Törvényszéki csarnok, 1863 (5. évfolyam, 1-98. szám)

1863 / 4. szám

14 az esküdtszékeket rendesen mind befogadták, vagy megtarták- | Mig más részt a magánjog s törvénykezés rendszerében a személy s vagyon egyenlőség, a forgalom szabadsága, a tulajdonjog korlátlansága, s egyszersmind a nyilvánosság, szóbeliség, birói függetlenség, stb. az irányadó s túlnyomó elvek. Kiemelendő tény különösen, mikép ezen szabadelvű intézmények, melyek az emberiség előhaladásától elválhatlanok, napjainkban a korlátlan önkény és középkori sötétség legcsökönösebb orosz és pápai államokba is behatoltak, mindkettő szóbeli — nyilvánosságon alapuló törvénykezést s korszerű bírósági szervezetet tervezvén, sőt az elsőben, mi nem csekély jelentőségű, államtanácsilag még a testi büntetések eltörlése is inditványoztatván. — Vigyázzunk, nehogy az ősi intézményekhezi makacs ragaszkodás miatt, a codificatióban meg ez államoktól is hátra maradjunk. Különben mindezekről — állításaink bizonyolása végett is, tüzetesen szólandunk, midőn legközelebb a lefolyt 3 év. codificátióját részleteiben is ismertetni megkisérlendjük. kúriai ítéletek. Magán jogi ügyekben. A kir. ítélő táblán. 44. Id. Schreiber Jakabnak ifj. Sohreiber Jakab és neje Katalin elleni tulajdoni igényperében (melyben BácsBodrogmegye türvszéke által felperes apatini lakos azon keresetétől, hogy az apatini t. j. k. 1239. és h, r. 1660. 2857. 2991. 3747. 5450. 5511. 5664. 6605. 7244. 7789. 8032. és 9010. sz a. % vagyis % telekföld neki tulajdonául megítéltessék, és a fia ifj. Schreiber Jakab és ennek neje Katalin alperesek, nevéről leirassék — elmozdittatott és 15 for perköltségben elmarasztaltatott, mert felperes azt állítja, hogy ő az igénybe vett % telek főidet mintegy 28 év előtt árverés utján örök áron megvette és azt 1850-ig birtokában tartotta és mivelte, ez évben azonban élelmezési kikötés mellett alperesnek mivelésre átadta, magának a tulajdoni jogot fentartván, de alperes az 1854. évben a birtok összeirási alkalmat felhasználván, a kérdéses földet maga és neje nevére jogtalanul irattá; alperes ezen állításoknak ellentmondván, előadja, hogy felperes még 1849. év febr. havában a peres földet ő neki 1200 frtért eladta, s az akkori szokás szerint a helybeli elöjáróság előtt birtokába engedte; minek folytán ezen birtok a vevő nevére azonual át is Íratott. Ezen állítás valóságának bizonyításául Schmauz Károly, Valter Dávid és Brand Antal tanukra hivatkozván, ezek egyhangúlag állítják, hogy felperes az 1854. évben az apatini községben történt fekvőségek összeírása alkalmával a község házában előttük oda nyilatkozott, miszerint ő az érintett % földet fiára irattá, a két utóbbi tanú még hozzá adván, hogy az alperes vételi árfejében még váltói 1200 frtokat lefizetni tartozott. Miután a fennálló törvények szerint egyformán valló és minden kifogás nélküli két tanú teljes bizonyítékot képez; alperesnek 3. tanú által támogatott állítását valódinak tartani s felperest mint a ki előadását semmivel sem okadatolta, alaptalan követelésével elmozdítani, s az okozott költségekben is elmarasztalni kellett —) Ítéltetett: Az e. b. Ítélete az ellene emelt semmiségi panasz elvetése mellett, az abban felhozott indokokból helybenhagyatik, és az ügyiratok kellő további intézkedés végett illetőségükhoz visszaküldetnek. (1862. november 11. 5200. P. sz. a. Előadó: Blaskovics Kálmán ktb.) 45. Nikoledon Vinczének Motz Vaszali elleni 42 frt iránti perében (melyben a tenkei volt cs. kir. szolgabírói htal mint e. b. által alperes a felperesi kereset alól felmentetett, s felperes az okozott perköltségekben elmarasztaltatott, mert az A. a. szerződés a forradalom alatt és a forradalomnak előmozdítása tekintetéből a törvényes kormány ellen történt, mely cselekvény tilosnak tartandó: a mi pedig tilos, aptkv. 875. §-a szerint szerződés tárgya nem lehet, azért felperes alperestől a keresetbe vett összeget nem követelheti, de nem követelheti azért sem, mert felperesnek a íelperességhez joga nincsen, mivel alperes az A. a. szerződés szerint kötelezte magát 100 vfrtot Fentzy Istvánnak, nem pedig Beticzky Jánosnénak fizetni, az utóbbinak csak akkor lett volna köteles fizetni, ha Finczy István mint alperes fiának helyettese, meghalálozott volna, mi pedig felperes által ki nem mutattatott, s \gy Beticzky Jánosnak joga nem volt a kérdéses követelést felperesre átruházni) ítéltetett: Felperes Fentzy Istvánnak halála esetét, melytől a szerződésileg lekötött összegnek fizetése feltételeztetett — ki nem mutatván, — felperessége meg nem állhatván; ez okból az e. b. ítélete jováhagyatik, és a periratok további intézkedés végett illetőségükhöz visszaküldetnek. (1862. nov. 14-én 1112. P. sz. a. Előadó: Malatinszky Ferencz ktb.) 46. Kállay Péter Gusztáv és Ákosnak — Kállai Mária és gr. Desseffy Kálmán elleni felszámolási perükben Ítéltetett : Ezen felszámítás) per egyedül e. r. alperes által lévén felebbezve, és így csak az ő általa felebbezett pontokra nézve vétetvén vizsgálat alá : 1. A mi a szöllök közti földeket és kaszáitokat illeti. Bárha a fel- és alperes felek megállapodásával 1858. apr. 28. felvett jegyzőkönyv 1-ső pontjában a szőllők határai köriiliratván, ezen határok között több szántóföldek és kaszállók is foglaltatnak, — mégis mivel ugyan azon jegyzőkönyv 2-ik pontjában ezen szőllők közti földek és kaszálló': az ugy nevezett kenderes kerttel együtt, a későbbi nyilhuzásután, alperes 5/8 illetőségébe számíttatni és betudatni rendeltettek, és ezen jegyzőkönyvre 1858-ki jun. 7-kén 1729. sz. a. hozott végzés határozott tartalma szerint ezen kérdéses szőllőkerti földek és kaszállók a kender földekkel együtt az északi rész földbeli illetőség kiegészítéséhez tartozóknak határoztatván, s az első bíróság ítélete szerint, mint ilyen adatván illetőségbe, ugyanazért e részben az első bírósági ítélet jóvá hagyatik, — ugy nem különben, 2. A függő termésre nézve. A zálogszerződésekben a kiváltás ideje meghatározva nem lévén, minthogy akkor, midőn felperes a végrehajtás utján a zálogüsszeget és minden, még a függő termésre vonatkozó beruházásokat is alperesnek lefizeti, — egyúttal a zálogból kiváltott javak jövedelmének élvezésére is jogosítva vagyon, ez okból az e. b. Ítélete e részben is helybenhagyatik. 3. A zálogos sommára nézve. Minthogy a zálog somm;i meghatározásánál a zálogváltó per mellett 3. sz. a., és 1776. év szept. 1-ső napján kelt záloglevél veendő alapul, ezen zálogszerződésben azonban Kállay János nemcsak a kereset alatti nyirbélteki Szabolcsmegyei őtet illetett fele részt, hanem egyszersmind a mezőtúri Hevesmegyei birtokát is Kászonyi Andrásnak a nélkül, hogy a kereset alatti javak zálogösszegét meghatározta volna, összesen 55,000 Rforintokban zálogost totta el; és igy ebből a kereset alatti javakon fekvő zálogsomma meghatározható nem volna, de miután ezen javak Kászonyi Andrásról szinte zálogkép Zichermann Jakab birtokába átmenvén, ettől alperes eldőde Kállav Iguácz az alapper 4. szátnu és • - uvi ti