Törvényszéki csarnok, 1863 (5. évfolyam, 1-98. szám)

1863 / 16. szám - Váltó fogság kérdése 5. [r.]

67 kezei el nern juthatnak. Míg a csöd azon állapotot jelenti, melyben a vagyon már túlterheltetett, a hitel jóformán tönkre tétetett, s maga a kielégithetési akarat is nem létezhet: ellenben a váltó fogsága vagyon léteiéből, fizethetési képességből, s a hitelnek ily szigor általi megőrzéséből, mint feltételezett alapokból indul ki. A különbség mindenütt szembetűnő. Azért azon eredmény, mely mint már fennebb kifejtettük, a váltó szigor s fogság által czéloztatik, a csalási és csőd törvények által, ezek bármily tökéletesek legyenek is (minél természetesen hazai büntető s csőd törvényeinkről mint európaszerte leghiányosabbról. szó sem lehet) elérhető nem lehet, tehát az utóbbiak által soha sem is pótoltathatik. Ennél azonban tovább már nem időzhetvén, kell, hogy még azt fejtegessük, ezen váltó fogság — az európai joggyakorlat, és forgalom érdekei szellemében — mikép lenne szabályozandó és hazánkban alkalmazandó? Ellenvélemény a Benyovszkyféle §zániadasi joge§etben. Mangold Károly ügyvéd úrtól. E lapok (f. é. 9—12. szban) közleményt hoztak azon érdeke? s jelenleg még a felbiróság előtt függőben lévő jogesetről, mely B e a y o v s z ky János altábornagy e század elején tett családi intézkedésére vonatkozik: s a mely peres ügyben a kerületi tábla az illető felpereseket, azon keresetüktől, melyben az egy millióig növekedett, s a Benyovszky János ahábornagj- rendeletéből a család számára fentartott vagyon felett a kezelőket számadásra vonatni kérték, elütötte — nevezetesen ez ősis. pátens örökségi igényekre vonatkozó 9. §-a következtében. A közlemény irója ezen itélet alapjával ellenkező jogi szempontból kiindulva, kétségbe vonja azt, hogy | jelen esetben örökségi igény forogna fenn, mely az ősiségi pátens rendeletei alá vonható lenne. Miután én e nézetet a fenforgó per s jogviszonyok részletes ismerete után — nem osztom, s azt alaposnak nem tarthatom, szabad legyen ellenvéleményem indokolását röviden előalnom—már csak azért is, hogy ezen érdekes vita tárgy ellenoldalról is vitatva legyen. Az érintett közleményben az fejeztetik ki: „A kérdéses kereset örökösödési igényt nem tartalmaz, s a közlött Donatio inter vivos örökösödési intézkedést általában, s különösen közönséges végrendeleti örökösödést vagy hagyományozást nem foglal magában, hanem élők közti ajándékozás által (!) tett családi alapítványt látszik képezni, mely az örökségi igényeket tárgyazó ősiségi pátens szabályai alá a bíróság által jogosan nem vonathatott." Ennek czáfolására elégségesnek hiszem felperesek keresetlevelük első sorait, ugy a mint beadattak, idézni. Felperesek ugyanis keresetlevelüket következő tényleges előadással kezdik: , A Pozsonyban 1822. év szept. 1-én meghalálozott Benyovszky János cs. kir. altábornagy írásbeli adomány levelet hagyott hátra, melyben az több száz ezer frtra menő vagyonának örököséül a Benyovszky család fiágát akkép jeleié ki, hogy a végrendeletileg hagyományozott öszszeg tökesitessék, s mindaddig hasznosan kamatoztássék, inig az egy millió forintra növekedendett, a midőn aztán az ekkép nagyobbodott tőke jövedelmei a Benyovszky család fiuágai és fi örökösei mint örökösök közt időnkint felosztassanak." Felperesek továbbá a keresetlevél folyamában az F. a. okmányt ismételve:,végrendelet' az el hunyt Benyovszky János cs. k. altábornagyot: ,Örökhagyó' magukat pedig: ,örö kosok' neve alatt hozzák fel. Ezen idézetek a kereset levélből eléggé igazolják a?t, ho gy a kérdéses közlemény a periratokrai kellő tekintet nélkül készült, sőt az, a keresetlevéllel nyilt ellentétben á'l, amennyiben felperesek egy szóval sem vitatták az egész perben azt, hogy a néhai Benyovszky János után maradt vagyon jelenleg „alapítványul" tekintendő. Következőleg a felek előadásai által szabályozott bíró sem fürkészhetett önhatalmilag s hatáskörén túlterjeszkedóleg „alapítványt'- ott, hol ilyet a felperesek nem kerestek, hacsak nem akarta, hogy Ítéletének „jogossága" •— ,-jogosan" kétségbe vonathassék. Sőt ellenkezőleg azt, hogy a kérdéses F. a. okmány nem végrendelet, a perben a felperesi vitatások ellenében épen az alperes állitá. Ha azonban ebből a közlő, azon végkövetkeztetést véli vonhatni, hogy ,.ha ezen okirat nem közönséges végrendelet, hanem élők közti ajándék, akkor örökségről és az ősiségi pá:ens szabályainak alkalmazásáról szó sem lehet," — ugy ezen végkövetkeztetés nézetem szerint tökéletesen téves, miután az ősiségi nyiltparancs 9. § a nem csak a végrendeleti, hanem egyáltalában mindennemű örökségi igényekről szól, s következőleg annak a jelen, adományozáson alapuló örökségi igényre is kell, még pedig szükségképen és jogosan alkalmaztathatni és alkalmaztatni is. Hasonlag ellenkezésben van az érintett közlemény, az F. a. okmánynyal és a perbeszédekkel, midőn a „Donatio inter vivos"-t „alapítványnak" jellemzi, holott a kérdéses okmányban nyíltan ki van mondva, hogy ezen donatio „sem nem majorátus,sem nem seniorátus, sem nem legatum, sem nem institutum' (tékát nem alaI pitvány), hanem csupán és egyszerűen ugy tekintendő j mint „ajándék minden titulus nélkül." Azonban noha ezek szerint a perben „élők közti ' ajándékozás által létesített alapítványról" szó sem volt, | még sem idegenkedeme részbeni egyéni jogi nézetemet kifejezni, és pedig röviden ö-szefoglaltan abban, hogy egy olyan ajándék által létesített „alapítvány," mint milyen a kérdéses értekezésnek készítésekor lebeghetett közlő előtt, t. i. „egy elidegnithetlen vagy öntöke, melynek csak haszonvétele engedtetik át egy családnak" — az ősiség eltörlése előtt mint „család kebelébeni intézkedés" talán fennállhatandott ugyan, de hogy az ősiség eltörlése után ily adomány csak is mint királyi jóváhagyás által megerősített hitbizomány maradhatott volna érvényben, miután a tulajdon használatára és arróli intézkedhetésre vonatkozó jo1 go'c ilyszerű korlátozását tartalmazó vagy inkább feltéi telező adomány, az ősiségét megszüntető törvényekkel i nyilt ellentétben állana, és a tulajdon szabadságát megI semmisítő ilyszerű magán adományozások érvényben tartásával végleg csak is a törvényesen megszüntetett ősiség fogna, változott névvel bár, de lényegben, alakban és eredményben változatlanul érvényben fenntartatni. Miután azonban felpereseknek, még az ilyen, állítólag élők közti ajándékozásból származó örökösödési igéj nyeiket is az ősiségi nyiltparancs 9. §. világos értelme