Törvényszéki csarnok, 1863 (5. évfolyam, 1-98. szám)

1863 / 18. szám

76 Az érintett bűnös s csalással párosult átruházások gátlá­sára igen czélszerűnek mutatkoznék, ha a m. kormány, mi­után az ipar kereskedelmi szabadságot, a közjó sürgetős érdekeiben visszaállította s íentartandónak találta, kellő biztosítékokról gondoskodnék, hogy azon szabadság kinö­vései elháritasssanak, az által különösen, hogy minden firma átruházásnál annak a szükséges s közi­gazgatási uton kiadandó szabályok, cautélák, szigorú meg­tartásával, a haíóságnáli bejegyeztetése elkerülhet­leuül megkivántassék. Ezen szabályzattól, mely különben nem képezne a jogrendben ujjitást, üdvös eredmények várhatók. Azonban sokan, hogy csalásaikatjobban elrejthessék, hogy gaz cseleiket hitelezőik kijátszására könnyebben kivihessék, csödöt mondanak. És itt előállnak ismét a panaszok a magyar csőd tehetetlensége ellen. Ezeket mi sem tagadjuk, miután azokat már egy évtized előtt fejte­gettük egy más helyen; de ha a panaszos kereskedők következtetéseinek engedünk, akkor odajutunk, hol már nem leend elég a váltójogi oktroy, hanem a csődrend­szert is okroyálni kellend, mig ez úton lassanként oda jutunk el, hogy majd mindent kellend oktroyálni. De mi itt is elkerülhetni hisszük az oly veszélyes oktroy t. Meri a fő itt is, mi szükségeltetik ; a kérlelhetlen szigor, melymin­denkit elrettentsen. És ezt mi a törvény korlátjai között elérhetőnek találjuk. A magyar csőd ide vonatkozó elvei, midőn a keresk. könyvek nem lételéért, azok rendetlen ve­zetésért is stb. bünvizsgálatot s büntetést rendelnek, a legszabadelvübbek közé tartoznak ; — tehát a sürgetett, czél elétése csak azok pontos alkalmazásától függene. Erre nézve pedig mi az 1844: VII. t. cz. 5§ ban elégséges kiin­dulási pontokat vélünk feltalálhatni. Abban ugyanis ren­deltetik : ,,Ha a bukott bukása okait előadni elmulasztotta, a bíróság a hamis bukás lé­telét kimondja; és elrendeli a bünt. per meg­indítását, mely ellen fölebbezés nem enged­tetik; a bünt. biróság pedig köteles a pert rögtön megkezdeni, s a bukottat, ha szökés­től tarthatni, azonnal el is fogatni." Ezek le­hetnének szerény nézetünk szerint alapok a kellő szi­gor érvényesítésére — oktroy nélkül is. Mert az, ha vala­ki bukása okait nem adja, mi a bünt. perrel jár, szerin­tünk ugyanegy értelmű azzal, ha valaki költött, szemlá­tomást alaptalan okokat hoz fel, miután ezzel is, mint amazzal egyenlőn tanusitatik a hitelleli visszaélés, a hite­lezett vagyon lelkiismeretlen kezelése, tehát a hitelezők megcsalása, mit a törvény bűnváddag kíván fenyitetni. Tehát a bünvizsgálat, a törvény tilalma i em forogván fenn, ily esetekben is elrendelendő lenne; és pedig azon­nali elfogatással, miután a szökés feltételezhető, mihelyt valaki csalással járt el, s erre bármily csekély gyanú okok hozatnának lel a hitelelezők által. — Az igaz a törvény a hamis bukás kimondását a vagyon elégtelenségnek a 74. §.szerintiitéleihozatalkori ronstatirozására hagyta fel; de ha az a bíró előtt már előbb constatirozva van, mi egész bizonyossággal lehető, nincs alap, mi gátolhatná, hogy az tényül vétessék. — Továbbá a törvény (1840: 125. §. 1844. VII. 5. §.) azt rendeli ugyan, hogy a buká­si okok leadása a hitelezők összejöttének napjáig eszkö­zöltessék; de ebből csak az követk«zik, hogy azon napig az okok benyújtásának meg kell törtéi ni, de nem az is, hogy az előbb ne törtéi hessék. Tehát a torvény korlátjai közt nincs kizárva azon intézkidés, hogy a bukott azon benyújtásra, már az öcszejövetel előtt, lehető legrovid- bb idő alatt 2—3 nap alatt, köteleztessék, mi praejudieiumá­ra épen nem szolgálna, azok iránt már előlegesen teljesen tisztában kelletvén lennie. Különösen utasitandók lennének a bíróságok, hogy a csőd kimondását ne engedjék a csalások legyezgetésére felhasználtatni. A csalási bűnösséget ámeg kell kül nböz­tetni a csőd törvény alá eső felelősségtől. A csőd törvény s kedvezményei nem szolgálhatnak kiváltságul a csalók­nak s ily bűntetteseknek. Ezek tehát mihelyt valaki által ellenük ily alapos panasz emeltetik, azonnal elfogatan­dók és bűnperbe vonandók, a biróság ellenük a legszi­gorúbb büntetési kimérést alkalmazván. Azt hisszük, ha ezen elvek, melyek törvényeinkből meritvék, a csalások s csődesetekben kérlelhetlen szigor­ral alkalmaztatnak, hacsak egypár eclatanus példa nyuj­tatik is, meg leend az üdvös hatás a csalási merényletek s hitel visszaélések elrettentésére. Magának a váltó fog­ságnak is, mint múltkor részletesen kifejtettük, fő czélja s törekvése kiválóan abban központosul, hogy fényegeté­j se által a roszlelkű adódok elrettentessenek a nemfizetés­J tői, javaik elrejtésétől stb. Tehát a fentebbi szabályok ' szigorral alkalmazva ugyanazon czélt jóformán megköze­! litenék. Ha azonban az érintett tanácskozmányra hivatott kereskedők, s üzlet emberei, mint legilletékesebb szakfér­fiak azt igazolnák, hogy a hitel, s főleg a nemzetközi, még a tán nem épen oly messze távolban közelgő or. gyűlésig sem lenne végromlástól máskép, mint a szemé­lyi végrehajtás által megmenthető; akkor mi csak arra utasithatnók, hogy legközelebb is fordultak elő birósági intézkedések, (lásd e lapok 186 2. évi 6 0. sz.) me­! lyek régi torvénj'eink alapján a személyt oda Ítélték. A váltó szigornak, mely kétségtelenül a hitel legelső | alapja^ásik elemét az eljárás gyorsasága képezi.Erre nézve j nézetünk az, mikép az e körüli bajok szinte nem annyira, I a bár lényeges reformot szükségelő torvényeinkben, mint ! inkább a végrehajtás gyönge-égeiben s főleg a birósági i szervezés fehünő hiányaiban keresendők. Ugy, hogy mi ismételjük azon már máskor kifejtett állításunkat, mikép ha a kereskedők a legjobb, legtökéletesb törvények ok­j troyálását kivinnék is, a jelen érintettekre vonatkozó kö­i rülményeinkben még sem érhetnének czélt. Törekvéseik s I érdekeik, melyek különben az összes társalom érdekeivel ; azonosok, kétségtelenül hajótörést szenvednének azon szir­i tekén, melyeket a bírói s ügyvédi fegyelem s ellenőrkö­| dés, mint ügyrendtai tás hiánya, birósági szám s szakké­j pesség csekélysége, stb. stb. állit elő. E bajokon azonban, i oktroy nélkül szinte segíthetni — ideiglenesen E tekin­i tétből azonban eszméinket már csak röviden, in summis apicibus közölhetjük, s ezek lennének: hogy a bíróságok s birák száma mind a pedaneusok, I mind a törvszékeknél tet<mesén szapoitassanak, igy a m. j Kúriánál is, hol azon súlyos anomália forog fenn, mikép 35 — 46 ülnök a volt 12 íőtőrvszék teendőit végezi; hogy a nem jogtudó szbirák a politikumhoz áttétes­! senek; s teljesen szakképesek által helyettesittessenek, mi a rendezett tanácsoknak is szigorúan meghagyatnék; hogy a birák s törvszékek elnökei szigorúan felelő­sökké tétetnének minden mulasztásért, halogatásért, kés­leltetésért (a vtörv. I. 173. §. értelmében), mi czélból szi­gorú ellenőrködési rend szükségelterik ; hogy minden biróság számára kimerítő ügy rend : adatnék, mint p. o. a váltó eljárás alkalmazása folytán, a valló birósági utasitás, minél fogva restantiák egy hétről másikra sem mai adhatnának ; hogy a makacs perhúzavc?:; ' ' " ' ' 1

Next

/
Thumbnails
Contents