Törvényszéki csarnok, 1863 (5. évfolyam, 1-98. szám)

1863 / 74. szám

332 lást bevallaná, de ez mit sem vallott, hanem a károsoknak 100 frtot igért, ha őt nem bántják és neki békét hagynak. I M. István csendőr, az előbbivel egészen cgyezŐleg vall. I B. Pál, tolnamegyei pusztázó vallja, hogy midőn társával s egy madocsai esküdttel aug. 27-én a csősz házhoz ment, a ladikban és dunaparton almafalevelet, s a csőszház udvarához és onnan a parthoz vezető nyomokat látott; T. Jánost nem ők, de a madocsai biró bocsátotta szabadon, miután a károsok azt mondták,hogy „majd más útját keresik." —Tanú és társa ifj. T. Jánost faggatták, de az mit sem vallott, sem nekik Ígéretet nem tett. Id. T. Jánost a pataji gyerekek szavára fogta el tanu. Egyebet nem tud. D. István, tolnamegyei pusztázó, a fonebbitől csak anynyiban tér el, hogy a ladik majd félig volt vizzel, melyen az almafalevelek úszkáltak, de a parton ő levelet, és nyomot sem látott, miután ez utóbbit már egy arra hajtott juhnyáj elgázolta. T. András, madocsai községi esküdt, vallja, hogy aug. 27-én a pusztázókkal kiküldetve, a ladikban, mely majd félig volt j vizzel, almafaleveleket látott, de a parton nem; váljon friss szaki- j tásuak voltak-e ? nem tudja, mert közelebbről nem vizsgálta, csak annyit látott, hogy a levelek zöldek voltak ; nyomokat szinte nem \ talált. Jelenvolt, midőn a pandúrok ifj. T. Jánost vallatták, de az nem vallott semmit. R. Mihály, bölcskei lakos, vallja, miszerint két hét előtt, egy szerdai napon, midőn t. i. L. György a dföldvári heti vásárra ment, ez által megfogadva, annak nyáját őrizte.Este meszszirői látta és hallotta, midőn L. György és T. János és neje kocsin, dalolva hazajöttek. Birkanyáját első hajtotta be a juhaklokhoz, mint- j egy 9 óratájban; a többi juhászok is behajtván, azokkal még 10— 11 óráig kenyerezett, s aztán nyájához ment, melynek Duna felőli végén már L. Györgyöt fekve, s oly erősen alva találta, hogy az, többszöri rugdozásaira sem ébredt föl. mire tanu őt ott hagyva, a juhnyáj másik végén szinte lefeküdt. Éjjel több izben megkerülte a nyájat s L. Györgyöt mindig ugyanazon helyen fekve találta; hajnalban tanu fölkelt, s bérét átvéve L. Györgytől haza távozott. M. Péter, madocsai lakos, vallja, hogy id. T. .János ká- 1 posztacsősz az ő szomszédja lévén, tudja, hogy kölese volt a határban, melyet mintegy két hét előtt hordott haza, mit tanu is látott, de hogy épen aug. 26—27. köztti éjen honn lett volna id. T. János, azt tanu nem tudja. G. Ferencz, madocsai lakos, az elébbivel egyenlőn tanúskodik, a köles hazahordását határozottan csütörtökre téve. Befejeztetvén e szerint a hit alatti tanúvallomások ki- I vétele, vádlottak más vizsgálat alatti rabok közzé állíttattak, s igy j lőnek L. István tanúnak megmutatva, ki az ordasi kertrablásnál jelen volt egyik alacsony zömök rablót L. Györgyben ismerte föl; ifj. V. Sándor és B. Sándor szinte odanyilatkoztak, hogy ugy sejtik, mintha ez lett volna a rabló, de nem mernének rá hitet tenni. (Vége köv.) Kúriai ítéletek. Magánjogi ügyekben. A kir itélő táblán. 705. Néhai Edler Vilmos örököseinek, Schütz Károly elleni 10,000 frtuyi valóságos ezüst pénzben fizetendő kamatbeli követelése, s jár. ir. végrehajtási ügyében végeztetett : A zálogos birtoknak végrehajtási elárvereztetése csak a telekkönyvileg bejegyzett zálogkiváltási jognak, úgyszintén a zálogviszonyból eredő egyébb jogoknak sérelme nélkül történhetvén, s annál fogva a zálogvirszavaltási jog, s a netáni rongálások (decerioratiók) iránt majdan támasztható igények a czéiba vett árverés esetére nem csak világosan fentartandók, hanem fentartásuk mind a kiváltásra jogositottak, mind pedig az árverezni kívánók érdekeiben is, az árverési feltételekben és az illető árverési hirdetményekben szükségképen feltüntetendő is lévén; ily megjegyzéssel az árverési feltételek és a sorrend megállapítása iránt hozott megyetörvényszéki végzés jóváhagyatik, az árverést felfüggesztő, és az id. törv. szab. 117. §. érteimében hozott s ahhoz képest törvényszerűnek ismert e. b. végzés ellen közbetett íelfolyamodványnak pedig egyáltaljában hely nem adatván és a felmerült összes semmiségi panaszok semmiségi alapos okok hiányában elvettetvén, az iratok stb. (1863. aug. 4. 5918. P. sz. a. Előadó : Monaszterly Sándor ktb.) 706. Groszmann Sámuelnek, ifj. Szomodi Pálné szül. Pásztor Júlia mint gyermeke gyámja e. 112 frt tőke s jár. ir. perében Ítéltetett : Felperes azt, hogy néh. öreg Kovács István 200 vfrttal adósa volt, s ezen összeg már annak halála után lett nékie kifizetve, alpereseknek eziránti ellen vetésökre adott válaszában határozottan nem tagadván, sőt az által, hogy az általa leteendőül ezen tény körülményre i? kiterjesztett pót esküt határozó e. b. ítéletet nem fellebbezte, azt tettleg is beismervén, a kereseti külön követelésére nézve használt bizonyítékai pedig, tekintve, hogy bár az A. a. még a hitelező nevét, és a követelt adósságnak miből lett származása jogezimjét sem tart.almazó,hiányos kötelezvényt Pásztor Sámuel mint azt előttmező egy tanú vallomása szerint, néh. öreg Kovács István saját kezűleg irta alá, de a nevezett tanú arról, hogy azon kötelezvény mennyi summáról lett kiállítva, biztos tudomással sem bir , sőt azt, miként a kérdéses összeg lefizetéséről tudomása nincs, határozottan kijelentette, e szerint fél bizonyítékot sem képezhetvén, és így a póteskü megítélésének helye nem levén; az e. b. Ítélet megváltoztatásával,felperes keresetétől elmozdittatik,a perköltségek ezonban az ítéletek különbözőségénél fogva kölcsönösen megszüntetnek, s a per stb. (1863. aug. 10. 157. P. sz. Előadó : Nyeviczkey József kir. személynöki itélőm.) 707. Kiszeto községnek, Raduleszku Demeter ellen 6055 frt 44 V4 kr. ir. végrehajtási ügyében végeztetett : A felterjesztett előírótok szerint jelen végrehajtás alapját közigazgatási uton keletkezett, s közvetve a rékasi kir. kincstári uradalom kielégítésére irányzott marasztalás képezvén, miután a fel folyamodáshoz */. a. mellékelt okmány szerint alperes legfelsőbb helyre nyújtott végrehajtás beszüntetési kérvénye folytán ő cs. ap. kir. felsége a kir. kincstárt illető kereseti tartozás fizetésére közvetlenül kötelezett Kiszeto községének eart ozás 6 évi részletekbeni törlesztését csupán annál fogva méltóztatott megengedni, hogy nevezett község is folyamodónak hasonló halasztást engedélyezhessen, s a végrehajtást önmaga beszüntethesse ; a végrehajtásnak a községet csak megtérítési czimen illető, egész tartozási összeg tekintetébeni kérelmezése pedig az azt esetleg már megszüntetett fennebbi legfelsőbb elhatározással, a Kiszeto községének a kincstár részéről csak feltételesen engedett kedvezménynyel ellentétben áll, de különben is az elárusított telket maga felperes község vásárolván meg, harmadik személy jogai kérdésben nem forognak, mindezeknél fogva a panaszlott végzés az azt követett végrehajtási eljárással együtt megszüntetvén, az iratok az eljáró tszékhez oly utasítással küldetnek vissza, hogy a felek előleges meghallgatása, s a fennforgó rendkívüli körülmények tisztába hozatala után a kérelmezett végrehajtás iránt ujjolag határozzon.