Törvényszéki csarnok, 1864 (6. évfolyam, 1-101. szám)

1864 / 28. szám

Pest, 1864. péntek április 8. 28. szám, Hatodik éTfoIyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, m^m^fff 2 ~ . —i ! . : rzzzrz H» j7 Tartalom: Nézetek az urbértelki állományok hiányairól. IV. — Kúriai Ítéletek. — Hivatalos tudnivalók. Nézetek az úrbértelki állományok hiányairól. Armos Bálint ügyvéd urtól. IV. Előbbi czikkeni kezdetén megjegyeztem, hogy én, noha a í'enálló vi-zonyoknál fogva, az úrbéri birtokokra né^ve, az „u t i possidetis" elvének kimondását át al ába n helyesnek találom, de ezen elv, kivételnélküli alkalmaztatását nem helyeslem. Óhajtottam volna jelesen azt, hogy az „uti possidetis" elvét felállító pátens, kivételként ezen átnlános szabály alól, kimondott;'. tyoIna világosan és határozottan : hogy a felmérések alkalmával egyes jobbágy telkeknél talált felesleg mindf,iekelőtt, a más telkeknél netalán mutatkozó hiányok kipótlásara fordítandó: és csak mi az összes úrbéri illetőségek törvényes mérték szerinti kielégítése után netalán-felmarad, hagyandó meg, a földes urnák fizetendő kárpótlás mellett, mint maradék föld azoknál, kiknél, a felesleg találtatott; ezen valódi maradvány, azon arány szerint osztatván fel köztök, a mely arányban kezökön találtattak- Jizok.. Ezzel nem fogott volna veszíteni senki. Mert azt, mi öt jog szerint illeti; mitől adózott és szolgált, és a mihez az úrbéri viszonyok megszűnte előtt is igénye lehetett: igy is meg fogta volna kapni mindenik volt jobbágy. Az, a mi mint felesleg, egyesektől elvéteteít volna, törvényesen ugy sem illette azokat, mert az 1836. X. t. cz. 7 §-a, az ily feleslegeket szintén elvétetni rendelte előbbi birlalóiktól; az urbériséget megszüntető 1848. IX. t. cz. pedig, csupán az úrbéri szolgálmányoktól mentesítette lel a volt jobbágyokat; de a törvény által már meghatározva lévő úrbéri illetőségeiknél több birtokot nem ajándékozott nekik, s e tekintetben, az előbbi törvény határozatait nem változtatta meg. A maradék földek tehát, csupán a viszonyok átalakulása folytán, s azért hagyattak meg azon jobbágyoknál, kiknek kezén találtattak, mivel úrbéri természetöknél fogva, törvény értelmében a földes úrra vissza nem szállhatván, uj úrbéri telkek alakításának pedig, az úrbéri viszonyok megszűnte miatt, értelme többé nem lévén; méltányosabbnak látszott, hogy az ilyen, hogy ugy mondjam gazdátlan birtokok, azok kezein maradjanak inkább, kik azokat eddig is használták; s ha nem is ezektől, de legalább úrbéri illetőségüktől, uri s állami szolgálatokat tettek5 mint sem uj telekként,talán épen olyan embereknek osztassanak ki, a kik ezért sem a volt földes ur, sem az állam irányában, maguknak érdemet nem szereztek. De ha igy van : akkor az igazság s méltányosság azt hozza magával, hogy ezekből előbb azon lehető hiányok pótoltassanak ki, melyek olyan jobbágyoknál mutatkoznak, kik ő velők egyenlően szolgálták mind az államot mind a földes urat; és ped>g szolgálták teljes mértékű telki illetőség után. Es ez követelhető is, annyival inkább, mivel az 1836. X. t. cz. 7. §-a szerint, ezen hiányok, a lehető maradék földekből különben is pótoltatni rendeltetnek; azon törvény értelmében mindaddig, mig minden jobbágy telek, lett légyen az bár előbb hiányos, törvényes mértékre kiegészítve nincs , maradék földről szó sem lehetvén. Az igazság, méltányosság, mint szintén az 1836-ki úrbéri törvények is, ilyen megfejtésére vezetnek ezen kérdésnek; sőt maga az 1853 mart. 2-ki pat. 8. § is, ezen felfogást látszatik igazolni, midőn abban, a volt jobbágyoknak, az úrbéri telkek öszletekép átadatott térség felmérése után maradt feleslegek mondatnak maradék földeknek, melyek aztán, mint ilyenek, jelen birtokosaiknál meghagyatni rendeltetnek. Én legalább ezen szavak alatt, nem vagyok képes egyebet érteni, mint azt, hogy az egész határ úrbéres területe felméretvén, saz úrbéres telkek összes számával combináltatváu; csak mi a megállapított telkek száma utáni összes illetőségeknek, az egész terület összegébőli levonása után netalán felmarad, tekintendő maradék föld gyanánt; épen ugy, mint ezt az 1836. X. t. cz. 7 § a rendeli. Ámde más részről, tagadni nem lehet azt sem, hogy az 1853 mart. 2. pat. által, oly határozottan felállított „uti possidetis" elve, ezen magyarázattal homlokegyenest összeütközik, s annak szilárdságát megingatja; és pedig annyival inkább, mivel a pátens ama fentebb érintett 8 §. mely az átalános szabály alól, e tekintetben kivételül szolgálhatna, oly határozatlan, és maga maganák is ellentmondó, hogy arra véleményünket biztossággal fektetni nem lehet. A midőn az ugyanis, egy részről a maradék földekről, mint az úrbéri telkek öszletekép kiadott földek felmérése után maradt feleslegekről szól : más részről a maradék földeket, jelen birtokosaiknál egyszerűen meghagyandóknak rendeli; a nélkül hogy megmondaná, váljon ez alatt, az összes telkek illetőségeinek kiadása után maradt feleslegek aránylagos felosztását, vagy a minden egyes telkeknél talált feleslegeknek , az illető birtokosok kezén leendő meghagyatását érti-e? Mig ellenben, a pátens 7. § nagyon is világosan szól ez utóbbi értelmezés mellett. A mint ugyanis már fentebb láttuk, az 1853 mart. 2. pat. 7 §. határozottan kimondja, hogy : „oly békés birtokot, mely az 1820-ik éven tul terjed, többé megtámadni nem lehet." Mi ha igy áll : akkor azon felesleget sem lehet elvenni, minek békés birtoklása,az 1820-ki éven túlterjed. És nem lehet ezt tenni annyival inkább, mivel a pátens érintett § még az 1820-ik éven tul terjedő foglalásokat is védelme alá veszi, s azok háboritását megtiltja; már pedig ez által, a foglalónak birtoka növekedvén : látnivaló, bogy ó nála feleslegnek, s tehát maradék földnek is kell mutatkoznia. De a pátens, az „uti possidetis" elvének megállapításában ennél is tovább megy. Azt mondja jelesen, hogy az 1820-ki éven tul terjedő békés birtoklás által erősiteit 28