Törvényszéki csarnok, 1863 (5. évfolyam, 1-98. szám)

1863 / 89. szám

396 tetessél illetendők, hivataluktól elmozditandók, s arra örökre alkalmatlanoknak nyilvánitandók. 17. Az asztal és ágytóli elválásnál a zsidó házastársakra nézve a következő eljárás követendő : A házástársak kötelesek mindenekelőtt elválási szándékukat, indokaikkal együtt rabbijuk előtt kinyilatkoztatni. A rabbi kötelessége a házastársakat összekelésük alkalmával kölcsönösen tett ünnepélyes igéretükre emlékeztetni, s az elválás káros következményeit hathatósan szivükre kötni. Ezen előterjesztéseket három izben kell külön ismételni. Mi ha foganat nélkül maradna, a rabbi a feleknek irott bizonyítványt tartozik adni arról, hogy a háromszori előterjesztés ellenére is, elválási kívánságuknál megmaradnak. 18. Ha mind a két fél az elválásba beleegyezik, kötelesek elvalási kérelmüket, az előbbi szakaszban érintett bizonyitvány melléklésével a megyékben és Kővárvidéken azon szolgabíró elébe, melynek járásában, — Jász-Kun és Hajdúkerületekben azon város bírája elébe, melynek területén a férj lakik, — sz. kir. és rendezett tanácsú városukban pedig a városi biró elébe terjeszteni. — Az emiitett bíróság őket személyes megjelenésre maga elébe idézendi s ha előtte azt bizonyítják, hogy mind az elválás iránt, mind a vagyont és tartást érdeklő feltételekre nézve maguk között megegyeztek, a kért elválást minden további vizsgálat nélkül engedje meg, s azt a birósági irományok között jegyezze fel. — Ha gyermekek léteznek, a bíróság azokról a gondnokságra nézve fenálló általános rendszabályok szerint tartozik gondoskodni. 19. Kiskorú, vagy gondviselés alatti házastárs magától is beleegyezhetik ugyan az elválásba; de a házastársak vagyona és a tartás, valamint a gyermekek ellátása iránti egyességhez az illető törvényes képviselő és a gyámbiróság beleegyezése szükséges. 20. Ha az egyik fél ^z elválásba beleegyezni nem akar, s a másik félnek jogszerű okai vannak azt sürgetni, ezen esetben is megkívántatik a rabbi engesztelő előterjesztéseinek előrebocsátása. Ha ezek sikeretlenek, vagy a vádlott fél a rabbinál megjelenni vonakodik, akkor a kérelem a rabbi tanúsítványával és a szükséges bizonyítékokkal együtt a megyei, kerületi vagy vidéki, sz. kir. és rendezett tanácsú városokban pedig a városi törvényszéknél nyújtandó be, meiy az ügyet hivatalból megvizsgálni, s a felett ítéletet hozni tartozik. — A biró a veszélyezett félnek még az Ítélet kimondása előtt is engedhet elkülönzött tisztességes lakhelyet. 21. Ha a másik házastárs beleegyezése nélkül kért elválásnál perkérdések támadnak, melyek valamely továbbra kötött szerződésre, a vagyonnak elkülönzésére, a gyermeke k tartására, vagy más követelésekre és ellenkövetelé sekre vonatkoznak, a rendes biró előre mindig tegyen kísérletet ezen perkérdéseknek egyess ég általi megszüntetésére; ha pedig a felek egyességre nem birhatók, azokat rendes perutra utasítsa, mely fölött az általános törvények szerint kell határozni, addig is pedig a nő és gyermekek részére az illendő tartást kiszabni. 22. Azon nyomós okok, melyeknél fogva az elválás ítélet által kimondathatik,következők: ha a panaszlott fél valamely bűntettben marasztaltatott el ; ha a panaszló házastársát gonoszul elhagyta, vagy rendetlen életet követett, mely által a panaszló házastárs vagyonának nevezetes része, vagy a család jó erkölcse veszélyeztetik ; továbbá az élet vagy egésség elleni veszélyes törekedések, súlyos bántalmazások, vagy a személyek viszonyaihoz képest felette érzékeny ismételt keseritések, tartós és ragálylyal fenyegető testi sérvek. 23. Elválasztott házastársaknak szabadságában áll ismét egybekelni, de egyesülésüket a rendes bíróságnál be kell jelenteni. Ha a házastársak az ily összekelés után ismét el akarnak válni, I ugyanazt kell megtartaniok, mi az első [elválásra nézve rendeltetett. 24. A zsidók között érvényesen kötött házasság, kölcsönös szabad beleegyezésükkel, a férj által a nőnek adott elváló levél által felbontathatik; mindazonáltal tartoznak a házastársak végelválásuk tekintetéből, magukat legelőször a rabbi vagy vallástanitónál jelenteni, ki a leghathatósabb előterjesztések által igyekezzék a kiegyezkedést eszközölni, s csak, ha kísérlete sikertelen volna,adjon nekik irott bizonyitványt,hogy rábizott kötelességében eljárt, de minden igyekezete mellett is a feleket szándékuktóli elállásra nem bírhatta. 25. Ezen bizonyitványnyal mind a két házastárs kötele3 a megyei, illetőleg kerületi vagy vidéki, szab. kir. és rendezett tanácsú városokban pedig a városi törvényszéknél megjelenni. — Ha ezen hatóság a körülményekből azt találja, hogy az isméti egybekeléshez még némi remény van, az elválást azonnal meg ne engedje, hanem a házastársakat egy vagy két hóna pra visszautasítsa. Csak ha ez is sikeretlen maradt, vagy ha mindjárt eleinte semmi remény sem volna az isméti egybekeléshez, engedje meg a törvényszék Ítélet által, hogy a férj a nőnek az elváló levelet átadja, és ha mind a két fél a bíróság előtt ismét kijelentette, hogy az elváló levél szabad beleegyezésseli kiadására és átvételére magukat eltökélették, tekintessék az elváló levél jogérvényesnek, s oldássék fel ezáltal a házasság. 26. Ha a nő házasságtörést követett el és a tett bebizonyittatik, joga van a férjnek azt akarata ellen is váló levéllel magától elbocsátani. A házasság végelválasztására a nő ellen intézett kereset, a25-ik szakaszban emiitett azon törvényszék előtt, melynek körében a házastársak rendes lakásukat tartják, indítandó s egyéb peres ügyként tárgyalandó. 27. Zsidó házastársnak a keresztény vallásrai áttérése által a házasság fel nem oldatik, de az imént a 24, 25 és 26-ik szakaszokban elősorolt okoknál fogva feloldathatik. E tekintetben a következő szabályok szolgálnak zsi nórmértékül : a) ha a zsidó házastársak egyike a keresztény vallásra áttért, mind az elválás, mind pedig a házasság felbontása esetén mindenek előtt az illetékes keresztény hitre áttért házastársnál a kiegyezkedés ta fenn előirt modorban megkísérteni, mely esetben szabadságában áll ezen kiegyezkedést a zsidó házasfélnél is megkísérteni, ha ez utóbbi ez iránti felhívásának önként engedne. Ha ezen kísérlet sikeretlen maradna, akkor az illetékes bíróság ezen kiegyezkedési kísérletet mindkét házastársnál ismétlendi, és a sikeretlenség esetén a fennelő szabott mód szerint hivatalában eljárand ; b) ha mindkét zsidó házastárs a keresztény hitre tért fennhagyatik nekik, házassági kötésüket az illető keresztény lelkész által szentesittetni; c) a házasság felbontása esetén, ha a zsi dó házastársak egyike keresztény hitre tért, az elváló levél átadása és átvétele meghatalmazottak által is történhetik. Ezen esetben azonban a keresztény hitre tért házasfél, ha meghatalmazottat akar vallani, mindig zsidó egyént választani és ez iránt meghat almazványát akként köteles kiállítani, hogy abban keresztény va Uás ellenére mi sem foglaltassák ; egyébiránt pedig a mennyiben ily esetben lehetséges, minden a zsidó vallási szokásokban alapult netaláni lelkiismereti kételyei a zsidó házasfélnek elhárittassanak s igy ennek se maradjon alapos oka, a házasságot teljesen feloldottnak nem tartani. Kelt a birodalmi fővárosban Bécsben, Ausztriában november hó 2. 1863. (15,940. sz. a.) Gr. Forgách Antal. Stoja kovitsGyörgy. Verner F. Felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos SZOKOLAY ISTVÁN. Megjelen e lap hetenkint kétszer — kedden és pénteken. — Slőfizetósi ár helyben és vidékre egész évre 8 frt, — félévié 4 frt negyedévre 2 forint ausztriai értékben. — Szerkesztői sz állás Belváre? - »Id«!?««r 7 aNyomalott Kozma Vazuluál (bal-piacz és aldunasor sarkán, 9. sz.) Pesten 1863.