Törvényszéki csarnok, 1863 (5. évfolyam, 1-98. szám)
1863 / 79. szám
354 előtt arczra borulva halva találták, egy lőfegyvere pedig az ebédlő s hálószoba küzötti küszöbön hevert. Semmisem raboltatott el. Udvarek Julianna szakácsnő azt vállá : hogy vádlott jajgatás közt nyilvánitá, miszerint urát megölték, hogy a rablók heten voltak, s ő csak azt látta, midőn az ebédlőből kimentek. Varga Terézia szolgáló szerint vádlott haját tépve jelenté az esetet. Azonban a cselédség sem lövést, sem kutyaugatást nem hallott. A konyhának, melyben az eseménykor a cselédek nagyobb része időzött, ajtaja be volt téve. De az udvaron két nagy kutya volt, melyek mindig megszokták ugatni az idegent. — Azt is niondá vádlott, hogy a rablók heten voltak, s látta, midőn az ebédlőből kijöttek. Fehér Örzse szolgálóként akkor kutyaugatás nem hallatszott. Kővári Jó zsef szakács pedig azt vállá, hogy a szomorú eseményt megelőző délután, ő lőtte ki vádlott puskájának egyik csővét szarkára. Végh Kata szolgáló szerint a kérdéses időben a cselédség egy része a konyhában időzött; kutya ugatást nem hallottak ; pedig két kutya van az udvaron, s az idegent igen megszokták ugatni; midőn tanú a vádlott jajgatására több cse'éddel együtt a konyhából kijött, az csak annyit mondott, hogy rablók vannak, de azt, bogy az urát agyon lőtték, csak fent az emeletben mondá a kisasszony előtt, s az ebédlő ajtó felé fordulva jajgatott. ^^^k|res Antal isko'atanitó vallomásaként vádlott k^^^H^leg beszélte el előtte az esetet : a mint a konyhál^rregy poki'óczczal kijött, s szobájába akart menni, a fordulónál „dur dur-"t hallott, erre megfordult, s látta hogy az ebédlő ajtóból hét gatyás ember jött ki, mire vádlott felszaladt az emeletbe, s lármát ütött. Demkovics Isván gazdatiszt tanúsítja, hogy a kérdéses éjjel 11 óra tájban vádlott által falubeli lakásáról elhivatván az urasági kastélyba, a gyilkossági esetet vádlott akként adá elő, hogy midőn egy pokróczczalkezében a folyosón ment, hét rablót látott az ebédlőből kiosonni. Tanúnak azon kérdésére, hogy mért nem ment be urahoz, azt válaszolta, azért mert megijedtem. A kastély udvarán van különösen egy jó házőrző nagykutya, mely még az ismerőst is megugatja, ha kívülről jön s hangja oly hatalmas, hogy az egész falu kutyái ugatása közül kihallatszik. Mire tanú a meggyilkolt hullájához érkezett, az már teljesen ki volt hűlve. Tanúnak a kazsoki ispán azt beszélte, hogy kocsisától htllotta, mikép vádlott e kocsisnak azt beszélte, ho<ry pesti utjokban urával úgy összeve-zett, mikép ha körüle senki sem lett volna, azt azonnal agyonverte volna, különben a meggyilkolt szerette vádlottat, s ez által viszont szerettetett. Finta Ferencz urasági hajdú azt vállá, mikep a kérdéses este 10 óra tájban vádlott berohant hozzá, mondván, hogy az urát agyon lőtték s tanú azon kérdésére hogy „kik"? feleié ,,-gatyások"\ Előbb úgy beszélé el vádlott a tényállást, mikéi) ő szobájában épen levetközölt, midőn „puff' lövést hallott; s utóbb úgy adta elő, hogy a konyhái ól kijövet találkozott a rablókkal, kik eröszakoliák a bemeneteit, majd ismét azt mondotta, hogy midőn a szobájába akart menni, akkor látta, hogy az ebédlőből kiszaladtak. Vádlott nagyon ijedt volt, s midőn a csendörök megjöttek, bár vádlotthoz még nem szóllottak, még jobban meglátszott rajta az ijedtség, s tanú hallattára több izben azt nyilvánitá „Tudom, ebből nekem lesz bajom, de az isten majd kisegít." Gáál Ida — a meggyilkoltnak egyik leánya, — a bűntény elkövetésekor nem volt hon, azt azonban tanúsíthatja, hogy attyja vádlottat rendkívül szerette. Má«ik leánya G-aál Eugénia szerint a kérdéses este vádlott attya meggyilkoltatását jelentvén, azon kérdésre : kik gyilkolták meg? azt válaszolta : nem tudja, mert sötét volt, de heten voltak. — A vádlott inas jó viszonyban állott urával, ki annak a gyilkosság estéjén tulajdon poharából bort is adott, különben valamint attya,ugy vádlott is hirtelen természetű volt. (Véfje köv.) huri ti ítéletek. Magánjogi ügyekben. *) A kir itélő táblán. 751. Steiner Hermán és Maynak.EbesfalvayGyörgy e. 2100 irt s jár ir. végrehajtási ügyében végeztetett : A becsüsök választásáéi előleges felhivás seniniiségi okot nem képezvén, miután a kereseti tartozás a lezárolt házra tkönyvileg bekebelezve vala, s panaszlók alperesnek Drach János elleni követeiésót az 1836. XV. tcz. értelmében kielégítési alapul efogadni nem taroznak, az uzsora vétség miatti vád pedig a végrehajtás foganatosítását nem gátolhatja, alperes alaptalan semmiségi panaszának hely nem adatik stb. (1863. sept. 2. 8613. P. sz. a. Előadó : Barthos János ktb ) 752. Varga Istvánnak, Varga András ellen gvárni számadásainak beadása iránt indított perében ítéltetett : A bemutatott számadások ellen nagykorú felperes részéről azoknak érdemére nézve ellenvetés nem tétetvén, ugyan azok biróilag is helybenhagyatnak s ennek folytán alperes köteleztetik a kezein levő osztály részét felperesnek, mely kimutatás szerint készpénzben és kötelezvényekben 613 frt 63 krttészen,az időközbeni kamatokkal együtt úgymint van, kiszolgáltatni, a mennyire azonban az általa Tamás Dánielnek és Farkas Istvánnak kölcsön kiadott tőkék felperes állításaként biztosítottaknak nem tekinthetők, alperes ezen tőkék és járulékai be nem hajthatása esetére azokért saját vagyonával felelőssé tétetik. A mennyire továbbá az, váljon alperes gyam arról, hogy felperes korengedélyt nyert, kellő időben értesíttetett, vagy a per meginditása el'.tt szabadásra s az általa kezelt osztályos vagyon átadására barátságosan felszóllittatott-e ? a per során nem igazoltatott, a felperesi költségek megtérítésének helye nem találtatván, a perköltségek kölcsönös megszüntetése mellett, alperesnek joga az általa vitt gyámsággal egybekötött fáradsága dijját követelhetni, külön útra íenhagyatik, s e szerint az eljáró megyei törvényszék Ítélete megváltoztatván, az iratok sat. (1863 sept. y. 2560. P. sz. a. Előadó : Makovitz Ede ktb.) 753. Takács Mihálynak, — Kranicz Pál ellen 800 ft. kölcsön s járuléki iránti perében ítéltetett : Miután a keresetbeli tőke az arról szólló kötvény tartalmához képest csak az 1864 évi Szt. István király napján fizetendő, miután továbbá a kötvényben csak jelzálogképen biztosítékul lekötött szántóföldnek a hitelező kezeihez használat végett lett átadása, az ősiségi nyiltparancs 19 §-a szerint, érvénytelennek tekintendő feltételt képezne, s igy azon szántóföldnek az alperes zárgondnok áltai lett viszszavétele a kölcsön adott tőke azonnali visszafizetésére alapul nem szolgálhatna, felperes idő előtti kere*) Az előbbi szám 747. Ítélete '5 ni ezen törvényes olvasandó :
