Törvényszéki csarnok, 1863 (5. évfolyam, 1-98. szám)

1863 / 75. szám

Pest. kedd okt. 6. 75. szám, Ötödik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Tartalom: Váltójegyzők eljárására vonatkozóiig. — Rögtönbiróságl tárgyam Kalocsán. (Vége.) — Kúriai ítéletek : magánjogi üeyekben. — Legfelsőbb rendelet. (Vége) —Hivatalos tudnivalók Váltójegyzők eljárására vonatkozólag. Mily óvatosságg kell a váltójegyzőnek a váltó óvás kivétele kör eljárni, a következő váltójogi esetből kitűnik. Schlesinger Jakab forgatmány utján vagyonbukott és szökésben lévő Krausz Simon által elfogadott, 1000 írtról szóló váltó birtokába jővén, azt a lejáratkor (1863. febr. 9.) megóvatoltatta. Tudomására nem lévén azon körülmény, hogy a nevezett elfogadó lejárat előtt csőd alá került, utasitása szerint az általa megkeresett váltójpgyző magát az elfogadót keresé fel azon lakásban, melyet neki a fentnevezett váltótulajdonos-ki jelölt. A váltójegyző eljárásáról felvett óváslevél következőleg szólt : „Alolirt ezennel hitelesen bizonyítom, mikép én Schlesinger Jakab urnák megkeresésére 1863. íebr. 9. délben egy váltót, melynek hü másolata a túlsó lapon olvasható, elfogadó Krausz Simon urnák a lipótvárosi templomtéreni VV számú lakásán fizetés végett személyesen bemutatni akartam, mit azonban nem tehettem, mivel elíbgadó Krausz Simon fenti lakásából még 1862. évi Sz.-Mihálykor kihurczolkodott, és hová? azt Sftn megkereső úrtól, sem a fenti YV számú ház lakóitól vagy házmesterétől meg nem tudhattam. Miről stb." Ezen óvás a f. é. febr. 11. 10,114. sz. a. beadott kérvény folytán Bergl Simon kibocsátóval és Krausz Ábrahám és Freund J. Sámufl forgatókkal közöltetvén, ez utóbbi ellen Schlesinger Jakab f. é. 11,454. sz. a. viszkeresetet indított. Alperes főkép az óvás kivétele körüli eljárást támadta mej, azt vitatván, hogy miután elfogadó Krausz Simon az óvás levélben kitett lakásból még 1862. Sz -Mihály napján a páva utczai 3. sz. házba hurczolkodott,'mely utóbbi lakásból megszökött, az ovatoló váhójegyzői.ek kötelességében állott volna az elfogadó lakását hatóság utján kinyomozni, hogy továbbá a váltó fizetés végett, nem is magánál a csőd alá került elfogadónál, hanem töme^gondnokanal Ihász Márton ügyvédnél lett volna bemutatandó, s hogy e szerint az óvás kivétele körül a vtk. I. r. 102. 128. 129. 130. §§. rendeleteinek elég nem tétetvén, felperes ez által viszkereseti jogait elveszté. Felperes erre válaczolja, miszerint tény az, hogy Krausz Simon elfogadó az óváslevélben kitett lakásban csakugyan lakott,s hogy köztudomás szerint megszökvén, jelenleg tartózkodási helye nem tudatik; hogy továbbá felperesnek arról, hogy elfogadó Krausz Simon megbukott, az óvás kivételekor tudomása nem volt,s hogy ő azt csak a „Sürgöny" márt. 18. számában közzétett csőd hirdetésből tudta meg, s hogy ezek szerint ő mindent megtett, mi viszkereseti jogainak fentartására szükséges volt. Az eljáró pesti kir. e. b. váltótörvényszék 1863. apr. 20. 21,749. sz. a. kélt végzése által alperes a kereseti tőke, késedelmi kamatt viszkereseti és perköltségek megfizetésében a következő okok alapján marasztaltatott el : „1. A kereseti váltó minden törvényes kellékkel el van látva (vtk. I r. 14. §.) 2. Felperes alperes irányábani viszkereseti jogainak fentartására mindent megtett, mit a törvény nevezetesen a vtk. I. r. 138. 139. 140. 158. 160. §§. rendelnek. 3. Alperes azon állítása, hogy az óvás kivételénél a vtk. I. r. 102. 128. 129. és 130. §§. meg nem tartatván, az óvás nem történtnek tekintendő, alaptalannak tűnik fel, mert az óvatoló váltójegyző a?zal, hogy a B. a. óvás tanúsága szerint a kereseti váltót elfogadóKrau-z Simonnak a Lipótváros templomtéren VV sz. a. hol t.i. nevezett elfogadó alperes beismerése szerint is lakott volt, fizetés véget bemutatni megkísértvén, arról értesült,hogy nevezett elfogadó ezen lakásból 1862. Sz-Mihály napján kihurczolkodott, de hová,ez iránt sem a megkeresőtől, sem az étintett haz lakói és házmesterétől értesítést m-m nyerhetvén, mindezeket az óvás levélben fel jegy zé, a vtk. I. r. 130. §. rendeletének eleget tett; mert továbbá azon körülmény, hogy a kereseti váltó nem a bemutatáskor már csőd alatt állott elfogadó tömeggondnokánál, miként ezt a vtk. 102. §. rendeli, lön bemutatva, tekintve, hogy a Krausz Simon elleni csődnyitás a „Sürgöny" 63. számának tanúságaként csak f. é. márt. 18. tehát a bemutatásnál jóval később lón először hirlapilag közzétéve , ezen közzététel előtt pedig felperes azt, hogy az elfogadó csőd alá került, tudni nem tartozott, de hoi'y arról tudomása nem is volt, épen a bemutatásnak magánál az elfogadónál történt megkísértése által igazoltatik, miután fél nem tehető, hogy valaki a törvény rendeletét saját kárára tudva mellőzze; felpeiesnek joghátrányára semmikép sem szolgálhat. Végre 4. Alperes a kereseti váltón levő aláirását nem tagadta (vtk. II. r 96. és 98. §§.)" Alperes ezen marasztaló végzést felebbezvén, a váltófeltszeken 1863. jun. 8. 2244. sz. a. végeztetett : „Folyamodó kérelmének hely adatik, a neheztelt íénemlitett per döntő végzé> megmásittatik, s alperes felperes viszkeresete alól felmentetik, a költségek azonban kölcsönösen megszüntetnek. Mert: A beperesitett óvás levélből világosan kitűnik, hogy a kereseti váltó annak elfogadójának Krausz Simonnak fizetés végett törvény értelmében bemutatva nem volt, mivel az emiitett váltó a hivatkozott óvás szerint az óvátoló jegyző által a lipótvárosi templomtéreni VV ?Z- a. házban, melyből azonban nevezett elfogadó még 1862-i Sz.-Mihálykor, a midőn a kereseti váltó még nem is létezett, kihurczolkodott, bemutattatott. Ennél Ingva, miután az illető váltójegyzö a vtk. I. r. 128. és 129. §§. szerint azon helyre tartozik elmenni, a hol a váltó fizetés végett bemutatandó, továbbá, miután az idézett