Törvényszéki csarnok, 1863 (5. évfolyam, 1-98. szám)

1863 / 16. szám - Váltó fogság kérdése 5. [r.]

70 Ismét a telekkönyvek s. rend. tnnáe§ek (Viszonválasz a .Sürgönynek.') A Sürgöny (febr. 25. sz.) czáfoló választ közöl lapunkban a fenntebbi cz.a. (í. év 12. sz.) megjelent czikkre. Arra felelni nem lenne épen szükséges, mert a miket czáfol. azokat mi nem á 11 i t o 11 u k 5 azt pedig mit állit és sürget, mi sem elleneztük smostiselfogadjuk. Nem lesz azonban talán felesleges az eszmék tisztázását folytatni. *) A Sürgöny egész 3 hosszú hasáb értekezése azon állítólagos állitásunk ellen irányoztatik: hogy a rendezett tanácsok tudatlansága — néma mi, hanem az ő kifejezése — nem engedi, hogy a telekkönyv kezelésével megbízathassanak. Mi pedig ezt nem állítottuk. Id. czikkünkben ez áll szóról szóra: ,,H á ro m kérdés vettetett fel: maradjon-e a jelen rendszer, vagy a telekk. vezetése bizassék-e a tanácsokra, vagy ezekre a telekk. vezetésével a bíráskodás is? Mi a legutolsó javaslatot látjuk legkevésbé c z éls z e r űne k." És csakis ennek indokolásával foglalkoztunk. Tehát a hivata!os czáíblatnak tárgya hiányzik. És ha illető helyen e dolog, miről mi egyedül félhivatalos lapjaink bécsi inspirált leveleikből nyertünk tudomást— most oly fordulatot vett, míképcsak arról van szó, hogy a bíráskodás kizártával csupán a telekk. vezetése, — mi bár mint erősíti is a Sürgöny,— csakugyan nem tartozik a törvénykezés körébe, — bizassék a rend. tanácsokra — ez ellen nem viaskodunk. „Ha pedig — állitja a Sürg. — a tanácsok szakképezettsége iránt kétségek vannak, akkor kell, hogy azok jogtudókból alakitassanak." Ha ez kieszközöltetik — min azonban hazánk sajátságos viszonyaiban teljesen kételkedünk — akkor nézetünket egészen máskép formulázandjuk. Mert főleg csak annak hiánya miatt aggódunk. Most azonban talán nem arról van illető helyen a szó, hogy mi bizassék e tenácsokra akkor, midőn azok jogtudókból fognak állani; hanem most, midőn még azokból nem alakitvák. Jelenleg pedig, bármint védje is a S ü r. tudomásunk szerint a rend. tanácsok betöltése minden kritikán alóli, a birói, jogi szakképzettség tekintetéből. Súlyos vád az igaz, de valóságáról biztos tudomásunk lévén, azt vissza nem vonhatjuk. A Sürg. alig nevezhetend 10 m. várost, hol a tanács kellő képzettségű egyénekből állana. Ugy, hogy bár mi a megyei törvszékek felötlő hiányait is jól ismerjük, nevetségesnek találjuk mégis a rend. tanácsoknak azokkali csak összehasonlítását is, mert tagjaik legnagyobb részt a törvényt nem is tanulta; mi a törvszékek ülnökeiről nem áll. És azért a jóval tökéletesebben szervezett kir. városok hatásköréből sem lehet következtetni (a Sürgönyként) arra, hogy mi engedtessék a mezővárosoknak. *) De az ,irány rosszasága, felületesség, egyoldalúság, ferdeség ismerethiány' stb. kifejezéseit nem viszonozzuk ; nem élünk velők, mi azokat a ,Handabandának' hagyjuk. Helytelenül hozza fel a Sürg. azt is, hogy törvényeink rég felruházták a ren. tanácsokat bíráskodási hatósággal; mert mi nem jelen hatáskörüket támadtuk meg, s nem azt vitatjuk, hogy eddigi törv. illetőségükből mi vétessék el, hanem azt, hogy jövőben ruháztassanak-e fel egy ujabb hatáskörrel; mire a telekk. ügyek fontossága s nehézségei folytán csakugyan nem lehet alaposan következtetni abból, hogy eddig is birtak különbféle hatáskörrel, csakhogy sokkal jelentéktelenebb s egyszerűbb ügyekben. Azon eszméje pedig a Sürgönynek, miszerint a községi bíráskodás, s ennek kiterjesztése, az ujabb jogkifejlődés s haladás vívmánya lenne — egészen ismeretlen előttünk. Mi ugy tudjuk, hogy a községi bíráskodás a hűbéri kor kifolyása, midőn az igazságszolgáltatás nem államilag, hanem osztályok, kasztok, s testületek szerint gyakoroltatott, midőn különösen a városok, a hatalmasok ellenében, személyi biztosságuk, s forgalmi érdekeik biztosítása végett kiváltságok által ruháztattak fel az önbíráskodásra. Korunk jog- s államrendszere ezen elavult elveket elhagyta, s azért az ujabb törvényhozások azt mindenfelé megszüntetni törekszenek. E részben azonban, megvaljuk,Ném e t országnak, melyre a S ü r. hivatkozik, egyveleg bírósági rendszere távolról sem ideálunk, melyben még oly számosak a hűbéri maradványok, sőt még a patrimoniális bíróságok ís. És ha azt kérdi a Sürg. tőlünk, hogy egy önálló község bíróságánál mi lehet biztosítóbb — könnyen felelendünk; hogy : a z állami bíróság és pedig különösen a helybeli érdekek befolyása miatt is, — mit senki sem czáfolhat meg. De ezért nem tartozunk aCentralisatio vádja alá, mert e vád csak a p 01 i t i k a i s nem a j o g i igazgatásra terjeszkedik; (a Sürg. e kettőt összezavarja) utóbbinál az egyöntetűség, az öszhangzás részint a legfőbb fórumon, részint az igazságügyi ministeriumb m — naponta szükségesbnek nyilvánul, ugy, hogy azt már Anglia is mindinkább valósítani törekszik. A Sürg.-nek ezek körül különös fogalmai lehetnek. Ő az erők zsibbasztását, a szabad mozgás hiányát keresi a nem hűbéri, az állami igazságszolgáltatásban — miről, mi még sohasem hallottunk — miután azok a politikai állam élet hatályai közé tartoznak. Különben biztosithatjuk a Sürgönyt, mikép mi semmi reformot sem nehezítünk, legyen csak az üdvös és czélszerű. Erre nézve pedig a jelen tárgynál utoljára is azt kell kiemelnünk, mikép a felek s közönség kényelme, néma főczél az. igazságszolgáltatásban, hanem ennek részrehaj latlansága s alapossága, mit annak feláldozni nem szabad. Felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos SZOKOLAY ISTVÁN. Megjelen e lap hetenkint kétszer — kedden és pénteken. — Előfizetési ár helyben és vidékre egész évre 8 írt, — félévre 4 frt — negyedévre 2 forint ausztriai értékben.— Szerk esztői szállás Belváros, aldunasor 7. sz. Nyomatott Kozma Vazulnál (hal-piacz és aldunasor sarkán, 9. sz. a.) Pesten, 1863.