Törvényszéki csarnok, 1863 (5. évfolyam, 1-98. szám)

1863 / 16. szám - Váltó fogság kérdése 5. [r.]

69 rülniény, hogy az alperes által felperestől elfoglalt tárgvak mennyiben semmisültek légjen meg, a per során kellő határozottságra nem emeltetett, sőt tüzetesen meg sem vitattatott, és igy a kereseti kár valósága s mennyisége törvényesen bebizonyitottnak sem vétethetik : a mondott elsőbirósági ítélet megváltoztatik. s felperes e részbeni keresetével el. illetőleg külön per útra utasíttatván, az ügyiratok kellő további sat. (1863. jan. 38-án 6310. P. sz. a. Előadó: Blaskovics Kálmán ktb.) 194. Versecz város közönségének Zsivánovics Luka és többek elleni bérlet felmondási ügyében végeztetett : A halasztási kérvény, a felmondás kézbesítése után csak 14 nap eltelte után adatván be, de különben is a felmondás ellenébeni kifogások beadására nézve halasztásiak helve nem levén, Zsivánovics Luka és Krisztina, ugy Demetrovics János és Sára házastársak 1860. évi aug. 25. beadott halasztási kérelmükkel eliitasittatnak. Ilyképen megváltoztatván az eljáró bíróság végzése, az iratok to vábbi sat. (1862. decz. 1 7. 4952. P. sz. a. Előadó: Sze-rényi Ferencz ktb.) Büntetőjogi ügyekben. A kir. itélő táblán. 9. Rablással vádolt Borbély János és többek elleni bűnügvben Ítéltetett: Borbély János vádlottra nézve, ki a községi bizonylat szerint rosz előéletű is, azt, hogy a rablás elkövetése idejekori hollétét kellőleg igazolni képes nem volt, Nóvák János, Kováts Antal, Hollik András, Zenner János és Gásparek János, kirablott károsoknak a törvszék előtt vádlottnak több ho'.zá hasonló öltözetű egyének közötti megjelelésével történt szembesítésekor tett azon határozott hitalatti vallomásuk, hogy ók egyenkint rögtön minden tétovázás, vagy gondolkozás nélkül Borbély János vádlottban a rablók azon egyikét, ki lóháton a más két rablónak lovait tartotta, ösmerték fel, tökéletes próbának vétetvén annyival is inkább, mert a rablásnál jelen volt s kiraboltatni szándoklott, de ki nem rabolt Jáko Lajosáé, Tordai Ferenczné és Fekete Gábor a szembesítéskor szinte azt vallották, hogy Borbély János vádlott némüleg hasonlít azon rablóhoz, ki a lovon ült, de nem gyensrithetvén meg ezen íennt írottnak vallomásait, vádlott anjya által mentő tanukul kinevezett, s kihallgatott Magyar Péter és Molnár Mihály tanuk vallomásai sem, kik közül különben csak Molnár Mihály állitá határozottan, hogy Borbélv János vádlott nem volt a rablók között, annyival kévésbé, mert ezen tanuk kihallgatásukkor kinyilatkoztatták, hogy ók a rablás elkövetésekor igen meg voltak ijedve, s őket a rablók hallgatásra intették: a fennt elősorolt tanuk vallomásai és körülményeiknél lógva nevezett Borbély János vádlott az 1858. évi apr. 17 én a Nagyváradról Debreczenbe vezető ország uton elkövetett rablás bűntettébe bűnösnek kimondatik, belogatása napjától számítandó 8 évi súlyos börtönre, kár s költség térítésre ítéltetik. Re i n e r Lévi vádlottra nézve, ámbátor vádlott a Diószegi község házának kirablása iránt a csendbiztos előtt 1858. nov. 29-én a tanú által elősorolt körülményekkel tökéletesen öíszehangzolag tett beismerő vallomását a törvszék előtt nem okadolt ok miatt visszavonta, mennyiben mindazonáltal a rablás véghez vitelekor a község házánál jelen volt, de kárt nem szenvedett cselédek közül Farkas Sándor, Jakab Örzse, Várdai István é? Tolvaj István tanuk, hit alatt határozottan állítanák azt, hogy vádlott egy szürke köpenyben jelen volt a rablás elkövetésekor, és ó volt a ki a városkocsissának kést szegezett, s a mennyiben a rablók gyertyát gyújtva, a tényt világnál vitték véghez, ót jól felismerték, s ezen tanuk vallomását Szlobozdnik János tanúnak azon vallomása is, hogy vádlott tőle szürke köpenyegét szokott kölcsönözni, támogatván, vádlott a rablási bűntettben annyival is inkább bűnösnek kimondatik, mert az általa holléte bebizonyítására felhozott adatok, a rablás órájábani ottani létét ki nem zárják — ugyanazért vádlott befogarása napjától számítandó 4 évi súlyos börtönre ítéltetik. Varga Gáborra nézve azonban jóllehet ezen vádlott sem volt képes a ráblás e'követé-ekori hol létét kellőleg igazolni, mindazonáltal a rabláskori jelenlétét csak egy tanú állítván, a vádlott tagadása ellenében, ez tökéletes próbának nem vétethetik, ugyanazért vádlottra nézve a felmentő e. b. ítélete, valamint Zörő Istvánra nézve is helybenhagyatik. sat. (1862. decz: 5-én. 2415. b. sz. a Előadó: Dessewffy János ktb ) 10. Lopásbani részesüléssel vádolt Zvibak Mihály és Rozenbaum Sándor f-lleni bűnperben ítéltetett: Vádlott Zvibak Mihály, a tolvajlást elkövette Poszlorszky Péter vallomásával öszhangzásban lévő önkéntes beismeréséből nyíltan kiderülvén, hogy vádlott nevezett Poszlarszky Pétertől, több rendbeli, a ház motozá-kor egy részt közvetlen birtokában talált és 236 ftot megérő ezüst neműeket,— melyeken grófi czimerek szemlélhetók valának, — 100 frtban s e szerint szembeszökőleg csekély áron megvett, — továbbá kitűnvén ugyanazon vádlottnak beismerő vallomásából az is : miként ő a grófi czimereket az ezüstről önmaga leköszörülte, sót, hogy az illető ezüst neműek felöl magának a vétel elpalástolhatása végett zálog levelet adatott, — miután ezen jogszerűen bebizonyult, egymással összefüggésben lévő ténykörülmények, Zvibak Mihálynak rosz hír-nevét tekintve, teljes bizonyságul szolgálnak nem csak arra, hogy tudva lopott tárgyakat vásárlott, hanem, hogy az ezüstnek magasb rendű tulajdonosára mutató jeleket, és igy a lopás nyomait, felismerhetlenné tenni, ugy e tettének előre látott törvényes következményeit elhárítandó, már egyelőre védeszközöket megszerezni igyekezett, — s hogy ezen tilos cselekményei által a Poszlorszky Péter által gróf Peja csevics László kárára elkövetett lopás bűnében részessé tevé magát: — vádlott Rosenbaum Sándor ellenben azon okból, mivel ő a Poszlorszky Péter által áruba bocsájtott esüst neműekból mitsem vásárlott, de reájuk nem is alkudozott , csak annyiban volna bűnödnek tekintendő, mennyiben ö, bár az első rendű vádlott, s a fennebb érintett tolvaj közti alku kötéskor a dolog gyanús mibenléttéről bővebb tudomást szerzett, — mégis azt az illetékes ható-ágnál fel nem jelenté. — Ennél fogva az eljáró város törvszéki ítélet megmásitásával Zvibak Mihály lopásbani bűnrészesség bűntettében bűnödnek kimondatik. — Rosenbaum Sándor pedig a feljelentés elmulasztásánál fogva vétkesnek találtatván, első rendű vádlott ezen ítélet kihirdetésétől számitandó négy havi, — másod rendű vádlott azonban —annak eddigi jó magaviseletére figyelemmel nyolez napi fogságra Ítéltetik, — és köteleztetnek mindketten az eljárási költségeket egyetemlegesen, — a tartási költségeket pedig külön-külön megtéríteni, — Zvibak Mihály még különösen a tőle vissza nem került ezüst neműek utáni 114 frtnyi gr. Pejacsevics részérei megtérítésében elmarasztatván, — az iratok további sat. (1862. deczember 4. 1140. b. sz. a. Előadó: Monaszterly Sándor ktb.)