Törvényszéki csarnok, 1863 (5. évfolyam, 1-98. szám)

1863 / 36. szám - A birói kártérítési felelőség

Pest kedd 1803. Május 12. 36. szám, Ötödik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Tartalom: A birói kártérítési felelőség. — A Beniczky féle ügy beni kt, ítélet — Kúriai Ítéletek: magánjogi ügyekben. tudnivalók. Udvari rendelvények. — Hivatalos ^7 A birói kártérítési felelőség. A wtdrv. 153. s 1844, VI. t. cz. 17. §. ajkalmazáaával. Azon jogi szempontok közt, melyek jogrendszerünkben igen számos ellentétes magyarázatoknak s kételyeknek alávetett birói felelőség intézménye körül forognak, nem csekély helyet foglal el az is, mely az abból folyó kártérítési kötelezettség megalapításának birósági illetékessége meghatározására vonatkozik. Különösen fontos kérdésül merül fel : váljon az 1844 VI. tcz. 17. §. által az 1840. II. 153. §. alapján megalapított kártéritési kereset kik ellen érvényesíthető, s a váltó törvényszéknek azon §§-ban, a birói fellépést és eljárhatást illetó jogosultsága meddig terjedhet? Ezen kérdések ujabb időben, több legfőbb bírósági határozatokra is alkalmat szolgáltattak, melyeket a tárgyul szolgált peres ügyekkel figyelembe ajánlandóknak találtunk. Két egymással majd mindenben hasonló ügyben — Seiller és Rauchbauer contra Beleznay Apollónia Pest város törvényszékének illető tagjai marasztattak el (2400 írt és 735 írtig) kártérítésben első bíróságilag — a pesti váltótörvényszék által. *) Az ügy állása ez : Alperes váltótörvényileg elmarasztatván, a végrehajtás felperes részére, az adóst activ illetóSzakáll féle összegre a szarvasi szbiróság utján átadás által eszközlendő volt. Az akkor még kereskedelni tszék letiltása folytán, a szbirói kezekbe letett Szakáll féle 5000 frtnyi öszveg, Pest városához áttétetett, a mellékelt hivatalos jelentésben a birói tilalom világos megemlítésével. Azonban időközben egy állítólag korábban 1860 mart. 9. (míg a végrehajtás 1860 apr. 4. foganatositatott) kelt, s adós Beleznay Apoll. által a SzakáiJféle követelést leányára B. Alexandrinára átruházó engedmény folytán utóbbi Pest város tszékénél fellépvén, az átküldött Szakállféle öszvegre végrehajtást intéztetett s azt maga részére lefoglalta)ta. A törvényszék tekintet nélkül az előbbi birói letiltásra, és a Seiller R. felperesek igényeire, azok meghallgatása nélkül az öszvegetB. Alexandrinának kiadatta. Ez okból Seiller R. Pest város törvényszékének illető tagjai e a pesti vtszék előtt, a birói felelőség alapján, kártalanítási keresetet adtak be, melynek folytán a fentérintett elmarasztalás következett (1862. aug. 25. 54,966 és 1852. nov. 13. 69,066 sz.) *) Ez alkalommal helyre kell igazitanunk azon e lap f. é29szban tett kbzlésünket,mely 9zerintPest város t9zéke 12,000frtig kártérítésben legfőbb bíróságilag is elmara9ztatott volna. Bár ez adatot hiteles helyről vettük, az egészben véve még sem valósult, hanem csak a jelen czikkben közlendő tényekre szállítandó. Szer. Két kérdés szolgált itt az eldöntés tárgyául : Váljon illetékes volt-e a vtszék ezen kártalanítási ügy eld ntésére? és váljon érdemileg van-e helye a kártéritési kötelezettségnek? A pesti vtszék mindkettőt igenlőleg dönté el. Indokai lényegileg ezek valának. A vtörv. II. r. 153 §. mint az 1844. VI. tcz, 17. és 23. §§. megalapították, mikép a váltó törvényszékíleg birói zár alá vétetett, legfoglaltatott javakra a végrehajtató váltójogi zálog s elsőbbségi jogot nyer; mikép az ily tárgyak rontása vagy elidegenítéséből eredt kár az illetőn bíróilag megveendő; s különösen, mikép az ily kár a vtszék által meghatározandó és váltójogi eljárás utján végrehajtandó. Az utóbbi pont által a vtszéknek illetékessége világosan megalapitátott. Az igaz, hogy a vt. II. r. 2-ik fej.ben, mely a vtszékek illetőségét szabályozza, a kártalanítási perről nem tétetik említés; de ez nem is volt szükséges, mert e per csak a főper járulékául tekintendő; melyre nézve 1848 előtt folytonosan azon, a vfeltörvényszék és Septemviratus által is megerősített joggyakorlat uralkodott, hogy a váltójogi kártalanítási per a főper járuléka, és mint illyen a vtszék illetősége alá tartozik. Erre mutat a vtörvényt módosító 1844-i VI. 17. §. is, mely a kártérítés meghatározását s foganatosítását egyenesen a vtszékékre bízta. És midőn a 17. §. átalánosan az illetőkön rendeli vtszékileg a kárt meghatároztatni s megvétetni, akkor nem érthette egyedül az adóst vagy őrzéssel megbízott magánzót, hanem mindenkit, a ki által oly kár okoztathatott, tehát a hatóságokat és bit óságokat is, melyek a lefoglalt tárgyak elidegenítése, vagy mi egyre megy, eltávolítása, idegen kezekre juttatása által kárt okoztak. És ez a jelen esetre annál alkalmazhatóbb, mert Pest város hatósága mint a letéteményny el megbízott erkölcsi személy jelenik meg: a megbízott személyeket pedig mind a vt. II. r. 153. §. mind az 1844. 17. §. feleletre vonatni rendeli. — Mivel pedig a kérdéses Szakállféle öszveg a hivatalos átirat szerint mint letiltott öszveg küldetett Pest városához, mivel a hiv. jelentésben a tilalom fenforgása világosan kifejeztetett; s mivel mind a mellett Pest város tszéke azon öszveget, melyreSeillernek már zálog elsőbbségi joga volt,a tilalom tekintetbe vétele nélkül, egy későbbi foglaltatónak, a v. hitelezők értesítése, kihallgatása s elsőbbségi joguk megvitatása nélkül kiadta, s ezzel azoknak szembetűnő kárt okozott, eziránti felelősége kétségbevonhatlan. Azon elsőbbség iránti perben kellett volna B. Alexandrinának az engedményt igazolni, melynek valódiságát Seillerék tagadták, mint olyat tüntetvén elő, öszhangzásban minden tény körülménynyel,mint a mely csak a becsületes hitelezők kijátszására koholtatott. Az ellenvélemény, mely tagadja ily esetekben a vtszék illetékességét, sőt a kérdéses esetben a kártéritési felelőség alapját sem ismeri el, következőkből indul ki. 36