Törvényszéki csarnok, 1863 (5. évfolyam, 1-98. szám)

1863 / 60. szám

Pest kedd 18G3. Aug. II. 60. szám, Ötödik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Tartalom : Váltójogi e9et. - Kúriai ítéletek : mag-ánjogi ügyekben. — Hivatalos tudnivalók Váltójogi eset. Kó/.li Ple n cl e a '/. a k K á r o 1 y i'igyvéd ur. Legközelebb a következő kérdések merültek fel: 1. A váltót üres forgatmány mellett birlaló váltóbirtokos ellenében, lehet-e azon kifogásokkal élni, melyek előzőjével fenforgott viszonyból erednek ? 2. A. V. K. I. R. azon rendeletének, „hogy a váltó érvénye ellen azon kifogással élni nem lehet, mikép a váltó érték meg nem adatott" lehet-e azon értelmet tulajdonítani, hogy ezen kifogást azon váltótulajdonos ellenében se lehessen használni, ki vagy maga tartozott volna a váltó értéket kiszolgáltatni, vagy ki ennek képviselőjéül tekintendő ? A V. K. L R. 34. §. világosan azt határozván, mikép azon hátirat, melyben a V. K. I. R. 30. § ában előszámlált forgatmánybeli kellékek valamelyike hiányzik, (üres forgatmány) „meghatalmazásnak tekintendő", — továbbá a váltót üres forgatmány mellett birlaló váltóbirtokos jogait jelölvén meg, és ennek jogkörébe tartozókkép a váltókövetelés behajtása és biztosítása végetti jogi cselekvényekbeni eljárásra való felhatalmazásbeli jogi minőségűeket számlálván el, közlő ennek folytán a V. K. I. R. 34. §. rendelkezésének azon értelmet tulajdonítja, mikép azon váltóbirtokos ellen, ki a váltót üres forgatmány mellett birtokolja, miután az üres forgatmány jogi ereje csak meghatalmazási, és így az e mellett váltóbirtokossá vált előzője meghatalmazottjának tekintendő, mind azon kifogásokkal élni lehet, melyek a váltóadóst a váltóbirtokos előzője ellen megilletik. — Továbbá miután a V. K. I. R. 16. §. „a váltóérték meg nem adatása" iránti kifogást tüzetesen csak „a váltó törvénye" ellen nem használhatónak jelöli meg, — mind a V. K. I. R. 29. §. által felállított azon váltójogi elvnél fogva, mely szerint csak a forgatmányos váltótulajdonos ellen nem lehet az előzőjével való viszonyból keletkezett kifogással élni, mind azon jogi szempontból is, hogy a hivatkozott tvényszakasz csak a jóhiszemű 3-ik szeruélybeli váltótulajdonorokra nézve kívánhatta a készpénz gyanánt forgandó váltó érvényét a váltóérték meg nem adatása miatti kifogás ellen biztosítani, de nem czélozhatott a váltói üzlettel foglalkozók részére csalási privilégiumot szentesíteni; azon jogi vélelem mellett harczol közlő : mikép csak azon esetre nem lehet a váltóérték meg nem adatása miatti kifogással élni, ha váltótulajdonos az illető szerződő féltől, ki a váltóértéket ígérete daczára meg nem adta, természetileg és jogilag különböző 3-ik személy. Ezen a magyar váltójogi ügyletekre vonatkozólag fontos két elvnek felállítása után, egy legközelebb szőnyegen forgott, a fenti elvekkel megegyező, ugy ellenkező jogi nézetet feltüntető váltójogi eset rövid vázlata következő : R. S. szigete i lakos F. L. ragasóczi lakos ellen, egy R.F. által kibocsátott, F.L. részéről a kibocsátó rendeletére elfogadott, és reá forgatott váltó alapján, a soproni kir. e. bír. váltótszéknél, 293 frt 17 kr. tőke s jár. megítélése végett keresetet indítván, alperes F. L. a kitűzött tárgyaláskor azon kifogással, illetőleg kérelemmel élt : „hogy miután előállított próbái azt igazolnák, hogy a váltóbeli színleges forgatmány kelet ideje, és helye az ő kijátszására czélzó szándékkal koholtatott, tehát a V. K. I. R. 30. §. által megállapított ezen lényeges forgatmánybéli kellékek jogilag nem létezőknek tekintendők, és így ezen színleges forgatmány, mint üres forgatmány, a V. K. I. R. 34. §. értelmében, meghatalmazásnak volna tekintendő, tehát alperes felperes ellen ugyanazon kifogásokkal élhet, melyek őtet felperes színleges forgatója R. F. ellen illetik, azon fen forgó körülménynél fogva, mivel a kereset alapjául szolgáló váltó alperes részéről csak annak biztositékául fogadtatott el, mikép ő a rendeletére — ugyanannyi összegről — ugyanazon keletbeli — és ugyanazon lejáratú — tovább forgatott, R. F. által elfogadott váltót lejáratkor visszaváltani fogja, ebbeli kötelezettségének pedig, a felmutatott váltólevél tanúsága szerint, eleget is tett, — a forgató, R. F. meghatalmazottjának tekintendő felperes keresetétől elmozditassék, és mert R. F. forgatóval alperes megkárosítására csalási czélzattal összejátszott, ellene, ugy R. F. ellen is,az 1844.VI.tcz. 28. §. A. pont a) betűje alatt foglalt rendelet értelmében, a csempészkedési bűnkisérletbeni bűnösség itéletileg kimondassék, és felperes az okozott költségekben elmarasztaltassák. Felperesi részről a felállított magyar váltójogi elv „mikép az üres forgatmánybeli váltóbirtokos, mint jogilag forgatója meghatalmazottja ellen, ugyanazon kifogásokkal lehessen élni, melyek a forgató ellen az alperest megilletik" alkalmazható volta nem vitattatván, válaszbeli, az alperesi kifogás ellen használt észrevételei azon bizonyítékok bírálatára szorítkoztak, melyek által alperesi részről a forgatmánybeli kelet koholt volta, valamint a kereseti váltónak biztositékkép történt elfogadása igazoltatott. Az ilykép vitatott kereset tárgyában a soproni vtszék következőleg itélt : Alperes azon esetre : ha pótló hitét arra „hogy a kereset alapjául szolgáló A. a. 293 frt 17 kr. o. é. szóló váltó általa Rechniczer Ignácz kibocsátó és intézvényes részére egyedül csak annak biztosításául lett elfogadva, mikép az 1. sz. a. 293 frt 17 krról szóló váltót annak idejében az intézvónyezett és elfogadó Rechniczer I. helyett beváltani fogja, még is, hogy ö a kérdéses 1. sz. a. váltót lejárta idején beváltván, a kereseti váltó biztosítéki érvénye is elenyészett, azonban annak visszaszolgáltatása részéről csak azért nem követeltetett, mert Rechniczer 1. mint különben is sógorától bár mily visszaéléstől tarthatni nem vélt" leteendi, ezen kereset alól felmentetik, s ez 60