Törvényszéki csarnok, 1863 (5. évfolyam, 1-98. szám)

1863 / 17. szám - Váltó fogság kérdése 6. [r.]

rcsi, KCQÜ iáira. Mártius 3. 17. szám, Ötödik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Tartalom : Váltó fogság kérdése. VI. - Kancell. rendelet, kézbesítések iránt. — Kúriai Ítéletek: magánjogi ügyekben. — Hivatalos tudnivalók. V Váltó fo£§áí£ kérdéseVI. A pityergő hurnanisnius, a családi érdekek ál cultusa, a nőies kegyelet oly befolyású még mindig ábrándos képzelgésű honfiainknál, mikép azok is, kik elvben a vfogság mellett vannak, gyakorlatban kivételek s korlátok nélküli rnegengedhetését üdvösnek nem tartják. E korlátok közül Első, miszerint a váltófogság csak bizonyos ösz vegén túl legyen megengedhető. Második: hogy vagyoni executio előtt, különösen ingatlau léteben, arra a hitelező ne jogositass ék. Mi ezen korlátokat J) a váltó üzletre oly káros hatályuaknak tartjuk, mikep azoktól hitelünknek tetemes meg ingatá?át, kifejlődése gátlását várjuk. A váltó üzlet s váltók egészen sajátságos természelű jogi s nemzetgazdászati intézményt képeznek. Nemcsak nem származtathatók a római jogból, mint legközelebb egy váltó jogtudósunk állitá, de nem igazolá: sőt azok minden más kölcsön, jogügylettől lényegesen különbözek. Azok nem közönséges kölcsön ügyletek, nem egyszerű kötelezvények. Es már ez is mutatja, mikép ezekkel, természetük különbsége folytán ugyanazon eljáiási, s végrehajtási szabályok alá nem vonhatók. Ha a váltók, mint néoielyek vitatják, 2) kereskedelmi pénzjegyeknek nem tekinthetők is, de azokat sokban niegközditö sebes forgalmuk kétségbe vonhatlan. Azok is, kik a váltónak papir-pénz gyanánti fizetési eszköz természetét tagadják,3) e'ismerik a papirpéuzzeli rokonságát, a nagy átruházhatóság, s az érvényére vonatkozó kifogások korlátolása folytán. És öszhangzólag minden szakértők kü'önösen ebben találják fel a vá'tó üzletnek kiváló előnyeit. Már pedig hogyan lenne ezen sebes forgalom, ezen átruházhatóság lehetséges, ha a váltók értékesítése az ingók, vagy épen az ingatlanok végrehajtásához köttetnék? Nem lenne-e igy az ingatlanok körüli nehézkes s hosszadalmas szabályok által, melyek az ingatlan természete által igazoltatnak ugyan, de a melyek a váltóüzlet természetével ellentétesek, teljesen megsemmisítve azon sebes forgalom, mi a fizetési eszközöket pótolván, a hitel rendkivüli üdvös hatályait előidézi? A váltó üzlet mint tudjuk, eredeti hivatását, melyMelyek legújabban, elég csodálatosnn, a P. Naplóban képviseltetnek. (1. Egy hiró czikkjét 27- sz.) 2) E i n e r t: Wechselrecht nach den Bedürfnissen des 19 en Jahrhunderts. 3) Kuntze: Deutsches Wechselrecht. 1862. lyel Olasz s Német alföldön a középkorban csak az áru forgalom — eszközéül szolgált, nem sokáig tartotta fenn' A hanza szövetségben már a 15. században pénzkölcsön alapjául kezdett használtatni, mi a XVI. század óta mindenfelé elkezdett terjedezni. És napjVnkban ez átalánossá vált; ugy szólván minden kölcsön váltókra történik; az egész pénz üzletet váltók képviselik; a régi obligatiók, kötelezyények a légritkábbakká váltak. 4) Mi okozza ezt? Nem más mint az, mik^p a hitelezők sokkal nagy. bb biztosságot találnak azon jogszigoi ban, mely a váltó termész-tének kifolyása, s mi a törvénykezés bizonyos kedvezményein kivül, a váltó fogságnak mindenek előtti alkalmazhatásában is nyilvánul, mint azon szabályokban, melyek az egyszerű kölcsönkötvényekkel járnak, melyek csak az ingók s ingatlanokra adnak végrehajtási jogot, és a minek értékesitése nem csak tulhosszadalmas, hanem bizonytalan is. A váltó hitelezőnek tehát előlegesen az ingatlan s ingó végrehajtására való szoritatása nem lenne egyébb, mint megsemmisíteni épen "azon tényezőket, melyek végett, korunkban önbizto-sága végett mi:,denki, a köz kötvények helyett váltókhoz folyamodik; nem keves-bb, mint a pénz üzletet alapjaiban megrendíteni; tehát aláásni a hitelt, mely, mint annak helyén kifejtettük, a jogszigortól, s különösen a személyi végrehajtástól napjainkban már elvalhatlanná vált. Elferdítése lenne ez magának a váltó leglényegesb természetének is, annak t. i. mely itt a kötelezettség saját nemúségében rejlik. Az ugyanis egyenesen s közvetlenül a személyre vonatkozik, midőn a váltó adós kiválólag személyileg áll jót s kötelezi a kifizetést, ezen jótállásnál lényegesen a vagyonra tekintet nem fordíttatván. Innen az, mikép a váltó üzlet a személyi hitelen alapszik, mely a reális hiteltől lényegesen különböző. Ha tehát a váltó adós személyén kivül mindenek előtt vagyonával válna felelőssé, ha utóbbit jogosíttatnék személye helyett végrehajtási tárgyul feltolhatni, akkor a személyi hitel felcseréltetnék a reálissal, mi az egész váltó forgalom a hitel természetét gyökerestől felforgatná. Könnyű belátni álalaban, mikép azon helyzet között melyben oly hitelező, ki mindenek előtt adó?sa személyét támadhatja meg, s azután fordulhat szabad választásaként ingó s ingatlan javaihoz; s azon helyzet között, melyben a hitelező előbb a vagyoni végrehajtással kénytelen kísérleteket tenni, lényeges a különbség a hitelező, *) E tény körülményt azoknak is figyelmébe ajánljuk, kik a váltó képességet összeszoritatni akarnák. Azt egészen ügyelem nélkül hagyta azon ,E g y kereskedő' ki az Ország f. é. f e b r. 25-i szban az átalános váltóképesség ellen irt — még az oroszoktól is elmaradt szellemben. 1. a lapunk f. év. 2 sz Thozási szemle 17