Törvényszéki csarnok, 1863 (5. évfolyam, 1-98. szám)

1863 / 91. szám

Pest kedd I8«3. decz. I 91. szám, ötödik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, • • i Tartalom : Jász-kim ker. biróságok reformjához. — Kúriai Ítéletek: magánjogi ügyekben. —Udvari rendelet. — Hivatalos tudnivalók. Jász-Iüín ker. bíróságok reformjához. ./ • A t. e. decz. 10-re összehívott jász-kún ker. bizott­mány tanácskozásának egyik főbb tárgyául tüzetett ki javaslattétel : a z igazságszolgáltatási hiányok j a vitása iránt. Köz elismerésként itt, kapcsolatban a községi jövede'mek s kiadások szabályozásával — leg­több. szükséget képez: a községi tanácsok, vagyis az elsőfolyamodású törvénykezés rendezése. Ha pedig e szük­séget belátjuk s elismerjük, akkor legyen bátorságunk is a gyökeres javítás sürgetéséhez s keresztülviteléhez. A Józsue napjaként (bevárás végett) megállapodott idő, se­hogy jobban íel nem használható. Szólni kell tehát ar­ról : hogy az első folyamodása törvénykezésünk gyarló­ságait, valamint a községi kiadások többletét mi okozza, s hogyan lehet az okozatokat megszüntetni? Hogy Jászkunságban, az első folyamodású törvény­kezés, majdnem átalában nagyon gyarló, és hogy majd minden községnek kiadása több a jövedelménél, ezt okozza különösen azon erőnket felülmúló, túlságos kiváltság : miszerint itt nálunk, minden községnek, apraja-nagyjá­nak, városa-falujának, tanácsa, elsőfo'yam. polg. tszéke, telekk. hatósága, c:ődbirósága, gyám, sok ágú köz­igazgatási, és kissebb bűntények fölött fenyítő hatósága stb. "van. Mert azon követelményeknek, melyeket ily nagy, mondhatni óriás törvénykezési hatáskör méhében hord, községeink nem tehetnek eleget, nem, sem egyé­ni— sem p é n z b e 1 i tekintetekben. — Az pedig ta­pasztalati tény : hogy minden jogelőny, vagy kiváltság, mihelytneki nem felelhet meg az azt élvező alany, nem hasznai, hanem átt. sőt néha szégyenít is. Azon időben, melyből az eredett,vagy cs .k 1848-ig is, megállhatott,ha­bár akkor is kevés sikerrel e kiváltságos törvénykezés; de jelenleg anyira fejlődtek, szaporodtak a törvénykezési ügyek, mikép azóta mostanig, vagyis a jászok-kunok ki­rályi rendszabásai 1-só czikkelye idejétől, az id. törv. sz. 37. 14G. fainak idejéig, e kiváltságos törvény­kezés, magát túlságossá, tarthatatlanná, és czélszerűt lenné is nőtte ki. — Olyan e kiváltság most a jász-kún kerületi falukra, és alkalmasint a kisebb városokra nézve is, mint a nemzetes vagy tekintetes — biú — úrra nézve, a nagyságoskodó asszonyság, tudnil­lik : valósáiros baj, szerencsétlenség. Vessünk csak szá­mot magunkkal, s az anyagi és szellemi erőnkkeli szám­vetés, ezen kiváltságos törvénykezésünket határozottan czélszerűtlennek, erőnket fe­lülmúlónak tüntetik i. Ugyanis a tanácsi törvény­székeink, többnyire csakugyan képtelenek hivatásukra; azután községeink költségeiket csakugyan nem tudjak füdözni. Kell-e erre nézve kiáltóbb szó annál: hogy tiszt­viselőiket nem bírják rendesen fizetni; s hogy a községek exequáltatnak,például Jákóhalma nov. 19. mérnöki,s már előbb vasárusi követe^ miatt; JásfcKerény pedig bepe­relve van asztalosi, ?, r?' . és^lakatosi követelések miatt. A szükséges és állandóan czélszerű javi­tás itt tehát nem lehet sem más, sem kevesebb, mint az : hogy az l-ő folyam, tanácsi tszékek szoríttassanak na­gyobb városainkra, s a kisebb városok, faluk és puszták osztassanak azokhoz. Még mindég elegendő, és páratlan törvénykezési kiváltság lesz ez ránk nézve, a többi vár­megyék körében. Avagy több község állíthat s tarthat magának községenként ülésező l-ő folyam, tszéket. Eké­pen minden községnek sértetlen megmaradna, l-ő folyam, birói hatósága, mert az igtaló és kiadó hivatal kebelében külön-külön székelne, csak itélö bírái lennének vándor­lók; mi a törvénykezést még is gyorsabbá, és jobbá te­hetné. Mondandják, nem kétlem, mikép ezen ős privilegiu­tiot a jász-kún községektől nem lehet elvenni; úgyde : a közügy, az igazságszolgáltatás ügye, mi legéletbevágóbb s legszentebb minden államban, azaz ilyennek kellene lennie, és a magunkkali számotvetés elsőbb, fontosabb a privilégiumnál, annálinkább, ha a privilégium még czél­szerűtlen is. Hallottam mir azt is : hogy kislelkűség ezt épen jász kún polgárnak kivanni; de inkább az a kislel­kűség : czélszerűt en privilégiumot a közügynek, az igaz­ságszolgáltatási ügynek fel nem áldozni. ') — Avagy nem nagy és nemes lelkű feláldozása a kiváltságnak volt-e az : hogy az ország nemesei a közteherviselést önként elvállalták (1848 : 8.); hogy a földesurak uri jogaikról önként lemondtak; hogy a nem nemes osztály a nemes osztály lyal a hivatal képességre nézve, s a törvénykezés előtt, egyenlőnek fogadtatott el; és hogy az egyházi rend a papi tizedről minden kárpótlás nélkül lemondott (1848 : 13.) Továbbá a jász kún nagyobb városokra szoritandó l-ő folyam, tszékeknél az ítélő bíráknak, törvénytu­dóknak és olyanoknak kell lenni: kik tudjak mi az a „birói lelkiismeret"; kik értik azt, hogy az Ítélés­hez ,,birói meggyőződés'- kell.— Már az eddigiek értetik, mikép az igazságszolgáltatástól, a közigaz­gatás elkülönítendő; mi tekintetben — fajdalom — hazánk már Oroszországtól is elmarad; melynek 18G1. sept. 29. bírósági szervezete a bíráskodást a közigazgatás­tól átalában elkülönözi, mi által nagyobb gyorsaság, ala­posság stb, éretik el. Csak igy válhat Jász kúnságban az l-ő folyam, tör­vénykezés jó és gyorsá, és csak is igy viselhetik el közsé­geink együttesen, a jó törvénykezés elkerülhetetlen költ­!)Mi azonban annak inkább csak észszerű rendezése, s nem feláldozása lenne. 91

Next

/
Thumbnails
Contents