Törvényszéki csarnok, 1863 (5. évfolyam, 1-98. szám)

1863 / 32. szám

146 hozatott ítélet alperesnek külöuösen nem kózbesittetett, és a foglalás inégis foganatosíttatott; a mtörvszékéhez két rendbeli semmiségi panaszt nyújtott be. 3. Alperesnek fenntebb említett Sternberg Ádolf sógora, és neje a lefoglalt tárgyakra nézve igény keresetet támasztottak. A főispáni helytartó — ismeretes szigorú részrehajhatlanságáról, mint magasb törvénytudói szakképzettségéről — természetesen az ügy érdemébe nem ereszkedett, hanem a végrehajtó esküdtől eljárása igazolásául nyilatkozatot kívánt, melynek megtörténtével a politikai intézkedés mellőzve lőn. A semmiségi panaszok Temesniegye törvszéke által még decz. hóban megvizsgáltatván, az eljárás, az 1832/6- 20. t. cz. értelmében, helybehagyatott. Az igény keresetek pedig decz. 15. tárgyaltattak. Sternberg Adolf igény keresete támogatására a fennt emiitett 1862. év nov. 2. kelt s F. A. dettai összes kereskedésére vonatkozó adásvevési szerződést mutatta fel. Alperes ellenbeszédében előadta : Sternberg Adolf mint dettai lakos annál kevésbé mint boltnyithatási engedélylyel ellátott kereskedő, sehol bejegyezve nincs. A szerződésben a kereskedésbeli czikkeknek mennyisége és minősége határozottan kijelelve nincs, mig számos íőbirósági ítéletek azt határozták : hogy ingó javak iránti adásvevési szerződések, különösen a kereskedők között, nem adnak a megvett javakhoz tulajdoni jogot, mig csak a vevő részére átmérve, és darabról darabra valóságos birtokába nem adatnak; a „per pausch und bog<-n" szerű általadas, c?ak arra szolgálhatván, hogy rokonok, sógorok között kötöttszerződés titokban, lehető gyorsan, a netaláni hitelezők minden figyelmeztetése nélkül, vitethessék végbe. Az 1842. évi nov. 19. 899. sz. a. 1844. évi aug. 19. 1019. sz. a. 1844. évi febr. 16. 162. sz. a. döntvények, mint speciális törvények hiányában zsinór mértékül szolgáló felsőbbi határozatok értelmében, az adásvevési szerződéseknél, mind az ingó, mind az ingatlan javakra nézve, elkerüíhetienül főkellék a jólelküség, tebát, hogy mennyiségük, minőségük és hollétük szorosan meghatároztassanak egyrészt azért is, hogy ugyanazonosságuk kérdést ne szenvedjen . más részt, hogy mások irányábani jogok meg ne csorbittathassanak. A kérdéses szerződésben pedig a jó lelküségnek egyátalában elégtéve nincs, már annál fogva is, hogy az 1840: 16. t. cz. 20. §. értelmében évenkint köteles kereskedési mérleg elkészitése szántszándékkal elmulasztva lenni látszik. Pedig az idézett törvény csakis azért rendelte meg a mérlegnek elkészítését, hogy a kereskedésbeli viszonyok legtöbbnyire hitelezési alapokon nyugodván, a hitelezők a mennyire lehet a károsítások és kijátszások ellen oltalmazlassanak. Ezen körülmény is a felperesi szerződés aggályosságát tűnteti elő. A szerződésben látható ,,alsogleich überzugeben" aggályosságot és jóhiszeműség nélküliséget jelent, mert őszinte és jó lelkű adásvevésnél nem szükséges, az allsogleich, hanem annak rendje módja szerint, tanuk, hiteles személyek közbenjöttével, a netaláni hitelezők biztosítása mellett inkább, mint a nélkül is történhetett volna az átadás, és átvétel. A színlett átruházást világosan tanúsítja az, mikép a perhez mellékelt bizony itvány szerint egész nov. hónapon át Fürtb Arnold végrehajtást szenvedő, nem pedig sógora Sternberg Adolf rendelte és fizette ki a vaspályán a megérkezett portékákat; — továbbá az, hogy a foglalás alá került félnek kereskedése a városnál az ő nevére lévén írva, s attól az adót ó fizetvén, egy harmadiknak e kereskedés iránt kötött, de a városnál be nem jelentett szerződése az előbbeni kereskedőnek tulajdoni jogát el nem enyészteti; midőn Fürth Arnold a végrehajtás idejéig attól nem csak az adót fizette, hanem a portékát is saját neve alatt rendelte és hozatta; tehát a kérdéses kereskedés még mindig Fürth Arnoldénak tekinthető, nem pedig Sternberg Ádolf sógoráénak. Az aggályosságot igazolni látszik azon körülmény is, hogy az alig egy pár száz forintra menő portékákat sógora per pausch et, bogén 1000 írtért vette állítólagosán át. A bútorok tekintetéből : az igényre bizonyítandó lett volna, hogy mely bútorokat kitől, hol és hogy vette vagy szerezte; már pedig azok se a kérdés alatti szerződésben névszermt benní'oglalva nem találtatnak, sem igénylő azokhoz más próbákkal valóságos tulajdonjogát be nem bizonyította. Mindezeknél fogva a kérdé-es szerződés, mint nem valódi és törvényes Sternberg Adolf valóságos tulajdonát nem bizonyitja, sőt világos, mikép az Fürth Arnold és Sternberg Adolfnak ö«szejátzásával egyenesen a jóhiszemű hitelezők kijátszásárá it anyoztatott: mi vaiódi csalást képez. Azért végrehajtatok kérik .ellenük mint álnok, ravasz uton, mások megkárosítására lörekedők ellen az 1807: 12. t. cz. alapján a hűníenyitő vizsgálatot elrendelni. Ezekre az igénylő felperes váluszolá: Az •/. a. szerződés érvényességét kétségbe vonni nem lehet, mert az a szerződő felek és tanuk által saját kezűleg aláíratott, s igy minden törvényes kellékkel el van látva, sőt miután a felperes a kereskedést általvette, azt az illető hatóságnak be is jelentette. Hogy pedig Fürth Arnold kereskedésének átadása után is magának portékát stb. vett, és hozatott, azt neki senki meg nem tilthatta. Különben az alperesi ellenbeszéd csupa okoskodás, anélkül, hogy állításait tanukkal, hiteles okiratokkal bebizonyítaná. (Vége köv.) Knriai ítéletek. ?lagáitjo£Í ügyekben. A kir. itélő táblán. 376. Eisenberger Dávid és Móricznak Draskóczy Sámuel és Nyíregyháza város közönsége elleni sommás viszszahelyezési ügyében ítéltetett: Jelen rövid utú visszahelyezési perben, az ítélet hozatali kör, a keresetlevélben is felhívott 1802: 22. és 1807: 13. t. cz. szerint a jogkérdések mellőzésével egyedül a tény kérdésekre lévén szorítva; miután azon hérleti viszony, mely a kérdéses császár-szállási birtokot tárgyazólag, az alperes város által Kállay Péterrel, é- általa képviselt osztályossaival, 1837. szept. 17. első ízben csak hat évekre kötött 7. a haszonbéri szerződé? szerint létrejött a 2.3. 4. 5. és 6. •/. a. köli csön szeiződésekkel, melyek ezen haszonbérrel, a haszonbéri időnek elvégre. 1861. Sz.Mihály napjáig lett kiterj jesztése, a bérleti pusztának ezen kölcsönök biztositékául j az adósok, s bérbeedók több egyéb javain felül különöj sen lett lekötése, valamint a bérbe vévő s hitelező alp. I város részére azon jognak, miszerint az általa kölcsön j adott összegek után járó kamatot, a bérbeadók és adósok, 1 részére járó haszonbérből kifoghatta, megadása ált al kap! csolatba hozattak; zálogadási s vételi viszonylattá átváltoztatva nemcsak nem lett, sőt az által, hogy a bérlő, s hitelező alp. város, az érintett kölcsön szerződ vényekben az illető bérbe adókkal és adósokkal, az általuk kölcsön vett összegekre nézve egyetemleges kötelezettséget-, válaltatván, azokat ilyenképeu betábláztatta, és csak a haszonbért,1861. Sz.Mihály napig meghoszabbitó 3/. a. kölcsön szerződvénybe tette — a kölcsön adott összegek rics7f.fizetésének biztosításául azon