Törvényszéki csarnok, 1863 (5. évfolyam, 1-98. szám)

1863 / 7. szám

26 résznek tulajdoni jogát igényli, azonban ehhezi jogczimet nem csak nem bizonyította, de nem is állította. Az előadottak szerint tehát felperest öröki ész nem illethet, mert nem igazolja, hogy az atyj > meghalt, és végrendelkezett volna sem azt, hogy az örökösödébe törvényszerűt jogosítva lenne, miért is keresetével elmozdítandó, es mint pervesztes az okozóit költségekben marasztalandó volt,— amásodbiró^ág által ellenben felperes részére póte = kü Ítéltetvén, nnnak letétele esetére alperes a kereseti os-zeg s iarulékaillan elmarasztaltatott) ítéltetett: A másodbirósáo-i ítélet az abban felhoz >tt indokokból azon megjegyzéssel, hogy felperes a megítélt pótló e.-kü letétele iránt az ítélet kézbesítésétől számítandó 15 napi határidő alatt jelentkezni tartozik, helybenhagyatik, s a periratok további törvényszerű intézkedés végett illetőségükhöz visszaküldetnek. (1862. nov. 6. 229. P. sz. a. Előadó: Pápay Károly ktb ) A kir. itélő táblán. 76. Pálfy Károlynak Márton József és Neuhauser Sára elleni 119 frt 70 kr. iránti perében (melyben a tapolczai cs. kir. volt szbirói htal, mint e. b. által alperesek a kereseti összeg és járulékaiban elmarasztaltattak, mert alperesek a tartozás valóságát beismerték, azon kifogásukat pedig, hogy felperesnek tobb rendbeli pénzfizetéseket tettek, miért a beszámítást kérék, a ptkv 1440—1441. §§. alapján figyelembe venni nem lehet ven, miért is a prtás 45 és 108 §§-ai szerint elmarasztalandók voltik) ítéltetett: A beszámításnak különnemű jogviszonyokból eredő követeléseknél a jelen esetre határozó ptkv 1440 és a prtás 27. §. értelmében helye nem lévén, azt pedig, hogy a felek ebbe kölcsönösen beleegyeztek volna, alperes be nem bizonyítván ezen s a felhozott többi indokoknál fogva az e. b. Ítélete jóváhagyatik, s a per további törvényes eljárás végett illetőségéhez visszaküldetik. (1862. nov. 10. 3047. P. sz. a. Előadó: Nagy Samu ktb.) 77 Fruscha Péternek mint Proúcs Zachariás csődtömege gondnokának Faschó József alperes ellen 420 frt és járulékai iránti perében (melyben Aradmegye törvszéke mint e. b. által felperes csődtömeg kei esetétől elmozdittatott, mert felperes azt, hogy a kérdéses ház, melynek árát a jelen per során alperestől követeli, alperes által nem a maga számára, hanem valósággal a tótváradi uradalom részére vétetett meg, maga is beismerte; mert továbbá azt, hogy a tótváradi uradalom és igy a kérdéses ház is, későbben csakugyan a Rózsa testvérek birtokába jutott, maga sem vonja kétségbe ; miután tehát áll az, hogy a kérdése? házat alperes csakugyan az uradalom ré.-zére vette meg, továbbá kétségbe nem vonalik, hogy ezen ház az uradalommal együtt Rózsa testvérek birtokába jutott, ugyanazért alperest arra, hogy a kérdéses háznak kinek részére történt átadását mutassa ki, kötelezni nem lehetett, sem szükség nem volt, annyival kevésbbé h het leiperest felelősségre vonni az iránt, hogy a kereset alapjául szolgáló A. a. szerződésben kikötött vételárt biztosítani elmulasztotta; miután ezen mulasztás nem alperest, hanem épen felperes csődtömeg gondnokát terheli; végre felmentendő volt alperes még azért is, mert a B. a. törvszéki végzésből világosan kitűnik, hogy alperesnek mint gondnoknak minden további felelő sssegtól végkép fel kellett mentve lennie, mivel különben a kérdéses haz eladási szerződós érte'mében a vételárnak a tótváradi uradalomnak Rizsv családiól átvevő királyi kinc-tárnali kifizetése, a csőd periratok közt látha ó 1853-ik évi 2638. sz. a. perügyelöi jelentés alapján hozott, és a prtás 2y4. §-a engedelme mellett mindenesetre figyelemig venni kellett törvszéki végzés szerint nem hagyatott volna meg, a többször érintett uradalom átadásával, s tekintőleg bírói végrehajtással megbízott, B. a. jelentést tevő biroi kiküldött tagnak, kinek, valamint az idézett jelentés szerint a perügyelőnek is világos tudomása volt arról, hogy az uradalommal a kereset alatti ház is a királyi kincstár birtokába került) ítéltetett : Miután időközben, mielőtt a fizetési kötelezettség beállott volna, mint felperesi részről sem vétetik kétségbe, alperes megszűnt a tótváradi uradalom zárgondnoka lenni, s e szerint többé azon uradalom jövedelmével nem rendt-1 kezhetik. mintán továbbá az A. a. szerződésben alapított fizeté-i kötelezettség csak azt illetheti, ki a házat alperes zárgondnoktól mint tulajdonos átvette, s ki annak a csőd bevégzésével birtokában volt : az e. b. ítélete helybenhagyatik és a periratok további intézkedés végett illető-égükhöz visszaküldetnek. (1869. nov. 13. 3894. P. sz. a-Előadó: Sarlay Lajos ktb.) 78. Marék szül. Börczy Katalinnak — néhai Rodiczky Z-ófia általános örökösei, névszerint Rodiczky Adolf úgyis mint gyermekeinek gyámja, ifj. Rodiczky Adolf és Günther szül. Rodiczky Adél elleni igényperében Ítéltetett: Az A. a. jegy7ék 1. 2. 3. 4. 5 s 6. tételei alatt követelt tárgyakra nézve az első bíróság ítélete az abban foglalt indokokból helyben hagyatik, ellenben a 7-ik tételben tulajdonnak követelt szürke palaczk és színházi látcsőre nézve f-lperesnek mi próbája sem lévén, az ezekre támasztott igény terhe alól alperesek felmentetnek, — végre az igaz csipkés inget illetőleg, a szabályszerűen kinált főeskü általi bizonyitásnak helye találtatván, az, a per kezdetkor érvényben volt perrend 265-ik §-a értelmében a 4-ed rendű alperes Günther Adélnak oda Ítéltetik, s az esetre, ha azon rendű alperes arra : hogy ezen igaz csipkésing nem felperes tulajdona, a tagadó perdöntő főesküt leteendi, alperesek ezen követelés alól is felmentetnek, köteles leend tehát 4-ed rendű alperes ezen Ítéletnek jogerőre emelkedésétől számítandó 3 nap alatt az eskü letételre jelentkezni, s azt a kitűzendő határidőben annál bizonyosabban letenni, mert ellenkező esetre a kérdéses csipkés-ing felperes tulajdonának tekintetvén, annak kiadisában alperesek feltétlenül elmarasztaltatnak. — A perköltségek a perrend 576. §. értelmében köles'nősen megszüntetnek. — Ekkép részben megváltoztatván, részben pedig helybenhagyatvan, az e. b. irél te a per további törvszerű intézkedés végett illetőségéhez visszaküldeiik. (1862. nov. 18. 9. P. sz. a. Elűadó°: Urbanovszky Jusztin ktb.) 79. Löventritt Rozáliának KörmendyJózsefnőnek, Szőllösy Mihály elleniadóssági perében Ítéltetett: Tekintve, hogy a pprtas 11. §-a szerint, több személyeket csak akkor lehet ugyanaton keresetnél fogva m-gperelni, ha ez mindnyájuk irányában ugyanazon jogalapon, vagy hasonnemű, s minden megp«rÍettekkel kötött ügyleteken alapszik; jelen esetben azonban a B. a. irat Király Zsófia második r. alperesül kötött ügyletnek nem tekintethetik, ezen forma hiány miatt az első bíróság ítéletének feloldása mellett a kereset leszállittatik, s a periratok további intézkedés végett Zalamegye törvszékéhez leküldetnek (1862. nov. 21. 2797. P. sz. a. Előadó: Németh János ktb.) 80. Palinko Ferencznek Tiszer Pál hagyatéka elleni ügyében végeztetett: Mivel a folyamodó panaszos előterjesztésében nem annyiraaz 18"A ' ' ' hanem az 1859. évi deczemb.