Törvényszéki csarnok, 1863 (5. évfolyam, 1-98. szám)

1863 / 78. szám

Pest péntek I8(i3. okt. 16. 78. szám. Ötödik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Tartalom: Örökjogi eset. (Vége.) — Kúriai Ítéletek : magánjogi ügyekben.—Hivatalos tudnivalók Orökjogi eset. (Végeo A felfolyamodásban két fontos kérdés vitatása fordult elő, t. i. váljon az 1836. 14. tcz. szerinti osztó ztató bíróság- illetékességének kérdése már eleve az azt elrendelő hatóság által eldöntendő-e, vagy az az oszt. küldöttség hatáskörének fenhagyandó-e? és váljon a régi magyar jog szerinti tilalom jelenben is létezik-e? Az elsőre nézve kifejtetett, mikép az oszt. küldöttség működése csak ott kezdődhet, hol a som. őszi. eljárásnak helye van, mi tehát mindenek előtt megalapítandó; tehát itt 1. bíróságilag a városi hatóság sfazután a kir. tábla s Hétszemélyes tábla által. Ez elvet magaakir. tábla is elfogadá más esetekben, midőn a kir. tábla az oszt. biróság illetősége iránti panaszt vizsgálat alá vette, s az azt elrendelő 1-ső bir. végzést megsemmisítette (Kriszt M. esete 1862. oct. 28. 4333. sz. 1. Tö rv. Csarnok 1862. fo 1 y. 91. sz. 1026. ítél.) Ezzel megalapította ezen illetékességi kérdés eleve való eldöntésének szükségességét. — Csak igy lehet a jelent is, melyben a kanczelláriának semmitószéki hatósága megszűnt, a 48 előtti rendszerrel kiegyenlíteni. Az 1848. előtt 0 Felsége az osztoztató küldöttség oly eljárását, melyben az 1836. 14. tcz. 1. §-ban kijelölt eseteken kivül határozott, felfolyamodás következtében, a kanczellária utján, az irományok felterjesztésével mindenkor megsemmisítette. Miután most e hatóság a kir. Curiára átruháztatott, és az id. törv. szab. 98. 103. §§-ban gyökerezett felfolyamodhatási és semmiségi panasszali élhetési jogától egyik fél sem elüthető : égető szükséggé vált, hogy hasonló kérdés felett a felbiróság eleve határozzon, és azt az osztoztató küldöttségre ne bizza; mivel különben a felek az idézett 98. 103. §. perorvoslata használhatásától könnyen elesnek, melytől azonban elesniök nem szabad; mert ezen törv. szab. mint 1836-nál későbbek képezik most a törvény alaki részét, ellenben az 1836. 14. tcz. 12. §. szerint az osztoztató küldöttség Ítéletében meg nem nyugvó fel követelését csak a törvény rendes utján érvényesitheti, mit a kir. tábla többször kimondott (Szotfried esete 1862. dec. 16. 6939. sz.) Különben, ha az ellenkező elv megalapitatnék, mindenki attól tarthatna, hogy halála után a biróság örököseit bár mely idegen kérésére osztályos birák választására kötelezhetné, örökösei pedig nem fognak beléphetni a birtokba addig, míg az oszt. küldöttségnek nem fog tetszeni egy év alatt összeülni; és hogy ha az oszt. bíróságnak épen ugy fog tetszeni az idegennek az ő vagyonát oda ítélni: az őt betegségében ápoló jó örökösei csak rendes per utján, birtokon kivül juthatnak valamihez, ha még módjuk lesz perlekedni. Végül még az is figyelemre méltó; hogy ezen elv felállításával nem volna helye rendes örökületi pernek előbb, mig csak az oszt. küldöttség az illetőséget először le nem szállítaná, vagy pedig egyik felet el nem marasztalná. Ha ez áll, akkor az id. törv. szab. 1. §. visszaállított anyagi törv. I. E,. 47. 67. 1723. 47. tcz. nem állitatott vissza, mely a rendes örökületi kereset támogatásáról szól, az id. törv. szab. 19. 20-ik libán rendelt megszorítással. És az örökhagyó Mosel G-y. 1861. máj. 11-én — tehát az oszt. ptk. hatálya alatt elhalván, Török Gáborra sérdektársaira világos örökösödés nem nyilt, igényük tehát világos örökösödési eljárás tárgyát sem képezheti, mit az örökhagyó halálakor sem képezett, mivel ő ós érdektársai még akkor is kötelesek lettek volna az özvegy, mint végrendeleti átalános örökös ellen, az akkor érvényben volt 1854. hagyatéki törvény 125. 126. §§. szerint rendes per utján és rendes keresettel fellépni. Az oldalas rokonok Örökösödési igényüket csak arra alapítják, hogy Mósél Gry. után oly vagyon maradt, ' melyről ő nem rendelkezett ; mi nem áll ; mivel tény az, hogy Mosel Gry. kölcsönös végrende letet hagyott, s az az ősis. törv. 6. §. szabta időben a hagyatéki bíróságnál le nem tétetett; miután most már az öröklési jog az id. törv. szab. 19-ik § szerint az oszt. ptk. értelmében elitélendő, és ennek 554. és 603. §§. szerint még oly vagyon is, melyről az örökhagyó nem rendelkezett, az átalános örökösre száll : kétség kivüíi, hogy ott, hol a végrendeletben átalános örökös kine veztetett, többé oly vagyon, melyről végrendelet nem tétetett, a törvény előgondoskodása folytán nem képzelhető. Végre az özvegy az egész tárgyalás folyama alatt tagadta nem csak azon vérségi összeköttetést, melyet az 1836. 14. tcz. 1. §. megkiván, de az 1. és 2. sz. a. hivatkozott osztálylevél és származási tábla valóságát is, és az ellenfél sem a rokoni összeköttetést, sem az osztály és származási tábla valóságát nem igazolta. E kérdésben aHétsz. tábla következőleg határozott : „Jelen esetben az 1836. 14.tcz. rendelte osztoztató küidöttségi eljárásnak sem a peres felek k< ztti vérrokonság, sem pedig néhai Mosel G-y. végrendeleténél fogva hely nem adathatván, a kir. tábla határozatának megváltoztatásával Török G-ábor és érdektársai netaláni igényük érvényesítése végett a rendes perutjára utasitatnak" (1863 jun. 30. 4261. sz. a) Melyei megalapitatott, hogy az oszt. bir. illetékességének kérdése eleve eldönten dő. A tilalom kérdésére nézve kifejtetett, mikép az a régi jog értelmében már 1849 óta megszűnt. — Ugyanis az 1849. id. perr. 25. §-hoz képest a fűlött a biróság mindenkor a bizto-itásra nézve a vt. II. R. 11. fejezetében előirt szabályok szerint járt el; a vá tó törv. II. R- 187. §. „tilalom44 feloldozá-áról rendelkezvén, a szerint csak oly tilalom adathatott meg, a minőnek feloldozásáról ezentör78