Törvényszéki csarnok, 1863 (5. évfolyam, 1-98. szám)

1863 / 74. szám

•« Pest péntek 1863. okt. 2. 74. szám, Ötödik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Tartalom : Rögtönbirósági tárgyalás Kalocsán.(Folyt.) — Kúriai ítéletek: Bögtönbirósági tárgyalás Kalocsán. (Folyt.) A tanú vallatás következvén. Ör. V. S á n d o r 56 éves reform, nős, d. pataji földmives, előadja, miszerint aug. 26. és 27. köztti éjen — mintegy éjféltájban — íia azon jelentéssel jővén haza, hogy gyümölcsös kertjüket hat ember megrabolta: kora hajnalban fiával és B. Sándorral elindult a kárt nyomozni, átérve a dunán, a madocsai csőszház alatt a csősz ladikját találták,melyben friss almafa leveleket találtak, hasonlókat láttak a parton is, valamint uj lábnyomokat a csőszház és a part között, mik azonban — egy birkanyáj, szokás ellenére, arra hajtatván, — elenyésztek. A csőszháznál az asszonyt találták s ennek engedelmével a házat meg is kutatták, de siker nélkül, s igy bementek Madocsára, honnan két sz. györgyi freikurt s egy esküdtet véve maguk mellé, ismét kijöttek a csőszházhoz. Ifj. T. Jánost a freikurok a pusztában aludva találták s a házhoz behozván, faggatni kezdették; eleinte nagyon ijedtnek látszott, de lassankint neki bátorodva mindent tagadott. így hazatérve, az esetet tanú a solti cs. k. csendőrségnek jelentette be,honnan kettő azonnal — sept. 2-án — átment, s mind ifj. T. Jánost, mind *K többi vádlottakat elfogta, s a dunavecsei szolgabírónak általadta. A csendőrség általi elfogatásakor ifj. T. János többek közt azt mondá a tanúnak, hogy ha kára 100 frt vagy több lenne is, megtéríti, csak bocsássák szabadon, ezen igéret tételekor már meg volt vasalva. —Külön tett kérdésre vallja, hogy dunaparti kertje pataji lakásától egy órányira van. A rablás által vallott kárát 40 frtra teszi. Ifj. V. Sándor, 16. é. ref, az előbbinek fia vallja, hogy egy szerdai napon (aug. 26.) B. Sándorral a dunaparti kertekben gyümölcsöt őrizvén, mintegy 10—11 óra közt este négy lövést hallottak s nem sokára utána egy ladik jött a dunaparthoz, melyből hat ember szállott ki. Tanú már ekkor társával és a halászatból hozzájuk vetődött ör. B. Jánossal a kunyhóban lévén, B. Sándorral kiment a jövőket szemügyre venni, ezek azonban őket a kunyhóba visszakergették; az érdeklett emberek fekete mándli és gatyába voltak öltözve, egy magas, tömött bajuszúnak kivételével, ki katonikitliben volt. Ez és egy alacsonyabb, zömök egyén őrizték a kunyhót, a többi pedig az almát hordta a ladikra. Midőn készen voltak, az őrködök is eltávoztak, azt mondván : „utánunk ne jöjjetek gyerekek, mert halál fiai lesztek." Tanú azonban társaival — midőn az evezők loosanását hallották — lementek a partra, s látták, hogy a ladik egyenesen a madocsai csőszház felé tartott; az alacsony zömök embert, termetéről és alakjáról fölismerné, de miután arczát nem látta, esküt nem merne reá tenni. Tanú, midőn a ladik körülbelől a Duna közepén ment, eltávozott apjának a rablást hirül adandó. Következő hajnalban apjával túl a dunára ment, s a többit apjaként adja elő. B. Sándor, 18. éves ref. pataji, B. Józsefnek fia, az előbbivel egyenlően vall, azon különbséggel, hogy a négy lövéseket este 9 óra utánra teszi, melyek után körülbelül negyed óra múlva jött a ladik,s hogy midőn az a madocxai parthoz érhetett^mit a part magánjogi ügyekben.— Legfelsőbb rendelet.(Folyt)—Hivatalos tudnivalók. árnyéka miatt nem láthatott, erős ebugatást hallott, mi csakhamar elmúlt. Ör. B. János 66 é. ref., nős, pataji lakos, az előbbiekkel egyenlően vall, de a lövést 7—8 óra tájra teszi, a halászást fél 11 órakor hagyta abba s nem tellett bele félóra,hogy a ladik a rablókkal megérkezett kiknek mindegyike zsákot hozott a vállán • s midőn a rablók eltávoztak, vele B Sándor ifj. V. Sándor is lement a dunához, s ez utóbbi is ott volt még, midőn tanú mondá nekik : „átértek ám már gyerekek, mert a kutyák ugatnak." B. József 48 é. ref. nős, pataji lakos és káros, az esetről csak annak megtörténte után értesülvén, egyedül a tett első nyomozódás történetét adja elő, ugy mint id. V. Sándor. A csendőrökkeli átmenetnél már nem volt jelen. B. Gábor 47 é ref. nős, ordasi lakos előadja, miként ő aug. 27-én reggel értesült a dunai molnároktól arról, hogy előtte való éjjel gyümölcsöse raegraboltatott; ő maga tehát az esetről mit sem tud, hanem L. Istvánra hivatkozik. Kárát 9 forintra teszi. L. István 71. é. ref. Özv, pataji lakos, vallja, hogy Ő aug. 26-án este B. Gábor gyümölcsösénél az ordasi kertekben egy darabig T. Pál és Jánossal beszélgetett, azután T. Pál távozván, T.Jánossal a B. Gáborféle kunyhóban lefeküdt. Kevés alvás után kutyájának ugatására fölébredvén, a kunyhóból jól Iátta,hogy hat mándlis ember közeledik feléjük, kik közül egy magas, fekete korszakába s egy alacsony zömök, szakái nélküli egyén a kunyhónál őrt állottak . mig a többi gyümölcsöt rablott. E kettőt jól megnézte tanú, s bár az arczát egyiknek sem látta, azért mégis, különösen a kisebbikre, hangja, termete s modoráról ráismerne, miután a nagyobik többször szólott hozzá, a kisebbik pedig amazt figyelmeztette, hogy : „ne beszélj sokat az öreghez." A rablók gatyában s fekete mándliban voltak, katonakitlit, valamint zsákot is egyiken sem látott; különben egyenkint távoztak, s mire tanú a kunyhóból ki mert jönni, már eltűntek. T. János 77 é. ref. özv., ordasi lakos, részint nagy mérvű siketsége, részint összefüggés nélküli beszéde miatt, tanúskodásra nem bocsáttathatott. B. István 60 é. ref. nős, ordasi szigetcsősz előadja, miként ő akkor, midőn B. Gábornak a sziget felső végén levő kertje megraboltatott, a sziget alsó végén volt, ott. tanyázott hajóvontatókkal elfoglalva. Egyébiránt mikor volt id. és ifj. T. János a ludak végett utolszor az ordasi szigeten ? határozottan meg nem mondhatja; lehet már 2—3 hete is. R. Mária 18 é. ref., ordasi hajadon vallja, hogy aug. 25én az ordasi szigeten két ismeretlen egyénnel találkozott, kik tőle szilvát kértek, s kiknek egy fa megrázását meg is engedte. A rablásról mit sem tud. R. Venczel, cseh szül, csendőr őrmester, vallja, mikint V. Sándor és B. József panasza folytán sepr. 2-án, M. István csendőrrel átmenvén a madocsai csőszházhoz, miután ifj. T* Jánost ott nem találták, M. Istvánt küldte értté, ki őt nem messze a háztól a pusztán fekve találta s megvasalva behozta. A házban tanú vallatta ifi. T. Jánost, és szabadon bocsáttatást igért neki, ha a rab74