Törvényszéki csarnok, 1863 (5. évfolyam, 1-98. szám)

1863 / 21. szám

90 lasztásért, halasztásért, hoszadalmasságert, s pontatlanág- j ért a legsulyosb felelet terhe alá helyezi — \ oly szigor, melyet az osztrák váltó törvények nem is tartalmaznak — akkor aa meggyőződésünk szerint, kezeink j közé adja a leghathatósb eszközöket, melyek minden visszaélést, s hanyagságot elháríthassanak. Tehát e nagy hatályú szigor érvényesítésére, a 173. §. alkalmazása végett, kellene egy kimerítő szabályzatot készíteni, mely a törvény keretében forogván, minden bíróságnak szeme elé állítaná azon kötelességeket, melyektől eltérniök szabad nem lehetne. Összeköttetésben mindazon törvényeink §§-val, melyek az illető esetekben: azonnali, rögtöni, haladék nélküli, 24 óra alatti stb. intézkedéseket paraucsolnak, nevezetesen a biztosítási foglalásnál (II. 151. §.) igény kereseteknél (158 §.) végrehajtási végzés átküldésénél (166.) a végrehajtó tanácsbeli kiküldése s mégjelenésénél (168 —169.) igy az alispán és szolgabirók általinál (170, és id. szab. vtörv. 4. §.) az árverés elrendelésénél (77—78.) annak határnapjainál (179) ingatlanok körül (id. szab. 123—127. és 131-132.) stb. stb. Ezen szigor alkalmazása továbbá összeköttetésbe lenne hozandó azon régibb törvényeinkkel, melyek szi- j gorú feleletre rendelik vonatni a bírákat s bírósági személyeket minden hivatásuk s kötelességeik elleni tetteik s kihágásaikért (p. o. 1563: 29. és 78; 1498: 71; 1588: 29; 1723: 24; 1507: 3;) De az egyszersmind összekapcsolandó lenne kimerítő ügyrenden kívül a fegyelem s ellenőrködés szigorú szabályozásával is, minélkül, mint minden szakértő tudhatja, a birói felelőség, bármint rendeljék is a törvények, üres bábjátékká válik. Midőn azonban a bíróságok irányában ily szigorú felelőséget s ellenőrködést kívánunk megalapitatni; nem > feledjük azt sem, mikép törvénykezési jelen bajaink nagy része magokat a feleket s ügyvédeiket terhelik. Azon lelkiismeretlenség, melylyel, mint naponta látjuk, a legcsekélyebb, néhány frtos ügyek is egészen a legfelsőbb fórumra felvitetnek, ugy hogy az egész per- ; tárgy értéke messze túlhaladtatik a perköltségek által; \ továbbá midőn minden jogalap nélkül, s minden kilátá- : son kivül a pert megnyerhetni, csupa húza-vonásból vagy j kereseti nyerészkedésből, ugyanazon ügyben, annak min | den stádiumán számos felfolyamodások, föllebbezés, semmiségi panaszok használtatnak — ez a törvény s igazságszolgáltatás iránti tisztelet legnagyobb megvetésével, egészen a vakmerőségig terjed. Itt a jelen törvénykezé sünk kinövéseinek egyik legfőbb forrása rejlik. És ez ellen is kellő szigorral lehet eddigi törvényeink s joggyakorlatunk szellemében föllépni. Ott van a már máskor j említett 1804-i rend, szigorú érvényesítésén kivül, a s i- j lentium, nyelvkötés büntetése; ott van a vakme- | rő perlekedők büntetése (1729: 32). Ezek legtágabb j értelemben minden, legcsekélyebb visszaélésre is a leg- i szigorúbban alkalmazandók. Sőt miért nem lénne itt is al- j kalmazható a p a t v ar s á g büntetése, miután ott is fen- | forog a gonosz szándékkali pei lekedéssel boszantás, d olosa litigantium machinatio (Verbőczy II 70.) mit a minden alapnélkül mindenféle perorvoslatokat felhasználók világosan tanúsítanak, s miután joggyakorla tunkban a calumnia ismeretes 3 esetei maga Verbőczy által csak mint: tres praecipue raodi emel- j tétnek ki, melyek tehát más eseteket ki nem zárnak. Ezek s hasonlók mind hatályos eszközök a kellő szi- ' gor előállítására, a nélkül, hogy az oktroyálásra kellene ! szorulnunk, sőt a melyeket a váltójogi oktroy elő sem állithatna. — Mi tehát az oktroyálást nem látjuk igazoltnak, s ha mégis létesül, mi attól a kívánt eredményeket nem várjuk, mint azt a következés bizonyosan igazolandja. Knriai íteletek. Magánjogi ügyekben A kir. Hétszemélyes táblán. 21. Gr. Battyhányi Antóniának anagyfalvai község ellen egy híd felállítása iránti perében Ítéltetett : Alperes község és a felperes uradalom között megyei küldöttség közbenjöttével létre jött A. a. állapodás 2. pontjában, a kérdéses patak kártékonysága elhárításául ásatni tervezett árkon szükséges híd építéséhez, a felperesi uradalom egyedül a fa anyagok adásával tartozván járulni, különben pedig a felperes uradalom által adandó fából az alperesi község azon pontnak saját szavai szerint „alkalmatos hidat csinálni, és azt örökösen fentartani, és tatarozni" kötelezvén, és igy ebbe az uradalom által adandó fának, az alperes község általi levágása és elszállítása is, mint a hidcsináláshoz szükséges munkák, a nélkül, hogy ezeknek különös kijelentésére szükség lett volna, még a szöveg szoros értelmezése szerint is benfoglaltatván, de ezen értelmezés, a kérdéses állapodás foganatba jövetelekor keletkezett s alperes község által valamint ellenbeszédjében ugy viszonválaszába is nem tagadott, sőt nyilván beismert azon gyakorlat, miszerint a felperes uradalom által adott fát, az alperes község azon uradalom erdejéből csakugyan elszállította, annál biztosabban tolmácsolván ; felperes rendkívüli felülvizsgálati kérelmének helytadva, mindkét alsóbb bírósági Ítéletek megváltoztatásával alperes község a kötelezett hídcsinálásra megkívántató egyéb munkák és költségek között, a felperes uradalom által adandó fák levágására és elszállítására is köteleztetik, ugyancsak az eddigi gyakorlat által már hasonlóul megerősített azon világositással azonban, hogy ezen kötelezettség, egyedül a felperes uradalom területéhez tartozó erdőben kijelelendő fák levágására és elszállítására korlátozottnak értendő, s annál többre nem terjeszthető. Egyébiránt a perköltségek kölcsönös megszüntetésére nézve a másodbirósági Ítélet jóvá, — nem felebbezett részére nézve pedig érintetlenül hagyatván, a per további sat. (1863. jan. 26. P. sz. a. Előadó: 649. Nyeviczkey József itélőmester.) 22. Pap Mihálynak Pap János és többek elleni perében Ítéltetett: Bárha felperes a néhai Pap István utáni örökösödési ügyre nézve testvérei részéről lett meghatalmazását nem igazolta, de miután felperesnek ezen igen huzamos ideig folyamatban volt ügy körüli fáradozása, és annak alperesek részére is sikeres eredménynyel lett bevégzése alperesek által nem tagadtatnék; felperes fáradsága és költsége, továbbá Pap Erzsébet egyik testvérnek alperesek puszta állításai által meg nem dönthető B. a. nyugtája által elismertetnének; mindezeknél fogva pedig kétséget nem szenvedne, hogy felperes jóllehet megbízás nélkül, mégis alperesek tetemes hasznára működött: ugyanazért a jelen ügy folyama alatt hatályban volt ptk. 1037. §-hoz képest felperes keresetének helye találtatik; a követelés mennyisége azonban a felhívott B. a. nyugta szerint egyik testvér által fidnprpanolr Áttett összeghez mérsékeltet"-"