Törvényszéki csarnok, 1862 (4. évfolyam, 1-99. szám)

1862 / 19. szám

Pest, péntek 1862. mártius 7. 19. szám. Negyedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. TARTALOM : A törvényes osztályrész jogintézménye. — Kúriai Ítéletek : magán és bűnügyekben. - Váltójogi Ítéletek. A törvényes osztályrész jogintézménye. Tomcsányi Mór ügyvéd úrtól. (Vége.) Az or. bir. értekezlet czélja, az id. törv. szab. I. r. 1-só §-a szerint oda volt irányozva, hogy a magyar anyagi magántörvények visszaállíttassanak, és csak ott pótoltassanak, hol ezt a közhitel, a jogfolytonosság, és a helyzet szükségei megkívánják. A magyar magánjog 1848-ik évi stádiumában, a szerzeményiekben szabad rendelkezést engedett, és az ősiségét eltörülte. Ebből logica-i következetességgel az folyna, hogy ezentúl nemcsak a szerzeményiekkel, hanem az ősiekkel is, teljes szabadsággal lehet rendelkezni. A közhitel és a jogfolytonosság szempontjából ez ellen szót emelni nem lehet, a helyzet szükségeinek szempontja pedig csak annyiban áll e következtetésnek ellenr, a mennyiben az az ősiekre is kilerjesztetik. mert a szükség az általános jogérzület sérelmének kifejezését képezi, feltenni pedig alig lehet, hogy ez általános jogérzület az által szenvedne sérelmet, ha egy ezredéves, mindenkor változatlanul megmaradt intézmény t. i. a szerzeményiekrőli szabad rendelkezési jog visszaállitatnék. Azt. az or. bir. értekezlet sem látván szük égesnek, hogy az oldalrokonoknak törvényes osztályrész engedtessék, a helyzet szüksége nem igényelhetett egyebet mint azt, hogy csak azon vagyonban tartassék fen a jvermekek és ezek nem létében a szülők számára bizovos rész, mint törvényes osztályrész, mely a szülőktől agy águktól, akár végrendelet folytán, akar a nélkül az jiükhagyóra hárult. Ha erre valaki netán azon ellenvetést tenné, hogy nemcsak a magyar, hanem az osztrák magánjogot is, mint olyat, a mely 8 esztendőn át honunkban érvényes lévén, a nép életébe gyökeret vert, respektálni kelletett, s hogy e miatt szükséges vala a törvényes osztályrészt, a leszármazó örökösökre nézve, egészen az osztrák magánjog intézkedése szerint megállapítani; akkor ettől bátran kérdezhetnék, hogy miért nem adoptáltatott hát az egész osztrák örökösödési rend, és miért tétetett egyátalában különbség az öröklött és szerzett vagyon között? Ha pedig csak tekintettel arra tétetett ezen intézkedés, hogy a gyermekek nem csak az öröklött vagyonban, hanem a szerzeményiekbenis, az öröklési rend szerint, a legközelebbi örökösök: ha csak jobb öszhangzás okáért történt e rendelkezés, akkor nem láthatjuk okát, miért a szerzeményiekben állapitatott meg a szülők számára a törvényes osztályrész, a házastárs számára pedig nem, a ki ezekben közelebbi örökösödési joggal bir. Ha végül a házastársnak (az özvegyet mint olyat itt nem vehetjük) csak azért nem rendeltetett törvényes osztályrész, mert ő ezzel, sem a magyar sem az osztrák magánjognál fogva nem birt; akkor a jogban az annyira szükséges öszhangzás azt legalább megkívánta volna, hogy a törvényes osztályrész ne terjeszkedjék tovább a törvényes örökrésznél. A legszélesebb értelemben vett helyzet szüksége tehát csak is azt igényelheté, hogy a gyermekek törvényes osztályrésze, egy meghatározott részét képezze annak, a mit ezek az örökhagyó után, ennek végrendelet nélküli halála esetén öröklenének ; és hogy a szülők törvényes osztályrésze szinte csak annak egy meghatározott részét képezze, mit ezek magok, és nem a leszármazó örökösök az örökhagyó után, ennek végrendelet nélküli halála esetén, öröklenének. Csak röviden megemlítvén még, mikép számlag is tovább ment az or. bir. értekezlet az osztrák magánjognál, a szülei törvényes osztályrész meghatározásában, átmegyünk annak megmutatására, mikép a törvényes osztályrész meghatározására, a törvényes osztályrész elméletének támoszlopja nálunk nem az örökösödési rend alapjára, hanem egy heterogén jogtérre állitatván, az a gyakorlati életben zavart és okozatlan igazságtalanságot fog a legtöbb esetben előidézni. A törvényes osztályrész intézménye, csak kifolyása az öröklési rendnek, s czélja csak az, hogy a legközelebbi örökösöknek, legalább egy részét biztosítsa annak, a mi őket különben, az öröklési rend szerint megilletné. Ezen intézménynek tehát szoros összeköttetésben kell állnia az öröklési renddel, ha czéljának megfelelni akar. Ha alapja nem az öröklési rendre, hanem más jogtérre van fektetve, akkor az igazságtalanság és zavar kikerülhetlenek. Ez pedig oly hiba, mely a jogrendszerben méltán legnagyobbnak nevezhető. Ha pedig a magyar öröklési rendet, s a törvényes osztályrész intézményét vizsgáljuk, csak hamar tapasztalni fogjuk, mikép ez utóbbi nem az öröklési rend alapjára, hanem valóban egy heterogén jogtére van állítva. Az öröklési rend ugyanis különbséget ismer, a szülőktől vagy águktól, végrendelet folytán vagy a nélkül hárult vagyon, és a szerzett vagyon között, és különbséget ismer a felmenő-ági és lemenő-ági örökösödés között; a törvényes osztályrész intézménye ellenben ezen különbségeket nem ismeri. Az öröklési rend a magyar magánjogon, a törvényes osztályrész intézménye pedig, az osztrák magánjogon alapszik. Hiányzik tehát e két intézmény között a kellő összhangzás s e hiány érzékenyen sérti az általános jogérzületet. Az ebből menthetlenül bekövetkező igazságtalanság és zavar bebizonyítására elegendő leend, egy gyakorlati példát felhozni: A.-ra, még életben levő B. és C szüleitől, vagy águktól épen oly kevés hárult végrendeletnél fogva mint a nélkül. — Ő egész vagyonát a véletlennek, egy sorsjegynek köszöni. A. férjhez megy, de nem sokára ez után megbetegedvén, több esztendeig kínlódik, a nélkül, hogy reménye lehetne felgyógyulásához. Végperczei kö-