Törvényszéki csarnok, 1863 (5. évfolyam, 1-98. szám)

1863 / 2. szám

Pest, kedd 1803. Január 6. &• szám. Ötödik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Tartalom- Az u. n polgári vétkek feletti bíráskodás. (Vége ) - Kii [törvényhozási szemle 1860—1862. (I. Foly.) K uriai ítéletek : magánjogi ügyekben. Hivatalostud nivalókAz a n. polcai i vétkek feletil bíráskodás. (Vége.) A rágalmi wtkgj becsületsértést bosszulóper, Processus D e h onestatorius, kétségen kívül személyes per, és tartozik a fentérintett okoskodás szerint, megyékben a megyei, városokban pedig a városi törvszék elé. Vannak mégis némelyek, kik e pert megyékben a szolgabíró, varosokban pedig a város birajának illetősége alá helyezik, állítván, hogy az a sommás szóbeli eljárás egyik esete. Itt azonban szükségesnek látszik, ezen per türténeiet szemügyre venni. Törvén) hozásunkban a rágalmi per első nyomára az 1G49: 94-ik t. cz. ben akadunk 5 mert Verb. II. 36. czime, a per folyama alatt előhozott becstelenitések megtorlásáról intézkedvén, inkább a nyelvváltság rovatához tartozik. Az idézett törvényezikk az 1635-ik évi országgyűlésnek, a széksértés és nyelvváltságbani marasztalás és végréhajtás módjáról alkotott 89 ik t. czikkét, előleges idézé- elrendelése mellett a becsületsértés vétkére is kiterjesztvén, a megyei törvszék illetősége alatt, egy uj pert megállapított, t. i. a rágalmi pert. Ezt táuiOgatják arra nézve, hogv a rágalom büntetését külön peruion kelletik keresni, a 185-ik I. 3-ik c. dt. következő szavai is: „Si sub defluxu cujuspiaiu Processus, alterutra Partium ad Superiores Instantias recurrendo, ibidem adversus contra Partém suam, injuriosam expositionem faciat, propterea in eodem Procsessu in poena Dehonestationis convinci non sólet, cum enim Dehonestatio in Jure peculiarem Processum ordinatum habeat, idcirco distinctim tractari debet, et cum aliis Processuum speciebus confundi non potest." Arra nézve pedig, hogy már keletkezésekor a rágalmi per, a megyei törvszék illetősége alá helyeztetett, tanúságul szolgált ak nem csak az 1715: 28. t. cz. 1-ső §-á nak következő szavai: „Ut a modo in posterum Magistri Protonotarii, sub nullitate Processus et Sententiae; non judicent Causas Criminales ; Violentiarum ; Divisionis et Successionis Bonorum , in uno duntaxat Comitatu existentium: Acquisitiones item Damnorum, Vituperiorum Dehonestationum etc. etc. utpotesolisCo mi ta tib u s co mpetentes etc" hanem azon körülmény is, hogy ezen időben az alispáni és szolgabírói székek birói hatalmának hatásköre még szabályozva sem lévén, ezen per a mtörvszéknél alábbi bíróság elibe nem is tartozhatott. Csak 1729. évben, az alispáni és szolgabírói bíráskodási hatáskör meghatározása alkalmával ment a rágalmi per az alispáni székekre által az 1729: 35. t. cz. következő rendelkezései folytán : vEt quia Sedes Judiciariae Comitatus, continuo celebran nequirent; idcirco exemptis Causis Criminalibus; nec non r,s et talibus, Magistratualibus, etc. ceterae oaines Causae etiam in Partibus, per Vice Comites, ac respective Judices Nobilium revideri etxlecidi valeant. §. 4. Judicatusque Vice Comitum in Causis quidem Liquidoruni Debitorum, ad Summám Duodecim Millium florenorum, pure in Capitali conputatum; In Causis autem Pignorum, usque ad Summám indefinitam: Judicum Nobilium auem, sive in Liquidis Debitis, sive in Pignoribu-: tanturn ad Summám florenorum trium Millium, aeque respectu Capitalis tantum intelligendam, procedere valeat." Azonban e törvény nem érinti meg világosan a rágalmi pert, s nem mondja határozottan meg, hogy az az aüspányi vagy a szolgabírói illetőség alá tartozik-e? és ezért a megyékben különböző lett a törvény e részbeni magyarázata. Némely megyékben ugyanis, csupán az alispánnak tulajdonították a rágalmi perben az illetőséget, azon érvből indulván ki; hogy a fenntidézett törvény az összes ott értett pereket, s igy a rágalmit is principaliter az alispánra ruházta, a szolgabírói illet őségét csak kivételkép állítván fel, — mely kivételben (1729: 35. t. cz. §.) miután a rágalmi per világosan nem neveztetik, a szolgabíróhoz nem is tartozhat. Más megyékben ismét igy okoskodtak: a rágalmi per a nevezett törvényben világosan megnevezve nem lévén, az illetékességből az alispánt kizárni ugyan nem lehet ; de a szolgabíró illetékességét sem lehet tagadni: mivel ezt tenni csak akkor volna lehetséges, ha a rágalmi per ép ugy mint a panaszos, (1729. 35. 6.§.) a szolgabíró egyenes kizárásával az alispánhoz utasitatik vala. Illetékes bíró tehát ezen perben ugy a szolgabíró mint az alispán; a 200 írt vagy 3000 frtos adóssági per példájára. A gyakorlat tehát a megyékben e részben különbözően fejlődött ki; és innét van leginkább azon állítás merítve, hogy e rágalmi per a sommás szóbeli eljáráshoz tartozik. De bar mily lett légyeu is e részben a nézet különbség és joggyakorlat, áll mégis az: hogy a rágalmi per, a sommás szóbeli eljárás behozatala után is, a rendes períólyamú perek sorában megmaradt, itt pedig épen ezen fekszik a fósuly. Szokásra és gyakorlatra e i észben hivatkozni ugyan nem lehet; azért, mivel a sommás szóbeli eljárás, összesen csak 12 esztendeig levén gyakorlatban, még a szokás megállapítására megkívántató idő is hiányzott: de annál meggyőzőbb a törvény értelmezése : Hogy az 1836: 20. t. cz. 2 ik § ában érintett esetek között, a rágalmi per nem foglaltathatik, már abból világos, hogy ott csak 60 frtig terjed a sommás szóbeli éljárásra utasított keresetek tárgya; a rágalom büntetése pedig 100 írt. Igaz: az 1840. 11. t. cz. 1-ső §-a kiterjeszti a sommás szóbeli eljárásra utalt kereseteket egész 200 írtig; ámde nyilvánosan csak az 1836 : 20. t. cz. 2-ik §ában kijelölt esetekben. Ha tehát a rágalmi per az 183 2/e 20. t. cz. 2-dik §-ában nem foglaltatik ; reá az 1840- Ih t cz. nemis vonatkozhatik : és nem 1