége hossza nem volna czikkemnek, ha mindazon nehézségeket elsorolni akarnám, melyekbe az 1836. X. t. cz. 7. s az 1853 mart. 2. pát. 7. §-ának érdeklett foglalásoknak egyén, vagyis telek - idő - és tér szerinti külön kimutatása s igazolása szükségképen ütköznék, s melyeknél fogva az imént említett törvényeknek a volt-földesúrra nézve méltányos és igazságos intézkedé ük a gyakorlati életben illusoriussá válnék. Csak néhány ily nehézséget akartam itt példa gyanánt fölhozni, azokra hagyva ezen, a gyakorlati életben valósággal létező nehézségeknek megczáíblását, kik az úrbéri állomány tgyarapitott foglalásoknak — nem tudom minő elmélet alapján —egyéni beigazolását követelik. Igénytelen néx.etem e tekintetben az, hogy : ha a volt f ö 1 d e su r bármily — teljes bizonylattal igazolni képest azt, miként az összes községbeli úrbéri állomány, például egy Pestmegyei III úrbéri osztályba eső köz-égnek összes 40 jobbágy és 160 zsellér- és ezeknek jobbágyti-lekké való leductiojuk után összes 60 úrbéri telke s illetőleg ennek teszem 24ü0 hold nyi törvényes állománya 1820 óta 1000 holddal gyarapodott, — mig ellenben a volt uradalmi majorsági birtok, vagy a köz legelő, vagy mindkettő is, ugyanannyival fogyatkozott, a nélkül, hogy e fogyatkozásnak valamely megállható oka adathatnék, — az érdeklett 1000 hold, a mennyiben a közlegelő fogyatkozásából eredeti, ehez csatolandó, a mennyiben pedig a volt földesúr földjéből származott volna, ennek szabad rendelkezése alá természetben visszaadandó. Röviden : nem látom sem a törvény, sem annak czélja vagy szelleme által igazoltnak azon követelést, hogy a kérdéses foglalasok egyénileg igazoltassanak, hanem elegei.dőnek tartom az általános beigazolást, csakhogy ezen bei^az >lás aztán olyan Jegyen, mely a ,teljes bizonylat" nevét megérdemelje. Mondhatják talán e vélemény ellen, hogy igy nem lehet igazságosan eljárni, mert nem tudván egyenkint a tett foglalás mennyi-égét, nem is lehet tudni, hogy kitől, illetőleg kinek birtokából mennyinek kellé czim alatt elesni ? de kérdem ez ellenében, igazságos volna-e azon eljárás, mely szerint a volt földesúr holdankint 10 — 15 frttal megelégedni kényszeríttetnék oly földterületért, melyre nézve teljesen beigazolta mindazt, mit a törvény megkíván, hogy t. i. az 1820 év ótai — vagy talán előbbi, de nem békés birtokú — foglalás, és hogy e foglalás saját tulajdonából történvén, ezt fogyasztotta, mig elleziben az „úrbéri birtokot, állományt" gyarapította ? — Igen helyesen tartja a latin közmondás: „Summa justitia,summa iniquitas." A túlzás még az igazság keresésében is — mint mindenben a világon — ártalmas. — Minden szabályozásnál egyénileg fölmóretik a határ, s \<yy tudvs van, hogy a telki állomány törvényes térmértékénél ki mennyivel bir többet ? — teljesen elég lesz tehát az igazságnak téve, ha ily foglalások törvényes visszaitélésének esetén mindenik volt úrbéres azon fölösleg arányában járul a visszaadandó területhez, melyet telki állományának törvényes térmértékén tul bir. Lehetnek sbizonyosan lesznek más ellenvetések is, de ez úttal csak igen röviden akarván e tárgyat érinteni, azokra ki nem terjeszkedem. Nagyon örvendenék, ha ezen — itt csak gyakorlati szempontból, s mint a diák ember mondja, per summos apices érdeklett tárgyhoz az ellenvéleményen levők is hozzá szólanának, *) s ez által alkalmam nyílnék kifejezett nézetemet bővebben is igazolni, vagy ha, — min egyelőre kételkedni bátorkodom — alapos érvek által az ellenkezőről győződném meg : „victas dare manus." Kúriai Íteletek. Magánjogi ügyekben. Lapunk mult évi 9—12 szamaiban közöltetett Benyovszky Vincze és társainak Benyovszky János hagyatékára vonatkozó számadástételi pere , valamint ugyancsak a m. é. 36 ik szambán a kir. ítélő táblának az e. b. Ítéletet megváltoztató ítélete is. Most közöljük a kir. Hétszemélyes tábla e perben hozott Ítéletét, mely következőleg hangzik : ,A. Tek. kir. ítélő táblának ítélete az abban félhozott indokoknál fogva helyben hagyatik, s a periratok további intézkedés végett illetőségükhöz visszaküldetnek." (1863. decz. 15. 5805. sz. a.) Ekképafőbb és legfőbb bírósági két összhangzó Ítélet által ezen mind az ügy érdemét illetőleg nevezetes, mind pedig a folytathatóság kérdését tekintve fontos ügyben e szerint kimondatott, hogy miután e perben felperesek nem örökösödési igényüket kívánjak érvényesíteni, hanem alpereseket arra köteleztetni, hogy a néh. Benyovszky János altábornagy által a Benyovszky családnak ajándékozott vagyonról számolni tartozzanak, minthogy tehát itt alpere-ek csak mint a Benyovszky János féle vagyon kezelői jelennek meg ezen ügyre az 6sis. pátens 9 §-a nem alkalmazható: s igy a per folytathatóság érvényesítendő. A kir. Hétszemélyes táblán. 20. Reinitz Hermán és neje Reginának Pilta Miklós mint a szentpéteri közbirtokosság meghatalmazottja ellen 25-10 frt. 73 kr. kártérítés iránti pereben, ítéltetett : Az S a. rendelvény, valamint Königstein Mózes és özvegy Czuken Lőrinczné tanuk vallomásából világos lévén, mikép annak elhnére, hogy felperesek az A a. szerződés szerint a szentpéteri korcsmáltatási összesített jogot 1858 évi nov. l-jétől négy egymás utan következett évekre 8808 ezüst *) Minek e lapokban szabad tért nyitunk. Szerk.