Törvényszéki csarnok, 1863 (5. évfolyam, 1-98. szám)

1863 / 64. szám

Pest péntek 1803. Aug. 28. 64. szám. Ötödik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Tartalom : Hány marhát lehet mezei stb. — Kúriai Ítéletek : magánjogi ügyekben. — Hivatalos tudnivalók. Hány marhát lehet mezei károsítás esetéhen letartóztatni ? Kukat kainh lU'tól A romaiaknál mint íbldmivelő népnél, a mezei szolgalmaknak nagy szerep jutva, azok a római jogban kimeritóleg tárgyaltattak is, igy nálunk is tulnyomólag íbldmivelő népnél az 1840. 9. tcz. különös figyelmet igényel , részint mivel ujabb magánjogi törvényeink között majd nem a legjobb, leggyakorlatiabb, részint mivel arra ugyszólva mindennap szükségünk van. Erre vonatkozólag közöljük megjegyzéseinkkel a következő esetet. A. gazda embernek 4 lova m. é. decemb. havában, a cs. kir. államvaspálya társaság földjén legelvén, a csősz által behajtatott. A társaság tisztartója kitudván a lovak tulajdonosat,azt azonnal még a törvényes 3 nap alatt tudositá, hogy lovait 1 frt 60 kr. kártérítés és 40 kr. behajtási díj lefizetésével kiválthatja 5 ki azonban lovait kiváltani nem akarta, azt állítván, hogy lovai oly helyen legeltek, a melyen emberi emlékezet óta a község lakosai mindenkor legeltettek, s hogy decemb. havában amúgy is kopár helyen, habár a föld a társaságé is, lovai kárt nem tehettek. Erre a tisztartó az esetet a szbirónak feljelentvén, mig ez ítéletet hozott, 3 hó eltelt, *) addig a lovak a tisztartónál tartatván, midőn elvégre a szolgabíró ítéletet hozott, A. a kártokozó 1 frt 60 kr. kárnak, 40 kr. behajtási dijnak és 75 frt lótartási költség megfizetésében elmarasztaltatott, és az rajta végre is hajtatott. Azonban végrehajtás után rövid időre A. a fizetést inegsokalván; pert indított a tisztartó ellen a megye tvszéke előtt,elébbi állításaihoz még azt is csatolván, hogy reá nézve legroszszabb esetben is, a tisztartó nem volt feljogosítva, oly csekély kárért mind a 4 lovát letartóztatni, arra elég leendett egy is, és igy ő többi lovait 3 hónapig nem használhatván 20 ft. havonkénti kártérítést, azonfelül a tisztartó kosztján elvetélt 2 c?ikó árát 20 frtal kérte megítéltetni. Első pillanatra szembetűnő, hogy A. ezen perét helytelenül kezdette m^g, mert ilyes esetekről gondoskodott a törvény a 26. és 34. §§-ban, ö neki mindezeket a szbiró előtti perben kelletett volna felhozni, és ha a szolgabíró állításait kellőleg nem méltatta, felebbezett volna, ez mind igaz; azonban a concret esetet szem előtt tartva az is igaz; hogy akár a törvény 26. § nak tágasb értelmezést adva, akár A. keresetét tisztán perújításnak tekintve, miután alperes tisztartó az illetékesség ellen kifogást nem tett, a megye tszékének a per érdemében *) Tizenöt nap helyett, mint a törvény rendeli. ítélni kell. Ezen esetben pedig elfogadva bebizonyitottnak, hogy A. lovai csakugyan a társaság földjén találtattak, az ügyet azon kérdés alapos és igazságos megfejtése dönti el, váljon a tisztartó volt e feljogosítva, az általa is beismert csekély kárért, mind a 4 lovat letartóztatni vagy nem. Némelyek azt állítják hogy igen 5 mivel A. a kiváltásra felszólitatott, és lovait még sem váltotta ki, folytonos mulasztásban lévén, mulasztásának következményeit is viselni tartozik; továbbá miután a törvény, a marhák behajtásának diját is szabályozza, mennyi dij jár tudniillik, lovak, ökrök vagy kecskék után, ugyanazért, hogy a káros behajtási dijait felszámíthassa és magát azok iránt igazolhassa, valamennyi a földjén talált marhát behajthatja. Mások ellenben azt mondják, hogy a tisztartó nem volt feljogosítva mind a 4 lovat behajtani. Merc : sem a Verb. III. rész. 32. cz., sem az 1840. 9. tcz. világosan, szabatosan nem szól arról, hogy a károsnak mennyi marhát szabadjon behajtani, ilyes esetekben pedig, tudva ^zt, hogy a világon oly tökéletes codex nem létezik,mely a gyakorlati életben előforduló esetek számtalan árnyalataira magában mindenkor szabályt foglalna, nem marad egyéb hátra, mint más codexek példájára, az analógiához és az átalános jogelvekhez folyamodni. Már pedig a jelen esetben az egyszerű, részrehajlatlan ész is hamar be fogja látni, hogy a tisztartónak egy lóval is be lehetett volna érni, és pedig annál inkább, mivel a lovak tulajdonosát ismerte, és ha ez lovait visszavenni nem akarta, vagy más esetben is, ha a tulajdonost ki nem tudhatta volna, óvatosabban járandott volna el, ha a többi 3 lovat ismét kicsapta, és azokat jó szerencséjükre bízta volna, a behajtási dij iránt ezen esetben sem szenvedhetvén rövidséget, mivel az igazolás és bizonyítás iránt a törvény a 21-ik §-ban eléggé gondoskodott; végre jogphilosophiai szabály, hogy a megtorlásnak, a jogsérelem határát túl lépni nem szabad, a ki azon túl lép, hasonlag jogsértést követel,és azontúl tettének következményeiértfelelős,igy a tisztartó is, a mennyiben a szükséges megtorlás határán túl ment, és az ellenfélnek valóságos bebizonyított kárt okozott, azt megtéríteni köteles; nem változtatva ezen jogelven semmit is azon körülmény, hogy a tisztartó A. gazdát tudósította, mert ő jogtalan cselekményből, jogelőnyöket le nem származtathat. A. gazda nem volt köteles, a tisztartó részben jogtalan felszólításának eleget tenni, mert tudta, hogy a tisztartónak csak egy lovat volt szabad behajtani, ellenkező esetben elvégre oda jutnánk, hogy a tolvajnak segíteni kell, ha felszólít. Hasonló eseteket a római jog és utánna a Code Napóleon HZ obi i gátion es quasi exdelicto közé sorozta, utóbbi különösen az 1385. §-b. szól róluk, az auszt. polg. tk. pedig az 1321. §-bin világosan kiteszi,hogy csak annyit szabad letartóztatni, a mennyi szüksége-. Külónö64