Törvényszéki csarnok, 1863 (5. évfolyam, 1-98. szám)

1863 / 27. szám

Pest, péntek 1863. Április 10. 27. szám. Ötödik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Tartalom: Igényper. — Kúriai Ítéletek: magánjogi ügyekben. — Hivatalos tudnivalók. Igényper. (Vege.) ttiilley Ede vtszéki ülnök úrtól A ruart. 20-kan tartott tárgyalásnál foglaltató alpe­res tagadja a felperesi igény alapo-sagnt, mely cs-ik az árverés felfüggesztése, és a felperesi követelés kielégitte­tésének minél további hátráltatása czéljából támasztatott, mi kétségtelenül kitetszik abból, hogy felperesnő előbb a korábbi igenvper lefolyását bevárván, igényét csak ezen pernek foglaltató alperes részére történt eldöntése után, még pedig közvetlenül az ái verés előtt jelenté be, hogy továbbá mar a 2) a. valtóíeltürvszéki, és 3) a. hétszemélyes táblai Ítéletek által ki lett mondva, miszerint az igényelt tárgyak foglalást szenvedett Ziegler Adolf Antal tulajdo­na, és hogy felperesnő az állítólag s tulajdonjog kiruuta tásául rörvénvszerű bizonyítékot előállitmi nem képes, minthogy tanúi csak oly kürülményrúl szólnak, melyről tudomásuk nem is lehet, u. m. váljon azon pénz, melyen felperesnő a kérdéses czikkeket állítólag Gráfl Ferencztöl vásárolta, hozományából eredó sajátja volt-e? ellenben az üe:y lényege t. i. az igén veit tárgyaknak a lefoglaltak­kali azmossága iránt épen nem kívántatnak kihallgattat­ni. Miért is alperes ezen tanúkihallgatás félrevetése mellett felperesnót keresetével egyszerűen elutasittatni kéri. Felperesnő továbbá is tanúit kéri kihallgattatni, mint kiknek vallomásuk által lelperesnönek az igényelt tárgyak­hozi tulajdonjoga be log bizonyulni. Ezen tárgyalás folytan az eljáró pesti ker. e. b. váltótörvszékf. é. mart. 30 18673. sz. a. hozott végzésé v el felperesnót keresetével elutasít a, és az okozott perköltségek megtérítésében elmarasztalá » következő okoknál fogva: „A felperesnő által igényelt tárgyaknak alperes ré­szére még 1860. évi jan. 4. toriént összeírása alkalmával kijelenté felperesnő férje a foglalá't szenvedett Ziegler Adolf Antal, hogy ezen ingóságok nem az 6, hanem ipja Csernahorszky Venczel tulajdonát kép zik, mint kinek azokat örök áron eladta. A Csernahorszky Venczel részé­ről beadott igény kereset folytán a lefoglalt ingósagok­hozi tulajdonjoga első bíróságilag elismertetett ugyan azonban a kir. váltófellötvszeknek 2/. a. csatolt, s 3/. sze­rint a kir. hétszemélyes tábla által helybenhagyott Íteleté­ben, felperesnek igény éveli elutasítása u.ellett kimonda­tott , ho^y az igény alapjául le hozott eladá-i sz-r zódés csak színlegesen , a jólelkű hitelezők kijátszá­sára volt készítve. Ekkor a kielégítési végrehajtás foganatosításának mi s< m állván útjában , az árve­rés f. é. mariius 17-re kitüzetett, mel vnek megakadályoz tatása czéljából azonban mát most végrehajtástsze .védett nej", és a korábbi igénylő leány i, mostani f-lperesnö, mii t uj igénylő lép fel egy, csak az árverés napján, tehát az 1860 ik évi jan. 4. eszközlött zálogolás óta eltelt 3 év és 2 hónap után beadott keresettel, melyben tanukkal kí­vánja bebizonyítani, hogy az igényelt tárgyakat még 1858 ik évben Grráfl Ferencztól saját hozomanybeli pén­zén vásárolta, daczára annak, hogy a korábbi igényper­ben szerződéssel és tanukkal czéloztatott bebizonyíttatni, hogy a jelenleg felperesnő által igényelt tárgyak, mint melyeket felperesnő férje még 1859. évben ipja Cserna­horszky Venczelnek eladott, ez utóbbinak tulajdonát képezik. Mindez k — tekintve különösen a foglalást szen­vedett fél, első igénylő Csernahorszky Venczel és jelen­legi igénylónő közti közel rokonságot és ezen egymást kölcsönö en lerontó igényeknek egymásután következett felmerülését, kétségtelenné teszik, hogy a jelen igényper csak folytatását képezi azon eljárásnak, melyről már a felsőbb bíróságok is kimondották, hogy azzal csak a jólelkű hitelezők kijátszása c zé lo ztati k." . Miért is mellőzve a felperesnő által ajánlott s a fenteióadott tényállás folytán el nem fogadható tanubi­zonyitékot, ó a vtk. II r. 159. § a szerint alaptalan iyény­keresetével elutasítandó, »z igényelt tárgyak továbbá is birói zár alatt hagyandók, és felperesnő mint pervesztes fél a vtk. Ét. r. 128. és 225. §§-hoz képest a perköltségek megtérítésében is elmarasztalandó volt.'' Ezen egy részről a közerkölcsiség tekintetéből szo­moritó jogeset, szolgáljon más részről örvendetes bizony­ságául annak, hogy az erkölcstelenségnek a jólelkű hi­telezők kijátszására czélzó törekvéseit a biró embert be­látás és a tö vények korlátai közt szigorú, és — mennyi­ben a mart. 17-én indított jelen igény kereset, daczára az ez évi beadmányok már 20,000-re menő roppant szá­mának, ugyanazon hó 30. már véghatározatilag lőn be­fejezve, — gyors igazságszolgáltatással lehetőleg ártal­matlanná tenni iparkodik. *) Kúriai ítéletek. Tlagáiijogi ügyekben. A kir Hétszemélyes táblán. 27. Volfner Gyulának a cs. kir. pénzügyészség el­leni kártérítési perében Ítéltetett: Az e. bíróság ítéletében *) Ujabb időben az igényperek — eltérőleg az eddigi gya­korlattól, mely részint azok, miként a rendes váltóperek, a vtk. II. s. 118. és 120 §-hoz képeit majd itéletileg, majd végzésileg el­dön'ettek a vtk. II. r. 162. §*nal fogva csak a feleknek kézbesí­tendő végzések ho/a nak. K. 27

Next

/
Thumbnails
Contents