Törvényszéki csarnok, 1864 (6. évfolyam, 1-101. szám)

1864 / 28. szám

110 foglalást, nem lehet elvenni a volt földes úrtól sem; s nem lehet elvenoi még akkor sem, ha ezen foglalás által, az úrbéri illetőségek kevesb ülése állott volna elő. S e szavai a pátensnek, teljesen igazolni, s érvényre emelni látszanak azon véleményt, hogy azurbértelki illetőségbeli hiányok kipótlását, semmi esetre és senkitől sem lehet követelni. Mert ha, még amidőn ki lehet is mutatui azt, hogy a hiány onnan származott, mivel a földes ur elfoglalta egy részét az úrbéri birtoknak, ő az elfoglalt rész visszaadására, s tehát a hiány kipótlására nem kötelezhető, mihelyt kimutatja, hogy az elfoglalás 1820nál régibb időre vihető vissza : kérdem, minő joggal vagy méltányossággal lehetne kívánni, hogy bár úrbéri illetőségén felül birt, de talán szintén 1820 előtti foglaláson alapuló, s igy a törvény által neki biztosított vagyonából, egy szegény jobbágy pótolja vissza ezen hiányt ? Már pedig ez fogna történni, mihely t a pátens 8. §. ugy magyaráztatnék, hogy az egyes telkek hiányai, a más telkeknél mutatkozó feleslegekből pótolandók ki; vagy is mihelyt kimondatnék azon axióma, hogy csak az egész úrbéri területből, a telkek utáni összes illetőség levonása, s kielégítése után maradt feleslegek tekintendők maradék földeknek. Nem akarok védelmére kelni ezen, az,,uti possidetis" elvéből kiinduló értelmezésnek ; sőt a mint ezt már fentebb is gyanitni engedém, nekem az volna egyéni óhajtásom, hogy az úrbéri állományok hiányai, mindaddig, mig más oldalról feleslegek vannak,ezekből mindenesetre pótoltassanak ki; s mig minden úrbéri telek törvényes mérték szerinti illetősége ki nem adatott, maradék földekről szó se lehessen. De hogy a fentebb előadottak ezen nézettel egyenes ellentétben állanak, s hogy azokat a törvényből, vagy is a törvény helyébe állított, s máig érvényes 1853. mart. 2-ki pátensből, nagyon is erősen lehet támogatni, ez tagadhatatlan. És én, bár fő czélom csupán annak megvitatása volt: váljon a földes ur, tartozik-e kipótolni az úrbéri illetőségbeli hiányokat, vagy sem? szükségesnek láttam ezen kitérést már csak azért is, sőt egyenesen azért, hogy a jogtudók figyelmét, ezen nem kevésbé fontos kérdésre felhívjam. Talán a nálamnál avatottabbaknak s mél yebben látóknak sikerülend elenyésztetni azon összeütközést, melyet én a pátens 7. és 8 §§-ai, valamint amaz, és az 1836 X. t. cz. 7 §. közt látok ; mi a közérdekre nézve nagyon óhajtandó s hasznos volna. Mert hogy ezen kérdés nem oly csekély fontosságú, minttán egyelőre látszik; ennek igazolására, ugy hiszem elég lesz felhoznom azon esetet, mely nekem a jelen értekezésre alkalmul szolgált; ezen kérdés bonyolultsága, s az ide vonatkozó törvény félreértése miatt egy előkelő úrbéres községben, azon anomália történvén közelebbről is, hogy a midőn egyrészről több egyes telkeknél összesen 399 hold felesleg, más részről pedig szintén több egyes telkeknél, összesen 51 hold illető ségbeli hiány mutatkozott; az úrbéri bíróságok minden levonás nélkül| meghagyván a 399 hold felesleget, mint maradék földet, azok jelenlegi birlalóiknál, más felől a hiányos telkeket, a földes ur által teljes mértékben rendelték kiadatni, s tehát őt az egész határon mutatkozó 399 hold felesleg mellett, az 51 hold deficitnek, saját allódiumábóli kipótlására kötelezték.Holott,ha mára telki állományok hiányai csakugyan kipótolandók, ezen kipótlás szerintem, csupán s egyedül a maradék földekből történhetik, és soha séma f. ur allódiumából, melyből ő,a hiányokat kipótolni, még az urbóriség fenállásakor sem köteleztetett. Ha felgondoljuk, hogy ily félreértésből származó megkárositát sok, az egész országban milliókra mehetnének; ezen körülmény ugy hiszem elég indokul szolgálhatott, a jelen kérdés minden oldalróli hosszasb fejtegetésére. Ha pedig jelen felszólalásom ezen kérdésben, egy határozott elv megállapítására vezetne : buzgólkodásom ezáltal, nagyon bőv mértékben lenne jutalmazva. ') Kúriai ítéletek. Magánjogi ügyekben. A kir. ítélő táblán. 166. Ényi Czigler Herminának Müller Emi' ellen 750 írt szerkesztői díj s járulékai iránti perében Ítéltetett: Miután a kiadandó szépirodalmi Heti lap kiadására való nézve, a felek közt az A szerint megállapított viszony, miszerint a lap kiadásába felperesnő rnint szerkesztő, alperes pedig mint kiadó tulajdonos folyand be, a lap czimének változtával nem változott, alperesnek azon állítását pedig, mintha a szerkesztői dijra nézve később az A. alattitól eltérő uj egyesség köttetett volna, az alperesi tanuk közül egyedül Khor Gyula támogatná, de ennek vallomása az érdeklett alperesi állitásnak begyőzésére azon okból, mert ugyanaz mint alperesnek könyvvezetője, alperesnek szolgálatában áll, és ön beismerése szerint is, a pernek az alperesi részre kedvező, vagy kedvezőtlen eldöntéséből reá 1/3 részben haszon s illetőleg kár várakozik, és végre, mert maga magának több állításában ellentmond, elegendő nem lévén, e szerint a kereset eldöntésénél alapul csak is az A a. szerződés veendő, miután továbbá kétségen kivül áll az is, hogy felperesnő a lap kiadására maga részéről szükségelt előkészületeket megtette, alperes pedig a lap kiadásátóli elállását ép akkor nyilvánította, midőn a programra elkészítve, annak próba nyomata kijavítva, és a lapnak 1-6 száma is felperesnő által már összeállítva volt, és ezekbez képest az alperes a felperesnőnek a lap kiadása érdekében tett fáradozásai és munkáiért is kárpótlással tartozik; miután végre alperes, ki az A alatti szerződés 4. p. szerint, a felmondás tekintetében magát annak tapasztalatához kötötte, ha t. i. a lap kelendősége a kiadás költségeit nem fedezné, ennek ellenére, az e részbeni tapasztalatot be nem várva, a lap kiadásától annak megindítása előtt, s igy oly időben állott el, midőn a szerződésileg kikötött felmondásra még jogosítva ne ai volt, és ennél fogva az általa adandó kárpótlás kevesebb nem lehet annál, mint a mely a lap reades folyama közben, a felperesnőt az A a. szerződés szerint megillette. Mindezeknél fogva az első bírósági ítélet helybenhagyatik, és a per további intézkedés végett illetőségéhez visszaküldetik. (1864. febr. 23. 1220 P. sz. a. Elő.: Valkovics.) 167. Léphegyi Mihály felperesnek Formágyi Ferencznő szül. Jüttner Eleonóra alperes ellen 5000 pfrt. és járulékai iránti perében ítéltetett : Miután felperes be?) Mi csekély véleményünket illeti, mi azt, hogy a kérdéses hiányt a volt földes urak allódialis birtokukból pótolják , valóban sem törvényesnek, sem méltányosnak nem tarthatnék. Nem törvényesnek, mert reá jelenben érvényes jogszabályainkban elégséges alapot nem találunk ; de annál kevésbé méltányosnak, miután azon kedvezmények, melyeket volt jobbágyaink nyertek (nagy részt nem az 1848 előtti reform törekvés értelmében) egészen a legvégső határig terjedtek — mik ellenében a volt f. urak terheltetését, főleg jelen viszonyainkban emelni, alig lenne indokolható s helyeselhető. — S z e r k.