Törvényszéki csarnok, 1863 (5. évfolyam, 1-98. szám)

1863 / 41. szám

136 Szepesmegye törvszéke, ruint telekkönyvi bíróság által 1862. oct. 22. 948. sz. a. végeztetett: „Mariássy Mihály nevére nyitott 4. sz. markusfalvai tjkönyvben foglalt 58. és 60. hr. sz. belsőségre és 106, 124, stb. hr. sz. összesen 23 hold és 567 • ölet tevő külsőségre nézve a zálogváltási jog Mariássy Ede részére feljegyeztetni rendeltetik, és annak e végzés jogerejüvé válta utáni foganatositása a telekkönyvi hivatalnak rneghagyatik. A költségek egymás irányában kiegyenlítetnek. Mert: A kérdésben forgó ingatlanokra nézve, melyeket bejelentett M. Mihály az iratokhoz csatolt F. a. végrehajtási okmány és Gr. a. záloglevél nyomán néhai M. Ödön mint néhai idősb M. Tamás egyedüli örökösétől zálogba bír, bejelentő M. Ede a szerzett zálog kiváltási jogot igazolván, miután bejelentett M. Mihály az 1860. decz. 6. felvett 8452. sz. tárgyalás alkalmával ezen jó eleve közlött okmányokat mivel sem érvénytelenitette, és a 3. sz. a. uj okmány ellen adandó nyilatkozatának beadhatása végett saját kérelmére 1861. mart. 7. kitűzött tárgyalásra meg nem jelent, a kért zálog jog feljegyzését a bejelentő által kijelölt birtokra elrendelni kelletett: a felszámított költségek azonban ez ügy bejelentvénye után tárgyaltatván, egymás irányában kiegyenlitendők voltak. Ez ellen alperes felfolyamodván, abban előadá, miként panaszló keresete jog alapját ismételve megmásitá, a M. Jenő s Lászlóféle részleteket összezavarta, s mégis a feljegyzés minden a bejelentvényben érintett részletekre átalánosan kiterjesztetett. Alaptalan a panaszlott végzés azon indokolása, hogy alperes a felperesi okmányokatmeg nem erőtlenité, mert eléggé kifejtetett, hogy a zálogváltási kérdés érdemleges elemzése csak per utján történhetik ; hogy panaszló A — H. a. okmányaival a zálogváltó perben vesztessé lön, s hogy ezen okmányok az alperesi birtokra nem is alkalmazvák ; ezen felül a panaszlott végzés időelőtti is, mert, az 1862. évi szept. 9. benyújtott folytatólagos keresetlevél alperessel nem közöltetett, és köztudomású dolog, hogy M. Ede nőtelenül halt el, egyedüli törvényes örököse pedig N. bátyjának leánya B. Mátyásnő lévén, M. Lujza folytatólagos keresetlevele alapján érvényes véghatározat nem hozathatott. Különben alperes az 1861. mart. 7-ére kitűzött tárgyalásról nem makacsságból, de csupán azért maradt el, mert az egy lelépett bíróság által oly időre lön kitűzve, midőn ennek működése már megszüntetett. Kéri tehát a panaszlott végzést megmásittatni. illetőleg megsemmisíttetni, s 18 írt 8 kr. költségeit megtéríttetni. A tek. kir. it. táblán végeztetett:,, Xéhai Mariássy Ede utáni öröklési kérdés vitatása jelen ügy köréhez nem tartozván, a feljegyeztetni kért zálogváltasi jog pedig az A—J. a. okmányok által kellően igazoltatván, az eljáró törvszék végzése jóváhagyatik. (1862. decz. 16. 7527. sz. a.)" Kúriai Ítéletek. Magánjogi ügyekben, A kir. itélő táblán. 407. Pandl Antalnak néhai Pandi Jakab özvegye szül. Khéler Katalin elleni telekkönyvi perében ítéltetett: Miután a kereset alapjául felvett B. a. házassági szerződés 2-dik pontjában, annak épen felperes által vitatott szoros értelmezése szerint csak azon esetről tétetett gondoskodás, ha az akkori szerződött jegyesek, s utóbb egybe is kelt házastársak valamelyike, a másikánál előbb örökös nélkül halna el, azon itt felperes beismerése szerint is megtörtént ' esetre nézve azonban, habár nem egyenes örökös nélkül elhalt valamelyikéiiek hátrahagyott örököse fogna később elhalni, már abban szabályozás nem foglaltatik, és igy oly esetben, melyre a szerződési szabályozás ki nem terjesztetett, a törvény rendelése lenne alkalmazandó, az akkor hatályban volt ptk. 735. §. szerint pedig az 1858. é. aug. 9. elhalt Pandl Jakabnak mint felperes fiának és alperes férjének fia s egyedüli örököse, utóbb 1858. év szept. 21. szinte elhalt Pandl Antal után, a törvényes legközelebbi örökség — édes anyját jehnlegi alperest illette, a minthogy a felperes által B. a. felmutatott hagyatéki tárgyalási jegyzőkönyv szerint, alperes néhai fia Pandl Antal után örökösnek nyilatkozott, és őtet, kinek ilyenképen már akkor a születendő gyermek reménye mellett is, a hagyaték egy negyede örökségi rész fejében átadatott,felperes azon jegyzőkönyv aláírásával néhai Pandl Antal unokája törvényes örökösének nyilván is elfogadta, s ezáltal azt, hogy a jelen esetre az említett szerződési intézkedés nem alkalmazható, tényleg beismerte, azon körülmény azonban, hogy magát akkor teherbe levőnek hitte, és azt be is jelentette, a mi, — tekintve, hogy ez által különbeni igényeit önmaga alább szállította, a félperes által ellene vádul felhozott rosz hiszeműségre épen nem mutat, bár utóbb ezen akkori hiedelme nem valósult, joghátrányára annál kevésbé szolgálhatna, mert utóbb, a mint ezen hiedelme már elenyészett, és azt elenyészettnek be is jelentette, a hagyaték átadási okirat, az előbb még születendonek remélt gvermeknek íenhagyott részben is, 2-ik sz. szerint részére kiadatott, sőt mint a 3: sz. a. melléklet igazolja, a felperes beismerése szerint is, telekkönyvileg bekebeleztetett, ezek ellen p<=dig felperes, bár a per során tagadásba nem vette, miként azok tudtával történtek, soha fel nem szólalt; ezeknél fogva az e. b. ítélet megváltoztatásával, felperes keresetétől elmozdittatik, a perköltségek megtérítésétől azonban, konok perlekedőnek nem tekintethetvén, felmentetik, s a per további intézkedés végett sat. (1863. apr. 16. 354. P. sz. a. Előadó: Nyeviczkey József itélőmester.) 408. Frey Józsefnek Baky Lajos ellen 320 frt legelő bérnek megvétele iránti perében Ítéltetett: Az id. t'órv. szab. 104. §-ban elősorolt semmiségi esetek közül ez ügyre egyik sem lévén alkalmazható, a felek által közbenvetett semmiségi panaszoknak hely nem adatik. Az ügy érdemét illetőleg pedig, miután a kihallgatott tanuk vallomásaiból kiderül az, hogy a fel- és alperes, valamint a tanuk között is az egyezkedés a legeltetésre nézve akképen történt, hogy egy hold legelőre 6 db birka számitassék, a későbbi, a tanuk vallomása szerint felperesnek boltjában létrejött azon egyezkedésen pedig, mely szerint egy hold legelőre 7 db birkának számítása határoztatott, alperes jelen nem volt, és azt, hogy ezen későbbi egyezkedésbe alperes beleegyezett volna, felperes alperes tagadása ellenében semmivel sem igazolta, és arról a kihallgatott tanuk sem bírnak tudomással; de továbbá a tanuk vallomásával az is igazolva lévén, miszerint felperes a legelőt holdanként 7 db birkánál is többel annyira túlterhelte, hogy e miatt a legelő felemésztetvén, alperes birkáit elhajtani kénytelenitetett: ennél fogva a létre jött s alperest kötelező első egyességet alperes irányában felperes szegvén meg, s ez által alperest birkáinak elhajtására kényszeritvén, minthogy sem az, mely ideig, sem az, hogy hány db birkát legeltetett alperes felperes legelőjén, a kihallgatott tanuk vallomásaiból is határozottan i ki nem tűnik, s igy a történt legeltetés arányához ké! pesti legelő bér bíróilag meg sem is alapitathatván, alperes