Törvényszéki csarnok, 1863 (5. évfolyam, 1-98. szám)

1863 / 25. szám

111 ségeinknek megfelelő igények szerint szigorúan s kellően érvényesíttessék. — Hasonlóan az 1804-i ügyvédi rend is, melyet a m. Curia készített, kellő vizsgálat alá vétetett, hogy kitűnjék, abban, vagy helytelen alkalmazásában rejlik-e az ide vonatkozó bajok forrása, s hogy e tekintetben szinte kellő intézkedések létesitethessenek. Mindezek együttvéve teljesen igazolják azon állításunkat, mikép az ujabb or. bir. értekezlet határozatai, megállapítva a n. m. Curia elveiben, s a kellő intézkedésekben elégséges biztosítékok minden jogi veszélyezés ellen, elégségesek, hogy az üzlet, a forgalom emberei anyagi érdekeikre nézve is teljes megnyugvást találhassanak. VojllicS-SzUCSicS Ügy. (Vége.) Az ősis. pat. 11 §. alkalmazásához. Azon jogalap, melyre alperesek az özvegyi jogon birt javakra nézve igényüket alapilák, teljesen érvénytelen. Egyrészt azért, mivel az özvegy a hatóságok előtt minden alkalommal a kérdéses javakat a Vojnics örökösök tulajdonának nyilvánitotta, mi az azokróli végrendelkezési képességét kizárja, ugy, hogy alapos gyanú is foroghat fenn, váljon azon kétségtelen ellentét folytán, nem forog-e itt fenn bűnös visszaélés, vagyoni hasznok tilos elnyerhetésére. —Másrészt jelen esetben az ősis. 11. §. sem szolgálhat alapul, minthogy már rég megalapittatott, mikép annak kötelezettsége a gyermekekre és örökségükre ki nem terjed. *) Az első biröság (1862. jul. 2.) a végrendelet érvénytelenségét kimondotta, s a kérdéses javakat felpe réseknek, mint törvényes örökségüket oda Ítélte. Indokai ezek: Tekintetbe vévén, hogy alperesek magok beismerik, miszerint felperesek mint Vojnich Mihály a végrendelkezőnő mostoha fiának gyermekei , ezen apjuk által Vojnich József a végrendelkezőnőnek férje , felpereseknek, pedig nagyatyjuk egyéb rájuk háromlott javakbani vérszerinti s törvényes örökösei, és hogy a végrendel kezőnő és férje között kötött házassági szerződésnél, ugy a férje halála után közte és a mostoha fiai között létre jött szerződésnél, mely által kétségkívül ujabb jogügylet keletkezett, mert a házassági szerződés oly 100 láncz földről is intézkedett, mely az egyezkedő házastársak saját elismerésénél fogva fiai, illetőleg mostoha fiai tulajdonát képezte, melynek érvényességéhez tehát az utóbbiak beleegyezése szükségeltetett, mi az L. a. egyesség által meg is történt, hogy tehát a végrendelkezőnő ezen kétrendű szerződésnél fogva a kérdéses javakba lépett, ezen szerződések pedig neki egyedül haszonélvezetet, a tulajdont pedig felperesek attyának megadták. Tekintetbe véve, hogy a most említett szerződések folytán a jelen esetben nem az ősiségi nyilt parancs 11. §. feltételezett oly hagyatéki vagyon, melynek az özvegyet férje egész hagyatéka birtokábani maradásra feljogosító özve*) L. töbek közt Törv. Csarnok 1859. 22. Iapj. továbbá 297. lapon a legfőbb tszék 1857. év 8532. sz. a s 82. lap. 9791 sz. a. ítél. melyek szerint a gyermekek már születésük által bejelentetteknek tekintendők, s a 11. §. a gyermekekre az Özvegyi jogon birt javak irányában nem kötelező stb. gyí jog elenyészése után a törvény által hivatott örökösökre szállania kell, hanem a házastársak között kötött szerződésben, és a felperesek attya és végrendelkezőnő között létre jött egyességben szabályozott hagyatéki vagyon fenforog, melyet épen maga a végrendelkező mostoha fiának szerződésen alapult örökjoga biztosítására ugyanannak nevére, ki a felperesek mint törvényes örökösei által ptk. 547. §. értelmében képviseltetik, 1856. évben tehát az ősiségi ny. parancsban kiszabott elbirtoklási idő után telekkönyvbe bejegyeztette, míg saját nevére az X. melléklet tanúsága szerint csak a tulajdonához tartozó, s a jelen pertárgyon kivül álló ház nyilván könyvbe bekebelezletett. A felperesi kereset ellenében jogérvényesen elébe nem gördittethetvén, hogy az ellenirat 1. és 2/. a. mellékletének tacusága szerint a végrendeleti örökösök részéről a telekkönyvi hatóságnál tulajdoni igények bejelentettek, mert ezek a K. K. és LL. a. szerint 1860. jun. 12. 1898. sz. végzéssel a telekkönyvből kitöröltettek; de különben is elismerik az alperesek, miszerint felperesek atyja birtokjogai a helyszinelósi bizottmánynál az ezen bizottmánytól kirendelt képviselők által özv. Vojnich Klára akaratja alapján érvényesíttetett, mely cselekvény az érvényesítést eszközlő Vojnich Klára ellen szerződő mostoha fiai irányában jogi alappal bir, mit a végrendeleti örökösei meg nem változtathatnak, minthogy ezeknek több joguk nem lehet, mint magának a végrendelkezőnőnek. Tekintetbe véve továbbá, hogy felperesek atyja Vojnich Mihály már mint az örökhagyó Vojnich József fia kétségtelen örökjogát bejelenteni, s érvényesíteni nem tartozott, a jelen esetben pedig annál kevésbé, minthogy tulajdon joga mostoha anyja ellen nem csak törvényesen, hanem egyszersmind szerződéseken is alapul, melyeket az ősiségi nyilt parancs 12. §. az ált. ptkönyvet hatályba léptető nyilt parancs XII. czikke határozatánál fogva, „ezen törvénykönvnek azon cselekményekre, melyek annak hatályba lépése napját megelőzik, és az előbbi törvények szerint szervezett jogokra semmi befolyása sem leend" kötelező erőben meghagyott; — a végrendelkezőnő a szerződésből haszonélvezeti joggal birt javakra nézve tulajdon jogot el nem birtokolt, miért is az azok tulajdonáról, mely Vojnich Mihály után örökösödés utján felperesekre szállott, készült végrendelete hatálytalan, azért a Z. a. melléklet tanúsága szerint a feloszlatott zombori cs. kir. kerületi — mint hagyatéki tárgyalási bíróság által felperesek javára kimondott törvényes birtokbai átadás, ugyanazon hagyatéknak S. melléklet szerint az 1858. évi mart, 15. végrendelkezőnő hagyatéka felett készült leltárboli kitörlése, és az ezzel járó zárlati feloldás igazoltnak tekintendő. Alperesek ez ítéletet a t. k i r. táblára fölebbezvén, az az e. b. Ítéletet helybenhagyta következőleg: „Miután felperesek a keresett javakhozi jogukat, mely a G. a. néhai Vojnics József és Szucsics Klára között 1815. febr. 15-én főleg azonban utóbb nevezett s mostoha fiai között 1820. év jan. 24-én kötött s L. a. bemutatott két oldalú szerződés, elvégre néhai Szucsics Klárának 1833. nov. 5-ről kelt M. a. elösmervénye szerint biztosítva is lett, fentérintett G. a. szerződés alapján néhai Vojnics Mihály nevére az 1855. évi jul. 20-án telekkönyvileg elojegyeztették, mi ellen néhai Szucsics Klára nem csak fel nem szólamlott, de> sőt a T. szerint még később az 1856. évben is a kereseti javaknak felperesek édes atya Vojnics Mihály egyedüli nevére történt telekkönyvi bekebelezésében megnyugodott, mely ebbeli az R. a. végrendelettel többé meg nem másítható tettét s beegye-