Törvényszéki csarnok, 1863 (5. évfolyam, 1-98. szám)

1863 / 48. szám

215 hitbizományi csak mint 22.000 fit évi jövedelemben állót hagyta volna helyben, épen nem lehet tulajdonitani, mert az a hitbizomány-alapitó végrendeleteket, az 1762. tractátus 7. pontját s az 1793. s 1799. tractátusokat magában foglalván, miután az 1762. tractátus 7. pontja által a tatai uradalom valósággal majorátusul hagyatott, sőt uagyobbitatott is, és ily nagyobbított minőségben kir. privilégiummal erősíttetni is köteleztetett; {Bominia mea Pápa etc. primogenito noslrum Comiti N. Eszterházy im perpetuum cedant, ac horum accessu e dominiis Tata et Gesztes etc. ipse majorátus fundelur; porro majorátus talp ter repartitus consensu regio roborelur.J a szinte befoglalt 1793. tractátusban pedig „ad plenain consisteutiam reponi" rendeltetik, észszerűen következtetni nem lehet, hogy e consensuális czélja mégis a majorátus csökentése,sőt annak állagának teljes megváltoztatása, t. i. 22,000 frt evi jövedelemre leolvasztása lehetett volna. És midőn 1801 dec. 22. tractátusban a családtagjai a családi hitel érdekében a consensuális kihirdetésétől Vas, Zala, Veszprém, Győr megyékben, hol a pápai, ugodi s devecseri uradalmak lekúsznék, elálltak; a család fenntartása végett kötelezék magokat, hogy a kihirdetés elmulasztásának okából az 1793. s 1799. tractátusok soha semmi sérelmet ne szenvedjenek. Az ekképpen fenntartott 1793. tractátus pedig az 1762-b. mérsékelt majorátusokat teljes állagukba visszatétetni rendelte. Mind ezekből felperesként kitűnik, mikép alperesek azon állítása, hogy a tatai majorátus alapítvány erejét hoszszas ellenkező gyakorlat s elévülés megszüntette, a tatai uradalom ifj. gróf Eszterházy József adósságainak átvállalása, s az 1776-i osztály által, major átusi természetét elvesztvén,közönséges oldalagos örökösödés tárgyává vált, és hogy az 1801. consensusban 22,000 frt évi jövedelemre szállíttatott volna, egészen alaptalan. Mert ha egyátalában törvénytelen- s érvénytelennek nem tekintetnék is, hogy az első szerző által törvényesen felállított majorátusok aliagán, az 1687. 9. tcz. ellenére, sérelmes változtaiások műtéte mehessen végbe : magok az alperesek által támaszul használt oklevelek kifejezései s záradékai kétségen kivül teszik az időről időre egyezkedő, de az ősök akaratát mindenkor tisztelni akaró családtagoknak ellenkező szándékait, s kétségen túl emelik,hogy •A magokban is jogellenes és igy érvénytelen szabályzása kat családi elismeréssel támogatni nem lehet. Ismétlésekbe merülni nem akarván, hivatkozunk a fentebb részletesen előadottakra. Végre mi az elévülést illeti,az csak az ellen hozathaték fel, ki jogával élni elmulasztotta; ugy de aboldogult közös atya életében felperesnek nem volt joga a majorátusbani örökösödéshez, tehát az atya birtoklása a felperes fiu ellenében elbirtoklásnak nem tekintethetik. Azon kivül, midőn annak jelen esetben tárgya sincs, nem lehet figyelmen kivül hagyni, mikép az auszt. polg. tkönyv bev. ny.par. XII. cz. 6. p. szerint az á. p. tkönyv hatálya előtt már elkezdódö't elbirtoklás vagy elévülés a magyar törvények szerint Ítélendő meg. Már pedig a magyar torvény, nevezeteseu : 1687. 9. 1723. 49. tczT4. § és 1723. 50. szerint a majorátusok; a H. T. K. I. 46. cz. 6. §. és az I. R. 78. cz. 5. §. szerint a testvérek közti örökösödés soha elévülés alá nem eshettek. És igy az elévülés egészen alaptalanul hozatott fel a majorátusbani örökösödés ellenében. A kir. Hétsz. tábla e fontos hitbizományi ügy felett következőleg itélt : „A. s B. alatt beperesitett okmány szerint, az érdeklett család tagok Tata mezőv., Várailyát, és Grébics pusztát 22,000 frt évi tiszta jövedelemnek épen megfelelőnek nyilvánítván, s az 1801. évben kiadott, s a* perben 7. sz. a. felhozott k. kir. jóváhagyó levélben is, a fenthivatolt birtok testekben fennálló hitbizomány, szinte a megelőzöitt családi egyezkedések értelmében erősitetvén meg, a t. kir. it. tábla ítéletében, a 22,000 frt évi jövedelem netaláni többletér* vonatkozó igények külön perutra fenntartott érvényesithetésének hely nem adása mellett, egyebekben ugyanazon t. kir. tábla ítélete, az abban kifejtett indokoknál fogva jóváhagyatik (1863. jun. 15. 8550 sz. a.) Eszerint a kir. Curia mindkét táblájának öszhangzó Ítéletei által megalapitatott : „hogy a hitbizotmánv érvényére nemcsak alapithatási engedély „facultas fid. instituendi", hanem az alapitottnak megerősítése — confirmatio regia — is szükségeltetik ; „hogy a kihirdetés elmulasztása érvényteleníti, habár a hitelezők jogsérelem miatt nem panaszkodnak is; „hogy akár egyik, akár másik kellék hiánya miatt uem csak a korona képviselője, vagy a hitelezők, hanem a családtagok is mint utódok megtámadhatják ; „hogy a hitbiz. érvényét kizárja, ha élés s gyakorlat által életbe nem léptettetett, az utódok a hitbiz. intézkedésétől eltérő szabályzatokat s egyezkedéseket létesíthetvén, melyek ellenkező gyakorlatot alapíthatnak."- *) Kúriai íteletek. magánjogi ügyekben. A kir. Hétszemélyes táblán. 47. Szávín Próka hagyatéki ügyébon határoztatott: Az 1858. é. oct. 8. felvett hagyatéki tárgyalási jegyzőkönyv mind azon okból, hogy abban rendes örök nyilatkozat az illető örökösöktől fel nem vétetett, miud pedig azért is, hogy ezen tárgyalásnál a jegyzőkönyv tanúsága szerint kiskorú Szávín Heléna örökösnek gondnoka jelen sem lévén, az, az örökösök által szabályszerűen alá sem Íratott, sem pedig azoknak, az örökség kezelése iránti kérelmök be nem igtattatott, s ekként ezen egész eljárás, azakkorban fenállott szabályoknak meg nem felelvén, az arra alapított örökátadási okirat jogérvéuyesnek s«m tekintethetvén, ezen 1858. é. okt. 22. 2377. sz. a. történt átadás s illetőleg beszavatolás megsemmisíttetik, s az, egész örökösödési ügynek az ideigl. törvényszabályok 180. §. szerinti elintézése végett az ügyiratok illetőségükköz visszaküldenek. (1863. jun. 8. 4849. P. sz. a. Előadó : Pápai Károly ktb.) A kir. itélő. táblán. 457. Tauszik Lipótnak. Hazetmauer Ádám ellen 50 *) Ez alkalommal ajáuijuk szak közönségünk figyelmébe azon becses czikkeket,a melyeket a magyar hitbizoinányról lapunk 1860 (65 s 67. sz.) kitűnő jogtudósunk Csacskó Imre ur tollából közlött s melyekben nagy szakavatottsággal fejtegettetik: hogy a kir. megerősítés s kihirdetés mily kellékeknek tekintendők, hogy azok elmulasztása mily jogi következményű, s kiknek ád jogot a hitbizomány megtámadására ; hogy a családtagok mikor szenvednek sérelmet s van joguk érvénytelenítési keresetre; és hogy a hitbizománynyal ellentétes későbbi családi egyezkedések a várományosokat, kiknek a hitbizomány hoz igényük van, kötelezik-e, vagy ezek nem tekinthetik-c azokat semmiseknek ? •