Törvényszéki csarnok, 1863 (5. évfolyam, 1-98. szám)
1863 / 98. szám
Pest kedd 1863. dccz. 29. 98. szám, Ötödik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, f_ Tartalom : Váltójogi eset. Kiinni iteletekT magánjogi ügyekben. Udvari rendelet. — Hivatalos tudnivalók. Váltójogi eset. Leopolcl Mór a keresetlevélhez A. a. mellékelt váltó szerint 600 Irtot tevő felperesi követelést a lejáratkor ki nem fizetvén, kéri ennél fogva felperes özvegy Biró Albertnő alperesnek a kereseti összeg s járulékai megfizetését meghagyni, mely kereset következtében alperesnek a fizetés 1861-ik évi május hó 14-én 18 sz. a. végzéssel meg is hagyatott. Alp. 1861-ik évi máj. 28-án beadott ellenvetéseiben kifogáskép előadja, hogy ő az értéket a váltón létező azon záradék értelmében „den Werth in baarem'- a váltótulajdonosnőtől meg nem kapta, mely tényt felperesnőnek kinált igenleges, és visszakinálás esetére alp. által leteendő nemleges főesküvel kiván bizonyítani. Válaszában felp. visszautasítja és tagadja alperesnek az érték meg nem kapása miatt tett puszta és valótlan állítását. A kereset jogossága és valódisága a kifogás nélküli váltó által kétségtelenül bebizonyittatik, továbbá igazoltatik még az emiitett váltónak alp. engedménye folytán eszküzlött betáblázása által. Végre megjegyeztetik, hogy az ajánlott eskü általi bizonyítás sem ergedhető meg, mert azt az osztrák törvények csak ott engedik meg, hol valamely kereset igazolására minden más bizonyíték hiányzik : felp.kéri tehát a fizetési meghagyást épségében fentartatni. Alp. viszonválaszában ragaszkodik az ellenvetésekben mondottakhoz, s minthogy a v. r. 82 czikke minden a váltójogból kifolyó kifogást megenged, kéri ellenvetését figyelembe vétetni. Ezek folytán az eljáró aradi e. b. váltó tszék 1861 jul. 4. 794. sz. a. következőleg itélt; „A f. évi máj. 14 én 18 sz. a. kelt fizetési meghagyás épségben tartatván, alperes Leopold Mór továbbra is köteles 600 frt váltó öszletet, ennek f. é. maj. 1-től számítandó 6% kamatait, 9 frt eddigi, jelenleg pedig 5 frtban megállapított perköltséget 3 nap alatt különbeni végrehajtás terhe mellett felperes részére megfizetni." Indokok: „Alperes azon egyedüli kifogása, hogy a váltóértékét meg nem kapta, felperes tagadása folytán figyelembe nem vétethetett, mert a váltó rend. sz. 14. 23. és 81. czikkének tartalmából kiindulva, az elfogadó váltójogi kötelezettségének egyedüli és kizárólagos feltétele nem az érték megkapásában, hanem a váltóra tett aláírásban van, s ennél fogva az érték meg nem kapása miatti kifogást nem váltójogi uton, hanem csakltöztürvényi uton lehet érvényesíteni. Ezeknél fogva, minthogy alp. a váltó valódisága ellen különben mi kifogást sem tett, a vrsz. 23. 81. cz. szerint elmarasztalandó volt, A perköltségek a ppr. 573 §-ra alapitvák. Kelt sat." Felebbezéseben alperes tagadja, hogy a v. r. 14. 23. és 81. cz. tartalmából az volna következtethető, hogy az elíogudó váltójogi kötelezettségének egyedüli és kizárólagos feltétele nem az érték megkapásában, hanem a váltóra tett aláírásban volna. A 14. cz. jelen esetre nem is alkalmazható, mert az hátiratról szól, már pedig a kereseti váltón hátirat nem is létezik. Az érték meg nem kapása minden esetre oly kifogás, mely a 82-ik cz. szerint a váltójogból kifolyik, s igy az eskü általi bizonyításra legfőbb súlyt kellett volna fektetni. Alp. kérése tehát a sérelmes ítéletnek megváltoztatása, felperesnek a keresettőli elmozdítása és 10 fl. költségekbeni elmarasztaltatása. Erre a kir. Váltó feltörvényszék 1861 dec. 4-én. 1001. sz. a következőképen itélt : „A felebbezésnek mellőzésével az első bir. ítélet az abban felhozott indokokon kivül még azért is helybenhagyatik, mert alperes kifogásaiban azt, hogy a váltóra mi értéket sem kapott volna, határozottan maga sem állítja, azon kifogása pedig, hogy ő a váltó értékét a váltón létező záradékértelmében „Den Werth in Baarem" nem kapta volna meg, határozatlan, s oly döntő tény körülményt, melyre az alperes által kinált főeskü megítélendő lett volna, magában nem is foglal. Kelt sat." Illíriai ítéletek. Magánjogi ügyekben. A kir. Hétszemélyes táblán. 84. Cohn és Bendix Berlini kereskedő felpereseknek, Monaszterly és Kuzmik pesti kereskedők és alperesek elleni perében ítéltetett : Felperes megbízatása, s az általa megtörtént szállítás alperes czég részéről egyátalján kétségbe nem vonatván, alp. a kelmék el nem fogadásának és ezzel kapcsolatban a fizetés megtagadásának okát ügyeletesen azon körülményen alapítja, hogy felperes czég megbízottja a mustrákat magával vivén, a kelmék egybehasonlitása lehetlenné vált, hogy ezen kelmék a mustrákkal nem egyezők, hogy végre a szállítás egyenesen Angol honból alperes nagyobb terheltetésével eszközöltetett; miután azonban a szállítási megbízásnak létrejötte után. a mustráknak visszaadása, habár nem óvatos, de minden esetre alperes saját tetszésétől függő tény volt, miután ezeknek kezénél nem léte mellett is a küldeményt C. a. ön maga szorgalmazta, miután végre vonakodásának okát I). a. levelében nem a mustrák kezeinél nem létébőr^hanein és leginkább a szállítási költségek által okozott nagyobb terheltetéséből merítette, mellékesen pedig csak annyit emiitett, hogy a kelmék silányok, mindezek által felperes keresete hathatósan támogattatván, azon esetre, ha felperes az esküt az iránt, hogy az általa szállított kelmék, a felek által kijelelt mustrákkal teljesen egyezők, leteendi; mindkét alsóbb bíróságok Ítéletének megváltoztatásával, alp, czég a felperesi kereset ben, vagy is 54 font St. 17 Shil. és 6 pence, ugy ezektől 98