Törvényszéki csarnok, 1863 (5. évfolyam, 1-98. szám)
1863 / 41. szám
. .Inni. 2. 41. szám, Ötödik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Tartalom: Zidogváltiisi jog feljegyzést;. — Kúriai Ítéletek: magánjogi ügyekben. Hivatalos tudnivalók. Zú fog váltási jog feljegyzése. Mariássy Kde a lőcsei fennállott cs. kir. mtörvszéknél 1850. évi oct. 19. felvett jegyzőkönyvben előterjeszti, miszerint a markusfalvai 4. sz. telekjegyzökönyvben foglalt 58, 60, 106, 124, 142, stb. sz. tekvöségek, melyek tulajdonjogilag Mariássy Mihály nevére bekebelezvék, bejelentő Mariássy Ede sajátjai, s alperes által csak zálog ezimen birlaltatnak ; mihez képest az érintett részleteket a 43. sz. tjkönyvből kihasitatni s saját 16. sz. tjkönyvébe átiratai kéri. Az 1860. évi mart. 28. s 30. tartott tárgyalás alkalmával alperes tagadván, hogy Mariássy Edétől vagy elődeitől valami zálogot bir, panaszló a tárgyalást oly megjegyzéssel kérte elhalasztatni,miként bejelentése nem feltétlen tulajdoni jog érvényesítésére, de inkább zálog váltási jogának telekkönyvi feljegyzésére volt irányozva. Az 1860. szept. 5. tartott ujabb tárgyaláskor panaszlő zálogváltási jogának igazolása végett, alperes földtehermentesitési utalványozási kérvénye fblyián keletkezett határozatot s egy 1822-dik évi január 7-kén kelt végrehajtási jelentést előmutatván, alperes az utóbbit markusfalvai birtokára alkalmazhatónak nem találja, miután ez csak 1840. év körül került használatába, s ba panaszló e részben magát valamely követelésre véli jogosítottnak, azt előbb a törvény rendes utján kell érvényesitnie. Erre panaszló ellenveti, miként az 1856. jun. 25. 2400. sz. a. kelt tárgyalási jegyzőkönyvből világosan kitetszik, hogy már ekkor panaszló bíróilag beismert zálogváltási jogánál fogva alperes által a markusfalvai urbériségek után igényelt 2262 írt 80 krnyi foldtehermentesitési összeg lezároltatott, minthogv azonban felperes Kassáról vissza nem érkezett, s ennek képviselője kimerítő utasítással ellátva nincsen, a tárgyalás isméti elnapolása szorgalmaztatott. 1860. évi oct. 20-án panaszló alperesseli előleges közlés végett Mariássy Ödön 1854. évi apr. 27-én kelt engedmény levelét A. s az általa indított zálogváltó perekben keletkezett, zálogváltási jogát épségben tartó ítéleteket B. C. D. továbbá 1860. nov. 21. az 1854 apr. 29. benyújtott keresetlevelet E s az abban felhívott végrehajtási jelentést F. a. bemutatván, miután ezen okmányokból kitetszik, hogy a kérdéses Mariássy Tamásféle íekvőségek előbb Matyasovszky Teréz, utóbb pedig elsöségi per utján Sponer Tivadar részére lefoglaltattak, árverés alá bocsáttattak, s alperes ideiglenes birtoklatába kerültek, miután továbbá a G. a. záloglevél szerint ezen ideiglenes birtoklás tartama 1839. évi jul. 24-től 1871. évj juj. 23-ig terjedő 32 évre megerősíttetett, az F. a. végrehajtási jelentésben érintett 5 % úrbéri telekért járuló foldtehermentesitési összegek pedig már bíróilag vinculáltattak, bejelentett kérelméhez továbbra is ragaszkodik. Ezen okmányok előleges közlése után, felperes igényei indokolására előadja: Az A. a. 1854. apr. 27-én kelt engedmény szerint Mariássy Ödön, mint néhai Mariássy Tamás egyedüli örököse az utóbbi által 1822. évi jan. 7. Matyasovszky szül. Podhorányi Zsuzsannának elzálogosított, 1839. évben bírói zálog ezimen Mariássy Mihályra háromlott markusfalvai és. csépánfalvai birtokok kiváltási jogát felperesre átruházta, — ezen engedmény folytán panaszló alperest az E. a. keresvény mellett zálogperbe fogván, a B. C. I). a. Ítéletek szerint keresetével a zálogévek el nem telte miatt elutasittatott ugyau, de annak idején érvényesítendő kiváltási joga épségben hagyatott. Hogy alperes 1839. évben épen a kérdéses fekvőségéket szerezte meg, az az F. a. végrehajtási jelentés, s a Gr. a. záloglevélből,—az úrbéri kártalanítás lezárolása pedig a H. a. okmányból kitetszik. Az F.a. végrehajtási jelentés bővebb felvilágosításául s alkalmazásául panaszló az egyes birtokrészleteket tartalmazó J.a. összeírást beperesiti. megjegyezvén, hogy a tévedésből nem Mariássy Mihály, de Mariássy László örökössei nevükre a csépánfalvai telekkönyvbe bejegyzett 55. sz. zsellérház s telek iránt a felszólamlás egyidejűleg beadatott. — Ezekre alperes mindenekelőtt i megjegyzi, miként panaszló eredetileg a tulajdoni jog átíratását, majd ismét a zálogváltási jog feljegyzését szorgalmazván, önmigával sincs tisztában, sőt jelenleg már a Mariássy László örököseinek birtokviszonyaikat is jelen ügybe kívánja bonyolítani. Panaszló zavart, s határozatlan bejelentése lehat tárgyalás s határozat alapjául annál kevésbbé szolgálhat, mert az A—H. a. okmányok alperes sel nem mindgyárt az első tárgyaláskor, de csak idősza konkint, az F. a. jegyzék pedig előlegesen épen nem közöltetett. Azonban feltéve, meg nem engedve, hogy ezen okmányok birói figyelembe vétethetnének, azok panaszló igényeinek istápolásául egyátalán nem szolgálhatnak, mert azok már a p.inaszló által alperes ellen indított, s elutasításával bevégzett zálog váltó perben is mellőztettek. Ezen hivatalosan becsomóztatni kért perből egyébiránt ki fog tűnni, hogy alperes a panaszló jogáí soha be nem ismeré. Felperes válaszolja: A zálogváltási jog mindenkor tulajdoni igényeket feltételez, panaszló tehát kérelme változtatásánál magával ellenkezésbe nem jött ugyan: alperes ellenvetésének eloszlatásául azonban tulajdonjogi bejelentését a zálogváltási jog feljegyzésére korlátozza. Ezen zálogváltási jog a beperlett okmányok által teljesen igazoltatik, mert azokból kitűnik, hogy panaszló fentebbi joga már itéletileg is jogérvényesen megalapítva lön, az okmányok előleges közlése pedig megtörténvén, az ellen alperes kifogást nem emelhet. V i sz o n v álas zi la g alperes az F. a. okmány előleges közlésének mulasztása miatt a tárgyalást elnapoltatni kérvén, a folytatólagos tárgyalás 1861. mart. 7-ére kitüzetett, alperes azonban arra meg nem jelenvén, s panaszló végrendeleti örökössé Mariássy Lujza folytatóla gos keresetlevélnek czimzett be] adványában 1862. szept. 9. az ügyet Ítélet alá bocsátván, 41