Törvényszéki csarnok, 1863 (5. évfolyam, 1-98. szám)

1863 / 11. szám

4ii Kelt sat. — Károlyi László m. k., Rohonczy ígnácz ra. k. ő cs. k. apóst, felsége legkegyelmesebb parancsára Markovics László m. k." Ezen canczellariai intézvény folytán a kir. itélö lábla által 1863-ik évi jan. 15-én ítéltetett : „Ámbár a fen forgó bűnvádi eljárás tárgyául szolgáló gyilkossági bűntény Buda főváros területén követtetett el, s az e feletti bíráskodás rendszerint a területi hatóságot illetné1), miután azonban a felterjesztett iratokból az tűnnék ki, hogy vádlott Sóós Imrét a íentemlitett bűntény elkövetésére egy más előre kiszámított gonosz terv ösztönözte, és ezen gonosz szándékot a meggyilkolt pénzértékének eltolvajlásával Pesten véghez is vitte; tekintve továbbá azt, hogy vádlott Sóós Imre pesti lakos Pesten fogatott el, s hogy az elővizsgálat kizárólag a pesti hatóság részéről eszközöltetett, — ugyanazért a fen forgó, Budán kezdett, s folytatólagosan Pesten befejezett kapcsolatos bűntények megbirálására, ez esetben a fent előhozott indokokból Pest sz. kir. város fenyítő törvényszékének illetékessége megállapíttatik, s a nevezett törvszék a további szabályszerű eljárás eszközlésére utasittatik. Mely ügynek ekképen történt niegvizsgáltatása és megbirálásáról kiadtuk." Ezen ítélet átirat mellett valamint Buda, ugy Pest város törvényszékeinek megküldetni rendeltetett. Benyov§zkyfféIe számadási jogeset. Közli Mihály József ügyvéd ur. (Folytat,) „Elmozditandók valának felperesek — igy folytatja az e bir ítélete indokolását — továbbá azért, mert a felperesek által előmutatott F. a. adománylevél szerint is ugyanaz, Benyovszky János tábornok által 1813-ik évi aug. 11-én szerkesztetett, az adományi tőkékről szóló kötelező levelek pedig 1821. nov. 30-kán adattak át Benyovszky Péternek, itteni első-rendü alperesnek; s ezen tettel az itt szóban lévő rendelésnek egy része, ugy mint donatiónak inter vivos, végbe mentnek jelentetett ki az adományozó tábornok által 1821-ik évi j dec. 1-ső napjáu az F. a. okmányon aláirt öt tanú előtt, j maga az adományozó tábornok 1822-ik évi sept. l-jén az L. a. bizonyság, de a lélek elismerése szerint is — jobb életre költözvén. — Ha tehát, a felperesi F. a. okmány az alperesi kifogások ellenére ezen per megbirálásánál figyelembe vétethetnék is, e szerint a felperesek itt kérdéses I örökö-üdési igényének keletkezése a reájok nézve legked- j vezöbb esetben nem az F a. okmány kelte napjától, azaz 1813. évi aug. 11-től, hanem 1821. nov. 30 ik napjától, a midőn t. i. az adományt képező tőkékről szóló kötelezvények Benyovszky Péternek valóságosan átadattak, s azok átadásával, a mint az F. a. okmányban olvasható, ezen rendelésnek egy része, úgymint donatiónak inter vivos végbe ment, azaz életbe lépett. Akár az 1821. november 30 án, akár pedig 1822. sept. 1-ső napjától számíttatik flperesek Örökösödési idényük keletkezése, annyi bizonyos, hogy azon naptól számítva, az oszt. polg. t -köny életbe léptéig, azaz 1853. tnaj. 1 éig 32 év xr.ég le i em folyr ugyan, s igy a fentebb idézett, ősis. Pátens 9-ik §. szerint, felperesek imént emiitett öv klési igényöket és azon alapuló számadási kérvényüket érvényesíthették volna . ha ugyanezen Pátens és §. ') Mi a kir. tábla által már több esetben csakugyan mégis alapitatott p. o 1862 dec. 16 2689. sz. Kőszegy rablási bűnügyében. rendeletéhez képest ugyanazon igényük, illetőleg számadást követelő kérvényük iránt, a polg. t.-kónyv életbe lépte napjától számítandó 1 év alatt alperesek ellen pert indítanak, mi azonban felperesektől nem állíttatik, nem bizonyittatik, mig alperesek által tagadtatik. — De nem állíttatik, bizonyittatik a felperesek részéről az sem, hogy ugyanazon öröklési igényük iránt már az előtt t. i. a polg. t.díönyv életbe lépte, 1853. maj. 1-ső előtt vagy pedig az ősiségi pátens keite előtt, az alperesek ellen pert indítottak, s annak újra felvétele végett, (pat.27.28. §§.) avagy, ha abbeli perükben végrehajtó ítélet hozatott volna , annak végrehajtása végett (29.§.) a polg. t.-k. hatályba léptétöli egy év alatt folyamodtak volna. — Minthogy pedig az ős. pat. 9. 27. 28. és 29. §. szerint az oszt. polg. t.-k. hatályba lépte előtt keletkezett öröklési igények habár azok keletkeztétől az imént érintett napig 32 év még le nem folyt, az esetben, ha azok iránt 1853. maj. 1-től egy év alatt per nem kezdetett, vagyafolyamatban lévők újra felvétele nem kéretett, illetőleg a végrehajtás nem szorgalmaztatott, elenyésztek. — Minthogy továbbá az id. törv. szab. jelesen a magányjogi 19. §. az eddigi osztrák törvényeks rendeletek alapján keletkezett vagy elenyészett öröklési jogokat érintetlenül hagyta, s kimondotta: hogy a jelen intézkedéseknek visszaható erejük nincs; s továbbá felperesek jelen perbeli keresetüket nem 1853. maj. l-jétől számítandó 1 év alatt, hanem elkésve 1860. június 28-an nyújtották be, a volt pozsonyi cs. k. orsz. t.-szék mint delegált biróság előtt, s ugyanaz előtt perlekedvén; jelen perüknek becsomoztatasa is 1861. apr. 18 án, teh.it az ideig. törv. szab. életbe lépte előtt, a midőn még az osztrák törvények hatályban voltak, eszközöltetett. — Mind ezeknél fogva a felpereseknek ezen perben vitatott öröklési igényük, s igy az azon alapuló számadási kérvényük elenyészvén, felperesek elmozditatandók voltak, annyival is inkább, mert a fent kifejtett okokat a felperes által J. k. AA. BB. CC. és DD. alatt felhozó t első-rendü alperes magán levelei sem gyengíthetik meg, miután itt egyedül az elévülésnek van helye, de különben is az, hogy azon leveleket iró e. r. a'peres azon jogáról, mely szerint az ősis. pat. 9. §. értelmében a felpereseknek itt kérdésben lévő igényük elévülését igénybe veheti, az emiitett leveleiben kötelező alakban lemondott volna, ugyanezeknek tartalmából ki nem derül, nem bizonyitatik, sőt tekintve az alperesi viszonválaszban olvasható, az AA. BB. és CC. levelekre vonatkozó alperesi magyarázatra, s a viszonvála-z 8-ik lapján az itt kérdéses adománylevélnek, felperesektől eltérő értelenibein értelmezésére, eléggé bebizonyitottnak nem is tartható. — A perköltségektől felperesek felmentendők voltak, mert elmozdításuknak nem saját konoks.iguk s vétségük, hanem a közbejött ősiségi pátens az oka." (Vége köv.) Kúriai Ítéletek. Magáttjogi ügyekben A kir. itélő. táblán. 133. Komlósy Lajosnak -- Kölcsey Jolán elleni válópörében Ítéltetett: Azengesztelhetlen gyűlölség alapján indított házassági való-perekben, mielőtt a válni kivánó felek közt fenálió házasság felbontása kimondatnék , az 1791. e. 26. t.cz. által elfogadott kegy. kir. rendelet 57. §-a értelmében azok egy időre és pedig a körülményekhez képest ismételve is az ágytól és asztaltól ugyan elválasz-