Törvényszéki csarnok, 1863 (5. évfolyam, 1-98. szám)

1863 / 46. szám

Pest, Péntek 1863. Jun. 19. 46. szám. Ötödik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Tartalom : Eszterházyféle hitbizományi ügy. — Kúriai Ítéletek: magánjogi ügyekben. — Biintetö-és váltójogi ítéletek.— Hivatalos tudnivalók. Eszterházyféle hitbizományi ü^y. A gróf E s z t e r h á zy-féle majorátusra vonatkozó családi per. mely a kir. Táblán mult év jul. havában fordult meg, jnn. 15-én a Hétszemélyes-táblán nyert legfőbb bírósági ítéletet, amannak lényeges helybenhagyásával. Ezen ügy kétségtelenül a visszaállított Curia előtt megfordult; ügyek legnevezetesebbjeihez tartozik. Nemcsak a magyar jogrendszerben nevezetes szerepre hivatott hitbizomány intézménye, s ahhoz, főleg itt, csatolt nagyszerű vagyoni érdekek folytán ; s nemcsak azon jelentékeny jogi szempontok által, melyek ezen már másfél század előtt létesített családi intézkedéseken alapuló ügyben a körül felmerültek; hanem azon jeles jogi fejtegetések s törvénytudói munkálatok következtében is, melyek abban, nevezetesen jeles jogtudósunk T ó t h Lőrincz által előállíttattak. Nem késhetünk tehát azt egész lényegében terjedelmesebben megismertetni szakértő közönségünkkel. G-róf Eszterházy József országbíró 1727-b a tatai uradalmat örök adás-vevési szerződésen megszerezvén, azt elsőszülöttségi hitbizománynyá alakította , miután arra az alapítási engedélyt a felségtől megnyerte, mi a jószág vételre nyert kir. adomány levélbe befoglaltatott. Az az alapító fi utódai magszakadásakor fivére E. Ferencz első szülöttjeire volt átszállandó. Azon felül gesztesi uradalmát, cseklészi várát, posonyi házát s ezüstjét is az 1747-b megerősített végrendeletében hason hitbizománynyá alakította; a gesztesi összes jövedelmeket az adósságok tisztázására rendelvén fordíttatni. — E. Ferencz akkori tárnokmester 1753-b kelt végrendeletében azt rendelé, hogy a fentebbi majorátus fiágára átszállván, azzal az ő pápai s devecseri uradalmai is hason hitbizománynyá összeolvadjanak; csak az ősi semptei uradalom maradván fenn közosztály tárgyául. — E. József az országbíró halálával javai egyetlen fiára Józsefre szálltak, ki később mag nélkül halt el. E. Ferencz tárnokmester holta után pedig javaiban Miklós, Ferencz, s Károly fiai öröködtek. Ezek, eltérőleg atyjok 1 753 i végrendeletétől, 1755-b oly egyezkedést kötöttek atyjuk után öröklött javaik iránt, hogy az elsőszülött Miklós — jogai tetemes csorbításával — a semptei uradalom felét nyerje hitbizcmányul, Ferencz a pápai uradalmat, s Károly egri püspök a devecserit. És ezek látván, hogy az ifj. Eszterházy József javait adósságokkal terheli, mint azE. Józseftől alapitolt majorátus várományossal, 1759 b a tatai s gesztesi uradalmakat zár alá vétették, ifj. E J. számára 18,000 frt évi jövedelem rendeltetvén; de a zárlati okiratban a majorátus teljes épségbeni fentartását elismervén. — Ugyanazon évben azonban zálogszerződésre léptek iíj. E. Józseffel akkép, hogy a tatai s gesztesi uradalmakon kivül az őt felében illetett sempteinek is fele részét 32 évre átvették, adósságait átválalván, s részére évi 25000 e. frtot kötelezvén; és kikötvén, hogy e 32 év alatt könynyebb kezelés végett a 3 uradalmat egymásközt felosztják; bár a 4 p. elismerék ujolag a majorátus fentartását. E testvérek 1762-b az érintett javakat csakugyan felosztván, akkép szerződtek, hogy ezen 32 évre Miklós a tatait s gesztesit, Ferencz az egész sempteit, Károly a pápait, ugodit s devecserit birja; továbbá, hogy az E. Józsefféle, épségben tartandó hitbizomány, ha ifj. E. József örököst hagyna, 32 év után annak átadassék; ha magszakadna, a hitbizományhoz E. Károly püspök része is csatoltatván, egy nagy majorátussá alakittassék, de ugy, hogy az E. Károlyféle rész felét, a jövedelmének megfelelő tőke öszszegben a másodszülött kapja, kinek számára a semptei uradalomból külön hitbizomány lenne alakítandó; a 8-ik pontban pedig megalapittatot, hogy az adósságok letisztázhatása végett, ideiglenesen annyi javak tekintessenek a nagyobb s kisebb majorátus tulajdonául, mennyi annak 22,000, s emennek 18,000 frt jövedelmet adnak; és elismervén az E. József és Ferencz által alapitott majorátusok szükségességet, az 5. p. kiköték, hogy a testvérek általi minden javítások s építkezések külön szerzői jog nélkül a majorátushoz csatoltassanak. Azonban ezen 1762-i szerződés szerint a majorátusok, E. Károly még hosszasbban élvén, véglegesen nem rendeztettek, s kir. megerősítést nem nyertek. Ez alatt ifj. E. József az országbíró egyetlen fia s örököse 1762-b mag nélkül elhunyván, E. Ferencz utódjai 1769. 1776-b a javak birtoklását egymásközt újra felosztották, ebbeli szerződésükben az 1762-i szerződés 8. pontját akkép magyarázván, hogy az 1 ső szülöttnek annyival több adatik, mint a 2-od szülöttnek, mennyi kelletett, hogy jövedelme 22,000 írttal haladja a másodszülöttét és ezen többlet neveztetett majorátusnak. Ennek az ifjabb grófi ág ellenmondván, az E. Ferencz tárnokmester már elhunyt fiainak Miklós és Ferencznek utódjai 1793 b. uj egyességre léptek, melyben kimondatott: hogy az országbíró s tárnokmester által alapitott majorátusok az 1762-i terv szerint teljesen visszahelyeztessenek, s kir. erősítéssel ellátassanak, s ennek hiányában családi szerződéssel fentartassanak. Az egri püspök végre 1798-b elhunyván, az 1762-i szerződés valósítása, a végleges rendezés ideje elérkezett; miért 1799-b az utódok szerződtek akkép, hogy a másodszülöttnek a pápai, ugodi, devecseri uradalmak fele jövedelmének megfelelő tőke összegül 1,030,000 frt fizetessék ; hogy az 1762 diki két majorátus ad plenam elevetur consistentiam; és hogy azok adóssággal soha ne terheltessenek. Ennek folytán ugyanazon évben a tárnokmester unokái 46