Törvényszéki csarnok, 1863 (5. évfolyam, 1-98. szám)

1863 / 33. szám

Pest, péntek 1863. Május 1. 33. szám, Ötödik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARXOK. Tartalom: Ál vagyon-átruházási eset. — Kúriai ítéletek: magánjogi ügyekben. — Legfelsőbb rendelvén}. — Hivatalos tudnivalók Ál vagyon-átruházási eset. (Folytatás.) Ezen igény kereset lelett a szolgabírói biróság (1862. év decz. 15.) következőleg itélt: „Jóllehet felperes az •/. a. szerződéinél fogva kivánta a kérdés alatti kereskedésbeli, Fürth Árnold ellen hozatott elmarasztaló Ítéletek kielégítéséül szolgáló áruezikkekhez, és általa meg nem nevezett butorzatokhozi tulajdon jogát kimutatni; a bíróságot azonban arról, hogy azon adásvevési szerződés jó lelküleg, jó hiszeműleg, az igénybe vett tárgyakhoz jogot tartó hitelezők megnyugtatására szolgálóiig, nem pedig azok követelései kijátszására irányzólag köttetett légyen, sem indokokkal, sem egyéb más próbákkal meggyőzni képes nem volt. Már pedig a méltányos igazság ugy hozza magával, hogy semmiféle szerződések alattomos utakon és módokon, ha szinte a külső formaságok tekintetében látszólagos kellékekkel felszereltetnének is, másoknak nyilvános kárára és megcsalatására ne köttethessenek, legalább törvényszerű érvényre ne juttattassanak; ezenkivül alperesek részéről felhordott törvényeken és a törvények hiányát érvényesen pótló, minden esetre a törvénykezés körül zsinórmértékül szolgáló felsőbbi Ítéletek, s döntvényeken alapuló indokok kétségtelenné teszik azt, hogy minden ilyetén körülmények közt fenforgó adásvevési szerződések, különösen rokonok és sógorok közt, a jólelküség, az őszinteség kellékivel kell ellátva Ienniök, — különben mint másoknak kijátszására és károsítására czélzottak, semmi figyelemre nem méltathatok, annál kevésbé valamely biróság által a törvényesség erejével ellátandók; felperes ama szerződésnek moít felhozott kellékeit egy árva szóval sem bizonyította; továi.bá felperes alpereseknek abbeli követelésüket, miszerint bizonyítaná be azt, hogy minő pénzen vette légyen meg a kérdéses kereskedést, egészen szó nélkül hagyta; tehát hallgatásával megerősítette azon vélelmet, hogy jó hisz-mű szerződés mellett meg se vehette ama kereskedést; — önként elismerte azt, hogy sem dettai 11kosnak felvéve, sem pedig a törvények értelmében kereskedőnek bejegyezve nincsen, tehát még mindég Fürth Árnold — a ki jo hiszemű hitelezőinek kielégítési terhével még mindég tartozik — a kérdés alatti tárgyaknak valóságos tulajdonos.t annál is inkább, minthogy az A. a. kivonat szerint, a mint maga is elismerte, folytonosan Ftirth Arnold hozatta és fizette ki a kereskedéshez szükségelt portékákat, melyeket a boltba helyeztetett, a minthogy azok másutt fel nem találtatván, ott kellett hogy legyenek, s az ellenkezőt felperes be nem bizonyította; a B. a. alperesi okmány is ele gendő felvilágosítást nyújt ahhoz, miszerint a felperes által igénybe vett tárgyak épen nem felperes tulajdonai, hanem tisztán és egyedül végrehajtást szenvedő Fürth Arnoldé; továbbá a kérdés alatti szerződésben foglalt „per pausch et bogén" állitólago* átadása az áruezikkéknek, ugy a strazza könyvben szinte ,,per pausch et bogén" a nélkül, hogy a törvények által is megrendelt billanczot elkészítették volna, átadása az activ követeléseknek, a hitelezőknek kijátszásara czélzó törekvésnek vetethetik inkább, mint jó hiszemű adásvevési szerződésnek; továbbá nincs a felperes által beigazolva az, hogy mi czim alatt, mennyivel és mikor tartozott Fürt Árnold Sternberg Adolfnak, minek folytán az átadás őszintének, tiszta öntudattal jólelküleg véghez vitettnek lenni vélelmeztethetnék ; végre a keresetlevélben és •/. a. szerződésben általánosan megnevezett bútorokra nézve felperes semmi bizonyítékkal be nem bizonyította azt, hogy mely darabot kitől, hol, és mikor szerezte légyen, csak pusztán magáénak lenni állította, sőt miután a végrehajtás alkalmával összeirt bútorokra nézve végrehajtást szenvedő Fürth Arnoldnak neje, felperessel együtt szinte egyidejűleg igényper utján követelést támasztottak, abbeli keresete felperesnek, mint a perbeszédekben általa kellőleg meg se vitatott alaptalan kereset bírói figyelmen kivül hagyandó. Mindezen indokok, a perbeszédekben alkalmazott törvények s törvényeket pótló határozatok, de a méltányos igazságból merített körülményekalapján is, felperes tulajdoni jogát, elegendőleg be nem bizonyította, a kereset alapjául szolgáló szerződés aggályossá^a és a jóhiszemű hitelezők kijátszására törekvése kétségen kivüli világosságra lévén hozva, ama szerződés, mely Csakován, egymást segíteni akaró sógorok közt. minden hitelességet s jó hiszemüséget nélkülözve nov. hó 2-án, a midőn már észrevehette, hogy hitelezői követelésükkel fellépni fognak, — bizonyítja ezt a B. a. távirdai közlekedés is,— köttetett, teljesen figyelem nélkül hagyatik és a kérdés alatti kereskedési áruezikkek s bútorzatok tulajdoni joga, végrehajtást szenvedő Fürth Arnoldénak lenni ismertetik, félperes pedig igény keresetétől elmozdittatik stb." Mely itélet felyebbvitetvén, Temesmegye torvszéke ekként itélt: „Az eljáró biróság Ítélete az abban felhozott indokoknál fogva, avval hagyatik helyben, és az összes perirományok ugyanahhoz további törvényes intézkedés végett azon határozat mellett küldetnek vissza — hogy miután az alperesi perbeszédek nyomán az igény kereset lt-vélhez '/• a- csatolt szerződésre nézve cselszövény és kézzel tapogatható hnmiskodás merülne fel — Osztoics György főszolgabíró ur esküdt társával egyetemben Sternberg Adolf és Füi^h Arnoldot a hamissági gyanúval bélyegzett /. a. szerződésre nézve önkénti vallomásra vonja — e szerződés minden környülállásait az átvett kelmék s bútorok mennyiségére való nézve, valamint az átengedést kereső állapot tekintetében is, ugyszinte azon körülményt, miszerint a szerződés megkötése után is, egész 33