Törvényszéki csarnok, 1863 (5. évfolyam, 1-98. szám)

1863 / 20. szám

Pest. péntek 1S«3. Mártius 13. 20. szám, ÖtödikévfoJyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Tartalom A váltófogsag tetíleges alkalmazása Zemplénben és némely ellenvélemények. — Kúriai Ítéletek : magánjogi ügyekben. A yáltféfosrsáy lettleves alkalmazása Zemplénben é§ némely ellenvélemc nyelv Zemplén megye törvényszéke, mint arról értesitetúnk, f év febr. havában, a bécsi kereskedő tör vszékn^k végrehajtási megkeresésére, S. E. és S. L. Zemplén megyei lakosok ellen nemcsak a zálogolás s becslést, hanem a vá 11ófogságot is foganatositatni elrendelte s azt S. L. ellen az illető szbiró közbejöttével tényleg foganositatta is. Ezen eset tehát, a mult évi turóezmegyei mellett (lasd e lap. 1862. 60. sz.) legújabb ülőkben már a második esete a személyi végrehajtásnak, mi, mint az előbbi esetnél megjegveztük, nem egyébnek, mint a váltó fogság égető, eltávoüthatlan szükségessége átalános érzetének kifejezéséül s tanúságául tekintendő. Bár uzsorások védenczeinek, bár elmélet embereinek gúnyoltassunk az álhumatú.-mus s philantropia hivei által, az mégis kétségbe vonhatlan, mikép mellettünk s állításaink mellett a legténylegesb viszonyok, az élet legkézzel foghatóbb szükségletei s tényei szólanak, melyeknek befolyásuk már oly rendkívüli, mikép alóla már a bíróságok sem képesek magokat kivonni, daczára az ideigl. szab. szellemének, sőt daczára a magyar Kúria legújabb elméletének is. Ezen égető befolyás az, melynél fogva kötelességünk — hivatásunkhoz képest — azt sürgetnünk, hogy az e napokban megnyíló tanácskozmány a személyi végrehajtásra nézve múlhatlanul intézkedjék, és pedig nemcsak —a minden osztályra kiterjedő hitel szükségek miatt, hanem azért is, hogy elkerülhessük az oktroylást, mi alkotmányi szempontból is káros következményű lehetne. Legutóbbi czikkünkben (18, sz. 76. lapon.) a váltó fogság jelenlegi életbe léptethetésére nézve alapul, bíróságaink ebbeli, már 48 előtt is elő fordult — határozataira, s ezek által követett régibb törvényeinkre utaltunk. Értettük ezek alatt a Verbőczi II. s III. r. stb. czikkelyeit. Azt hisszük, ez az egyedüli út, az emiitett czikkünkben felhozottakon kivül, a hitel s forgalom legégetőbb szükségeinek eleget tehetni és , mit főleg figyelembeajánlunk, a z oktroyt mégis elkerülhetni. Mig másrészt azon indokok, melyek az érintett régi törvényi alapok ellen felhozatni szoktak, minket az ellenkezőről nem győzhetnek meg. A legfőbb ok, mely ezen régi törvényeink érvénye ellen felhozatik, azok elavultságából, szokáson kívüliségéből merittetik. Ez azonban nem elégséges, miután bevett szokásunk legnjabb időkben is hason régi törvényekre hivatkozni, sőt, főleg közjogi téren, olyakra is, melyek teljesen effectuálva soha sem is voltak. Mig más részt tagad hatlan, mikép azok ellenkező törvények által egyenesen soha el nem törülte 11 e k. De mondják mások, azon törvények szabálya korunk személyi végrehajtása természetével ellenkezik, mert ez fogságot rendel, mig azok a hitelezőnek odaítélték az adós személyét. Ez azonban csak a végrehajtási formában, s nem a lényegben való különbség, — mely ugyanazon különbségeken alapszik, melyek korunk s a múltkor üssze« jogrendszere s államszervezete sajátságai között léteztek, s a melyek mégis korunk jogintézményeinek praejudiciumául nem szolgálhatnak. — Korunkban az állam mindenhatósága az uralkodó szempont: mindent az állam közegei végeznek, minden az állam nevében történik; mig ellenben a régikor az egyéni szabadságnak s tevékenységnek nyújtott tágabb tért, hol az a törvénykezésben is közvetlen befolyásra emeltetett, ugy hogy ez okból maga az adóssági letartóztatás is nem az állam, hanem a magánosok által érvényesíttetett; különben a jogi actus lényege s értelme ugyanaz. Mások ismét a kúriai döntvényekre hivatkoznak, melyek 48 előtt a víbgságot elrendelő e. b. Ítéleteket mindig megváltoztatták. Ez szinte nem eldöntő, miután, mint már máskor is megjegyeztük (1862. 84. szban) azok oly tekintélyét, minélfogva megczáfolhatlanok s megváltoztathatlanoknak lennének tekinthetők, el nem ismerhetjük, ez nemcsak a törvényhozás hatalmával, hanem a folytonos jogkifejlődés érdekével is ellenkezvén. De a törvénykezési adatok szerint, mint minden európai legfőbb törvényszéknek, úgy hazai legfőbb bíróságunknak is több, ugyanazon ügy felett különböző ítéletei fordulnak elő. Tehát nem lehet akadály, hogy az a jelen kérdésben is az előbbiektől eltéröleg határozzon, főleg miután jelenleg azt épen a legfontosabb érdekek, valódi köz, állami érdekek igényelik. Ali tehát a kérdéses törvényeket teljesen, a használhatlanságig e'avultaknak nem tekinthetjük, nem már azért sem, mert itt is, bar mint elménczkedjenek is bizonyos ellenfeleink, Szé c hé n y i István nagy tekintélye által tamogattatunk, midón ö (Hit el—1.) világosan állítja : hogy Verbőczi II. r. 68. és a III. r. 28. cz. szerint az adós személye — ha magyar nemes is — hitelezőjének oda ítélhető. Ez azt mutatja, mikép e nagy államférfiú korában még nem terjedhetett el azon ujabban divatozó nézet, hogy az idézett törvények elavultak volna. Ha tehát az oktroyt elkerülni akarjuk, mit csakugyan igen fontos érdekek sürgetnek, akkor a múltkori czikkünkben kifejtettek szerint szigorusitsuk eljárásunkat, és a váltó fogságot, ugy mint lehet, a fennt idézett törvények alapján, azonnal érvényesítsük. 20