Törvényszéki csarnok, 1863 (5. évfolyam, 1-98. szám)

1863 / 48. szám

214 1801. tractatusok által világosan megsemmisíttetett, s ugyanez tetszik ki gr. Eszterházy Ferencznek a hitbizományi oklevél kinyerése végett ő felségéhez adott 1801. folyamodásából, melyben elismeri, hogy a kir. k. Consensualis kiadásakor a fels. Mária Terézia királyné Donationalisában megállapított tatai majorátus érvényességében meghagyatott." Nevezetesen : az 1799. szerződés első pontjában, gr. E. József és Ferencz végrendeleteinek elfogadásával s az osztály alapjául lett kijelölésével tnegállapitatott, hogy miután az 1762. egyesség 7.pontjában feltett eset bekövetkezett, a szerződő felek minden igyekezettel azon lesznek, hogy az abban megállapított két majorátus törvényes állásra, s teljes állományára emeltessék; a második pontban pedig, hogy a hitbizományi javakat és uradalmakat soha adóssággal terhelni ne lehessen. Ezen első és második pont igen lényegesek a majorátus kérdésében, mert nem csak az emiitett végrendeletek határozatainak foganatosítását az 1762. egyesség 7. pontjára hivatkozva s figyelmezve rendelik eszközöltetni, hanem főleg azért is, mert nem egyes birtokrészt, hanem uradalmakat „bona el dominia majoratu el fideicomisso affecta1' neveznek majorátusoknak, és igy tanúsítják, hogy az 1762. egyesség 7.pontjában az idősb grófi ág részére Tata stb. uradalmakból állónak kijelentett majorátus állaga nem jövedelemből, hanem uradalomból alakitottnak tekintetett. Az 1762. egyezkedés 8. pontjának hamis értelmezésére alapított magyarázatot megsemmisítik ugyanazon egyezkedés 5. s 7. pontjai, melyekben kimondatik, 1. hogy mindaz, mit bármelyik haszonélvező a javakba beruházand s javitand, ne szerzeményül, hanem a majorátus kiegészitő részéül tekintessék; 2. hogy az elsőszülöttségi majorátus álljon Tata, Gesztes, Pápa, Ugod, Devecser uradalmakból és a bokodi javakból, úgyhogy a k. k. megerősítés is ezekre (és nem valamely jövedelem majorátusra) kéressék. — Ha a 8. pontban az összes majorátusnak csak 22,000 frt évi jövedelemre és pedig nem csak ideiglenesen, hanem mindenkorra s végleges változtatása lett volna a szerződő felek szándéka : az 5. és 7. pontnak nem lehetett volna helye ugyanazon szerződésben ; ellenben világos, hogy e 2. pont beigtatása mellett a 8. pontnak nem lehetett egyéb czélja és értelme, mint ideiglenesen meghatározni, hogy mily mértékben lehessen a majorátus jövedelmeiből terheket tisztázni, s annak mily része maradjon az elsőszülött részére illetetlenül addig is, mig a terhek teljesen letisztáztatván, ő a jövedelmek élvezetébe léphet, mely szándék a 8. pont e szavaival : „Quanta capacitate ab omni onere liberi habere possint" kétségen tul tétetik. Ezen helyesen csak ekképen értelmezhető egyezkedés Miklós gróf utódai által az 1 776. osztály alkalmával hibásan, t. i. akként lett ugyan értelmezve, hogy a majorátus 22,000 frt évi jövedelmet adó javakra leszállitassék, de ezen 1776. hibás értelmezés ismét megsemmisitetett az 1793. tractatus által, melyben a majorátus „ad plenam reponi consislenliam" rendeltetett. Egyébiránt még az alperesek által főfegyverül használt 1776. osztály is legalább annyit bizonyít, hogy 1776. is létezett majorátus, és hogy éppen az országbíró végrendelete által alapított majorátus volt érvényben, miután 1776. Miklós fiai csak az országbíró fiától atszármazott javakat bírták. Alperesek tehát, kik mindig tagadják a tatai k. k. adománylevél s az első szerzők végrendeleteinek érvényességét a hitbizomány alapítására nézve : kézzel fogható ellenmondásba esnek, midőn az 1776. okirat felmutatásával az azokon alapult majorátus létezését elismerik; elismerik pedig a létezést, mert „nem létezőt mérsékelni nem lehet" sőt ugyanezen oklevélben a záradék : „bonts | quidem vigore huius divisionis in nos devolutis uti el frui ele. j possimus, ultra lamen annuos eiusmodi redilus bona noslra ag| gravare, diminuere, ?wlla prorsus ralione liceal" nyíltan mu' tatja s fenntartja a javak hitbizományi természetét. VitatJ tátott ugyan, hogy a majorátusnak 22,000 frt évi jöveI delemre mérséklése indokolva volna az által, hogy az 1762. ősök a tatai és gesztesi uradalmakat az első szerző gróf Eszterházy József országbíró fiától ifj. gr. Józseftől ' zálogba vévén s magukra ezúttal tetemes adósságokat vállalván, az emiitett uradalmakban szerzőkké lettek, s igy mint szerzők érvényesen intézkedhettek. Azonban ezen összeg lefizetése nem adhatott szerzői jogot az 1 762. j ősöknek,mert a) gr. E.József országb. pótvégrendelete s az I 1759. szerződés szerint tartoztak a gesztesi uradalom jövedelmét mindaddig zár alatt tartani, mig az adósságok letörlesztettek s igy az adósságokat nem sajátjokból, hanem gr. E. Józsefféle vagyonból fizették ; b) mert ezen kötelességet önmagok is elismerték az 1762. tractatus 5. pontjában, hol a szerzési jogról határozottan lemondottak; c) mert a Inzai törvények (1687. 9. és 1723. 50 ) a majorá! tuson fekvő adósságokat kifizetendőknek rendelik ugyan, i de azt, hogy a majorátus állaga adósságok miatt megvál! toztatható volna, nem engedik; és igy annak, hogy az : országbíró által rendelt ingatlan javakbani majorátus, ennek állagának s lényegének teljes és gyökeres megváltoztatásával, 22,000 frtnyi jövedelmi majorátussá alakittassék át, jogalapja nincs ; de abból, hogy a majorátusi javak haszonvétele iránt az utódok egymás irányában engedményeket tesznek, nem is következik, hogy ilyes „accommodatio" a jövő nemzedékek elsőszülöttségi jogát megszoríthatná. Sőt ha az 1762. tractatus 8. pontja s annak 1776. magyarázata érvényes volna is : azokból, az alperesek véleménye szerinti jövedelmi majorátust következtetni még sem lehet,mertezen okiratokban nem „provenlus,u hanem „bona" mondatik a majorátus tárgyául, s igy az említett 8. pontnak, a legszükkeblűebb magyarázat mellett sem tulajdonittathatik más értelem, mint hogy az ! 1762. ősök legalább is annyi földbirtokot szándékoltak majorátusul megállapítani, mennyi 1762. 22,000 frtot jö ' védelmezett, s e 8. pontból ép szemekkel azt kiolvasni csakugyan lehétlen, hogy ott majorátusul egyéb, mint ingatlan jószág lett volna tervezve, és hogy nem anuvi a mennyi 1762., midőn e tervezés történt, hanem jelenleg 1863. jövedelmez 22,000 frtot, lett volna a családi elsőszülöttség fényének s erejének fenntartása czéljából kitűzve. Beismerék ugyan, hogy az 1793. tractatusban id. gr. Eszterházy Ferencz, János és ifj. gr. E. Ferencz, az országbíró és tárnokmester által alapitott majorátust megerősítették és e szerint az ősök által felállított hitbizomány fenntartásának szándéka a későbbi családtagok részéről kétséget sem szenved: de ezen 1793. tfactátust ennek világos szavai ellenére ismét ugy magyarázzák, hogy általa csak 22,000 frtnyi évi jövedelmi majorátus czéloztatik. Ennek ellenében elég az 1793. tractatus szavaira mutatni, u. m. „dhnsionalis hujus tractatus, principális scopus eo tendit, ut per praementionata comitum Josephi et Francisci teslamenta insiitulvs el medio praeprovocali divisionalis tractatus cum eo qui ibi conspicitur temperámén to slabililus majorátus ad legis procisionem et plenam reponatur consistentiam, Ha nos quoque unitié viribus eo contertemus omnia studia noslra, ut suo tempore consensus quoque regius, qui ad complementum illius adhuc deesse vi! delur, procurari et impetrari possit. ' Az 1801-i kir. consensi