Törvényszéki csarnok, 1863 (5. évfolyam, 1-98. szám)

1863 / 3. szám

10 tátva nein lett, hogy a perből hasznot vár, s még az sem, hogy a váltóüzletnél közbenjáró volt, továbbá, hogy PichJer József tanú, vallomása szerint alperesnő ügyvédének segéde lévén, s különben is rosz hirben állván, tanú nem is lehetett volna, s hogy vallomása nem lényeges, minthogy nem azt állítja, hogy az áltahn említett váltó, a kereseti váltó volna; végre, hogy a szakértők véleménye bizonytalan, minthogy magok sem állítják, hogy a váltón lévő aláirás minden alperesi elismert aláírással ellenkező, minélfogva a birói szemle ismétlendő volna. Kéri ezeknél fogva az itélet megváltoztatását, esetleg uj bizonyítási eljárást. Alperesnő ellenészrevételeket nem adott be. A k. váltófeltörvszék 1862. íébr. 25. 340. sz. a, hozott ítélete következőleg hangzik: „A pesti e. b. kir. váltótörvszék 1861. szept. 9-én 26,785. sz. a. hozott Ítélete az abban felhozott okoknál fogva oly megjegyzéssel hagyatik helyben : miszerint a perköltségek hitletétel esetére másodbiróságilag is kölcsönösen megszüntetendők voltak, mivel felperes a fennforgó körülmények között konok perlekedőnek nem tekintethetik." K. H. A kir. Kúriai Ítéletek. Magánjogi ügyekben itélő táLlán. 27. Bálint Mihálynak Govrik KristCfhő elleni 400 frt. foglaló kétszerege iránti perében ítéltetett: Az A. a. okmány értelmében , a vételi szeiződés megköthetése feltételéül kölcsönösen megállapittatván, hogy felperes az általa adott 200 frton kívül márt. 15-től számított 48 óra alatt még 200 frtot és igy foglalóul 400 frtot tartozzék fizetni, s felperes e helyett, alperesek anyjához az A. a. okmányt, az arra vezetett elismerés szerint még az nap (mart. hó 15.) este azon kijelentéssel vitte, és alperesek anyjának visszaadta, hogy a letett 200 frton felül többet fizetni nem tud, tehát a szerződést a fenntebbi feltétel mellett megkötni nem képes, és igy egy részről alperesek anyja, a felperesnek ezen nyilatkozata és az A. a. okmánynak visszaadása, és ekként az alkutóli visszalépése után, a szerződésnek felperesseli megkötésére tovább várakozni kötelezve, más részről felperes, a vételtőli elállása és ezen visszalépésének alperesek anyja általi elfogadása után a szerződésnek megkötését, később mart. 17. az eredetileg feltételül 400 frtra megszabott foglalónak ujabbi 200 frttali megkinálása, és ekkénti kiegészítésével követelni jogosítva nem lévén, alaptalan, és saját A. és E. a. okmányai és az alperesi bizonyítványok, és hit alatti tanú vallomásokkal ellentétben álló azon keresetével, hogy alpe rések 400 frt foglalót kétszeresen visszafizessenek, elutasittatik, minthogy azonban alperesek anyja önbeismerése szerint — felperestől előlegesen felvett 200 pfrtnak viszszafizetését, vagy annak birói kézhez lett letételét kellően nem igazolta, ezen 200 pfrtnak, és ettől 1855. évi decz. 27-től mint a keresetlevél benyújtásától 1861. jul. 23-áig 4" 0. ezen naptól pedig a kifizetésig 6°,() kamatainak felperesnek 15 nap a. megfizetésében alperesek örökségük arányában és annak értékéig elmarasztaltatnak, a perköltségek köcsönösen megszüntetnek, és ekként az első bírósági itélet megváltoztatván, az ügyiratok további intézkeds végett illetőségükhöz visszaküldetnek. (1862. nov. 26. 4510. P. sz a. Előadó: Jamnitzky Lipót ktb.) 28. Anher Annának báró Skerlecz Károly ellen 2025 frt 37 kr. iránti perében ítéltetett: Az E. F. a. perben használt, s itéletileg el nem fogadott nyugiatványok külön jogorvoslat nélkül jelen perben érvényesíthetők nem lévén, a 28. számú térti vevény pedig, mint a keieseti követelésre nem alkalmazható, ugy a viszonválaszban a perkezdetkor érvényben volt prtás 28 és 59. §§ okban kijelelt ut mellőzésével előterjesztett 3 és 4. NB. a. mellékletek, mint újítások figyelembe nem jöhetvén; mi az alperes által a kereseti kötvény áikebelezésekor, ugy folytonos kamatfizetés által is az E. F. a. ítéletek kelte után, 2813 pfrt, és 18 krban fennállónak beismert tartozása törlesztésére teljesített egyéb kamat, és részlet fizetéseket illeti: jóllehet a 17. 19. ad 20. 22. és 23. számok alatti levél, és térti vevények, a 18. 21. 24. és 25. számú nyugiától keltök, és összegekbeni különbözésnél fogva, ugyanannyi külön teljesített fizetések mellett bizonyítanak; minthogy azonban alperes abbeli tette által, hogy a hivatkozott levél, és térti vevények szerint teljesített fizetéseket, a kamatfizetésnél soha számba nem vette, hanem továbbra is ugyanazon mennyiségű töke után a kamatokat folytonosan fizette, azon vélelemre: hogy a többször hivatkozott levél, s térti vevények szerint fizetett összegek, az ezek kelte után közvetlen kiállított kamat nyugtatványokba beszámítva lettek, önmaga szolgáltatván okot, a 17. 19. ad 20. 22. és 23. számok alatti levél, és térti vevények által nyújtott bizonylatokat erejökben meggyengítette, ugyanazért alperes állításai mellett, ezek csak fél próbának fogadtathatván el, ennek kiegészítéséül alperesnek a pótló eskü oda ítéltetik, s az esetre, ha alperes arra, hogy a 17. 19. ad 20. 22. és 23. számú levél, és térti vevények szerint felperes részére megküldött összegek, az ezen küldemények utáni időkben kiadott kamatnyugtatványokba, be nem számitta'tak, a pótló esküt leteendi, kötele9 leend alperes még fizetetlen tartozásakint (salvo errore calculi) bíróilag megállapított 1358 pfrt és 1 3/4 kr. tőkét, vagyis osztr. értékben 1425 frt 9278/. krt, ennek 1858. évi oct. 9. napjától számítandó 6 száztóli kamatjait, s 30 frtra mérsékelve arányosított perköltségeket, az eskü letételtől számítandó 14 nap alatt végrehajtás terhe mellett felperesnek lefizetni, tartozand tehát alperes jelen ítéletnek jogerőre emelkedésétől szánrtandó 3 nap | alatt az eskü letételre késznek nyilatkozni, s azt a kitüj zendő határidőben annál bizonyosabban letenni, mert el | lenkező esetben, az alsó bíróságnak ítélete hagyatván I helyben, az abban kimondott marasztalásnak leend helye, i Ekkép megváltoztatván, esetlegesen pedig helyben ha, gyatván az első bíróság ítélete, a per további intézkedés j végett illetőségéhez visszaküldetik. (1862. nov. 20. 739. | P. sz. a. Előadó: Urbanovs^ky Jusztin ktb.) 29. Rózsa János és Antalnak Rózsa Hardt Katalin elleni öröködési perükben ítéltetett : Az 1837. évi mart. 23. kélt 2. számú házassági szerződés külalakja, azon okmány kiállítása idejében fennállott törvényes szokásnak megfelelvén, Rozentál másként Rózsa Jánosnak, illetőleg az apának jogát e szerződés kiállításához pedig magok a felperesek sem tagadván, és azon körülmény, hogy a Rozentál János halála esetére alperesnő biztosítása védett kiadott szerződés telekkönyvileg bekeblezve nincsen, nevezett Rozentál — Rózsa János törvényes örökösei irányában a szerződés erejét legkevésbé sem gyengithetvén végre a második házasságból született gyermekek örökségi j°ga a jelen itélet által érintetlen hagyatván, ily értelemben az e. bírósági itélet helybenhagyatik, és további intézkedés végett az ügyirat"1 1 nek. (1862. decz. 2. 1757. P