Törvényszéki csarnok, 1863 (5. évfolyam, 1-98. szám)

1863 / 62. szám

Pest, kedd 1863. Aug. 18. 02. szám. Ötödik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Tartalom : Telekkönyvi előjegyzésről. — Kúriai ítéletek: magánjogi ügyekben. — Hivatalos tudnivalók. Telekkönyvi előjegyzésről. M i h a j I o v i r h Miklós úrtól. E lapok 52 ') számában 494. sz. a. a kir. táblának egy telekkönyvi végzése közöltetik, mely szerint : az előjegyzés ott is megengedhető, hol valamely telekkönyvi jószág test eldarabol ására szükséges közhatósági engedély és a betáblázott hitelezők beleegyezése hiányzik. Miután az 1855 é. telekk. rendelet nyolcz éves korának daczára uj, és nem mint némelyek hiszik, csak mechanicus, és könnyű tudomány, nem tartottam feleslegesnek, az éiintett végzésben felállított elvre vonatkozó ellennézeteimet 2) a tisztelt jogtudós közönséggel megismertetni, azok megczáfolását különös érdekkel olvasni fogván. A bekeblezésnek és előjegyzésnek a tk. rend. 67. és köv. §§ aiban előszárnláltakon kivül más közös kellékei is vannak. Ilyenek mind azok, melyek a 67. §. megelőző §§-ban foglaltatnak, és azon feltételeket szabályozzák, melyek alatt általában a bejegyzés, tehát a bekeblezés és előjegyzés megengedhető. így például, ha valaki egy ígész telekkönyvi jószágtestnek csak egy részletét veszi, és ez az 56. § b. pontja értelmében sem a szerződésben, sem a bekeblezési folyamodványban pontosan és határozottan kijelölve nincsen, annak a biró sem bekeblezéstsem előjegyzést nem adhat meg ; szintúgy annak sem, a ki ilyen részletre csak tulajdoni jogának bekeblezését vagy előjegyzését kéri, a nélkül, hogy az 55. §. értelmében uj betét (Einlage) megujitását kérné, vagy azon már meglévő telekjegyzőkönyvet, melybe a részlet átjegyzendő, vagy is azon jószágtestef, melyhez a részlet hozzájegyzendő, pontosan ki nem jelöli stb. Nézetem szerint tehát azon esetben is, melyre a fent érintett végzés vonatkozik, miután az 56. §. a. és d. pontja alatti kellékek hiányoztak, előjegyzést megengedni nem ') Most ujabban az 59. sz. 558. sz. a. is. 3) És ezek közlésével tanúsítani akarjuk, mikép az előhaladással lényeges kapcsolatban álló tudományos fejtegetés s vitatkozás határozott barátai levén, mi sem vonakodunk a Curiai határzatok bírálat alá vételétől, főkép miután ujabb időkben mi voltunk, kik tekintettel régibb jogtudósaink nézetére, s az európai joggyakorlat átalános elveire, felelevenitettük azon elvet, mikép a n m. Curiának még döntvényei sem birnak oly erővel, hogy czáfolhatlanok s megdönthetlenek lennének, mi megtámadhatásukat is kizárná, mi csak a szentesitett törvényeknek tulajdonitható. Azonban a vitatkozás s bírálatnak illedelmes modorban, a Curia méltóságának megfelelő hangon kell szólani, milyen az, melyet a most közlött czikk kitűnő szakavatottságu irója, hazánknak kétségkívül kellett volna. Ezen nézetem épen azon körülmény által támogattatik, hogy az előjegyzés igazolásának szükségessége — mint kellett is — végzésileg kimondatott; mert az a) a. kellék, vagy is a közhatósági engedély hiányát illetőleg felteszem azon esetet, hogy az előjegyzést nyert vevő a hatósági engedélyt utólagosan nem fogja beszerezhetni, s az előjegyzést nem igazolhatni; ez esetben kérdem, mi történik akkor, ha az eladó, kinek ellenében az előjegyzés elrendeltetett,annak kitörlését — mely a 99. §. értelmében hivatalból el nem rendeltetik — nem kérelmezi? hiszen a jószágtest eldarabolása által nem az azt tettlegesitő eladónak érdeke, hanem az engedély megadására, vagy megtagadására hivatott közhatóságé sértetett meg, ez pedig az előjegyzés kitörlését nem kérheti, mert vele az előjegyzést engedélyező végzés nem is közöltetik. A d) a. kellék, vagy is a jelzálogos hitelezők beleegyezésének hiánya által az eladó érdeke szinte nincs sértve, sőt érdekében áll, hogy a hitelezők beleegyezésének szükségességét kikerülje, s ez okból az igazolást sürgetni, vagy ennek elmulasztása esetében az előjegyzés kitörlését kérelmezni nem fogja. A mi pedig a hitelezők érdekét illeti, ezeknek — miután végzésileg csak a vevő tulajdoni jogának előjegyzése, nem pedig a vett részletnek lejegyzése is rendeltetett el — miről alább szóiandok — nincs is okuk az előjegyzés kitörlését kérni, mert a végzés tartalma szerint a betáblázott joszágtest megcsonkíttatni nem fog. Egyébiránt mondatik ugyan a végzésben, hogy a jelzálogos hitelezők az e. bir. által is meghallgathatók; ezen meghallgatásnak azonban a szónak félreérthetlen értelme szerint csak most midőn már másodbiróságilag az előjegyzés elrendeltetett , kell történnie, s igy a hitelezők meghallgatása az igazolási eljárás tárgyát képezendi, mi véleményem szerint a törvénynek (56. §. d.) tartalmával nem egyez meg, mert ezen törvény szerint a hitelezőket az e. bir., vagy ha ez az előjegyzési kérvényt elmozdította, a 2-od biróságnak az 1. bir. útján, előbb, azaz mielőbb a kérvényt érdemlegesen elintézné, meghallgatnia kellene. S ez a dolog természetében fekszik; mert ha a hitelezők meghallgatása az igazolási eljárásra utaltatik, és az előjegyzést nyert fél a hitelezők beleegyezését barátságos úton utólag nem eszközölheti ki, pert kell indítania, hogy az előjegyzést igazolhassa; ezen pert pedig nem indíthatja a jelzálogos hitelezők, hanem csakazeladó ellen, kinek irányában csak is jogot nyert a szerződés áítalj s itt támad a kérdés, ho^y fogja az igazoláshoz szükséges hitelezői beleegyezést megszerezhetni? Ezekből tehát kiviláglik, hogy a szóban álló két keljék hiánya nem csak a bekeblezést, hanem az előjegyzést akadályozza, s igy azon kérdés, váljon az illető szerződés minden törvényszabta kellékekkel ellátva van e vagy sem, a kérdéses esetben egészen közönbös. egyik legjelesb juristája — nyilvánít. S/erk. A csütörtöki szent ünnep miatt iapnnk pénteki száma meg nem jelenhetvén, e helyett a jövő kedden a lap egész iven jelenend meg.