Törvényszéki csarnok, 1863 (5. évfolyam, 1-98. szám)

1863 / 16. szám - Váltó fogság kérdése 5. [r.]

3. Február 27. 10. szám. Ötödik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Tartalom : Váltó fogság kérdése. V. — Ellenvélemény a Benyovszky féle számadás! jogesetben. rend. tanácsok. Kúriai ítéletek : magán- és bün ügyekben. — Telekk. s Váltó fogság KérdéseV Jövő codificatiónknak nem lehet eléggé minden alkalommal figyelmébe ajánlani, mikép jelen korunknak, a társalmi törekvésekben és szükségekben nyilvánuló, s lényege-en a jogegyenlőség és szabad vagyon mozgalom által képviselt jelleme, különböző az elmúlt régi kor szellemétől, mely a személy s vagyon szabadság hiányában, a kast — s hűbériség tendszerében nyilvánult. Neve zetesen azt, hogy korunk érdekei s szükségletei az ingók értékét magas tokra emelt forgalom s kereskedés kiváló túlnyomóságara vezettek, s ezzel a pénz és hitel uralmát létesítették, melv túlnvomóság a többi nemzetgazdászati tényezőkre s különösen a földbirtokra is legnagyobb mérvben kiterjeszté befolyását, mint ezt minden mezőgazdasági mozzanatokban, p. o. munka bérnél, haszonbérleteknél, teiményáraknál, beruházás-oknál stb. kézzellbghatólag láthatni Ellentétesen a lefolyt hűbéri korban, épen ezen ingatlanuknak érdekei voltak uralkodók, nemcsak a társalmi, hanem állami viszonyokban is, alapul szolgálván az állam pénzügyi politikájának épen ugy, mint a honvédelmi rendszernek; mi egy részről az ingatlan s birtokos családok conserválásának szükségességét, másrészt a többi osztályok s keresetek mellőzését vonta maga után. Következéskép azt is, hogy a törvényeknek, melyek korunk jogviszonyait rendezik, különbözőknek kell lenni a mult kor legislatiójától. Ez utóbbi az imént érintett érdekeket követve, az ingatlan conserválását, a családok vagyoni biztositását, mint az akkori állami élet elemeit kereste, miből ezen kor jog- s töt vény kezési rendszerének legtöbb j lenségei (ások perorvoslatok, mandátumok, executiorendszere stb.) kimagyarázhatok. Migellenben korunk érdekei,az ingó értékek, a hitel, forgalom, s kereskedelem érdekeiben központosulván, s épen a vagyon korlátlan forgalmat feltételezvén, oly jogszigort követelnek mely a jogügyletekben a jogkövetelések lehetőleg legnagyobb biztosságát létesítse, és a törvénykezésben azok kielégitetését legkielégitőbben eszközölje, mi nélkül t. i. a forgalom forrása, a hitel lehető nem lenne. Mind a mellett, daczára ezen lényeges kor- s érdek ellentételeknek, túlságos hódolatból az ősiek emléke iránt, s korunk igényeinek félreismeréséből, még napjainkban is sokan a jogviszonyok szabályozásában lényeges befolyást akarnak adni az érzelmeknek, a kegyeleti.ek, humanitásnak, 1) gyöngédségnek stb. melyek a régi kor ]) •,Váljon — kiált fel egy költői philantrop a Hon 15. szban — emberis égi és szabadsági szempontból lehetséges-e, miként egyik polgár a másikát bebörtönöztesse szellemével öszhangzásban lehettek ; de ellentétesek korunk uralkodó elemével a hitellel, s ennek mulhatlan postulátumával, a jogszigorral. Onnan van azután, mikép a családok fen tartásának érdekét sokan még mindig kiindulási pontul veszik; onnan az uzsora körüli balfogalmak s ezeknek az üzleti működésekre való helytelen kiterjesztése; onnan a váltó fogság és csalás elleni intézmények összezavarása stb. A magyar nemzeti családtest fentartása, sőt szaporítása, szükségkép kell, hogy a nemzeti politika irány elvét képezze, de az alatt, nem a külön, egyes családok, hanem az összes magyar nemzeti test értendő. Es arra csak azon jogi s nemzetgazdászati intézmények szolgálhatnak, melyek korunk nemzetgazdászati fejlődésében tényezőkül szolgálnak, nem pedig azok, melyek az elmúlt kor szükségleteiből és szelleméből folytak ki. Korunkban pedig kétségtelenül uralkodó tényezők: az ingók, a forgalom, a tökepénzek, melyeknek segélyével lehető csupán az oly fontos ipar s kereskedelem üzletén kivül, főleg az okszerű gazdászat, beruházások, gazdászati termény s művelési reformok utján, a nemzeti család vagyonosodását, igy fentartását eszközölhetni. Ennek fentérintett forrásaihoz pedig csak a hitel által juthatunk, ez pedig csak a legnagyobb jogszigor, azon jogi intézmények által lehető, melyek az adósok s má« jogügyleti kötelezettek iránt semmi gyöngéd kíméletet nemismerve, a hitelezőknek lehető legnagyobb biztosságot nyújtanak. Azon jogi intézmények, melyek a jogszigort s igy a váltó fogságot is kizárva, az adósok legyezgetésére, egyes családok istápolására alapitvák, épen azon forrást, a hitel forrását dugjak be, melyből a vagyonosodás kifejlődhet, elriasztva a hitelezőket s tőkepénzeket, lehetlenitve vagy terjemesb működésükben gátolva a hitelintézeteket stb. Tehát azok épen ellenkezőt e-zközölnek azzal, mi czéloztatik; nem vezetnek a családok vagyoni fentat tására, hanem ellenkezőleg azok megrontásara, miután lehetleegyszerű adóságért?-' Vajha lehetne valaha annyi szabadságunk, mint Anglia lakóinak, kik ezrenkint népesitik az adósági börtönöket — Az emberiség érdekei, melyek a büntetőjog terén irányadók, össze nem keverhetők a jogérdekeivel, melyek a magánjogban uralkodók. Ily feltűnő, csodálni való zavarban van a Pesti Napló f. é 27. szban az „Egy biró" midőn a hitel s váltó törvény terére átviszi s ott alkalmazza a büntető jognak ismeretes elvét: Inkább 100 bűnös büntetlenül maradjon, mint egy ártatlan lakoljon. Hogyan lehet a bűnös s ártatlan fogalmait a hitelviszonyokra, nem fizetés eseteire s a személyi végrehajtásra alkalmazni? Hol van itt az ártatlan, hol a bűnös s büntetés? Ez azután érzelgős egy biró — ilyenek voltak a franczia convent philantrópjai — csakhogy hamar meg is bánták.