Törvényszéki csarnok, 1862 (4. évfolyam, 1-99. szám)

1862 / 16. szám

Pest, kedd 1862. február 25. 16. sz» '. Negyedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, TARTALOM ? Visszaállítható az osztrák váltótörvény ? — Zálogváltó-jogeaet. — Kúriai Ítéletek : magán és bűnügyekben. — Váltójogi Ítéletek. - Hi­vatalos tudnivalók. Visszaállitható-e az osztrák váltó törvény? Meglepöleg hatott e napokban a kedélyekre azon a német lapokban s magán körökben terjesztett hir, mikép a magyar váltó törvény helyébe, részben, vagy egész ben, ismét az osztrák váltó codex fogna visszaállíttatni. Nem ismerjük azon hir titkos forrásait, nem azt, mi igaz abban, mi nem; de ki kell mondanunk, miszerint mi azon visszaállítást a jogélet tetemes hátrá­nyai nélkül nem tartjuk lehetőnek. Nekünk az októberi napok után volt bátorságunk az igazságszolgáltatás legfőbb érdékében a törvénykezési jogrendszerbeni statusquo fentartása mellett küzdeni; mint később azt sürgetni, hogy a váltó jogrendszerben legalább azon két fő biztosíték: a személyi fogság és a betáblázhatás kelléke megtartassék ; most épen magának ezen igazságszolgáltatásnak érdekében kell a visszaállí­tás ellen nyilatkoznunk. Maga azon tény is elegendő érv lehetne a visszaállí­tás ellen, mikép az illető bizottmányi munkálatban a ma­gyar váltó oodex isméti életbeléptetése maga a fejedelem által megerősitetett, mi a fősúlyt azonban, vagy épen azért is a senki által kétségbe nem vonható jogéleti érde­kekre fektetjük. Mi az igazságszolgáltatásban legnagyobb veszély­nek ismerjük a minduntalani változékonyságot s attól el­válhatlan bizonytalanságot. Ugy hisszük, felesleges ezt a szakértők előtt bővebben fejtegetni, akár a bel- s nemzet­közi hitel, akár átalában a jogbiztonság érdekeiből, me­lyek pedig főleg a váltó üzletben legnyomatékosb jogi elemek. Ennek kell tulajdonitanunk, mikép Angliában^bár váltójogi törvényeikben még sok a hiány, igen óvatosak azok codificálásában, ragaszkodva inkább a létező szabá­lyok s gyakorlathoz, minthogy az ingadozás s változta­tás hátrányait vonják üzletükre, mely mint tudjuk, azért mit sem veszt nagyszerűségéből. És még mily tetemes lenne az akkép hazánkban elő idézendő jogbizonytalanság. Másfél év előtt még az oszt­rák váltójog volt érvényben; azt csak alig fél év óta a magyar helyettesíti; és most ismét az osztrák lenne visszaállítandó És bírhatna talán ez tartóssággal ? korántsem ; és pedig már magában véve, az osztrák tartományokban sem. Mert az osztráktörvényhozás is az uj közönséges né­met váltó kereskedelmi jogot fogja elfogadni, mi a jelen­legit nevezetesen módositandja. De mi a íő, a fejedelem hivatkozva ősi közjogunk 1 elveire, hazánkban a jogi törvényhozást, codifioatiót nem­zeti országgyűlésünknek tartotta fenn, még az októberi diplomákban is. Tehát a váltó codexjavitása, vagy ujjali felcserélése szinte saját törvényhozásunk feladata kell hogy légyen. És ez, ha Bécsben akarják, kevés idő alatt megtörténhetik. És igy megtörténhetik, hogy törvényho­zásunk annak helyébe, mi most behozatnék, rövid idő alatt ismét egy más váltó codexet szerkesztene s érvé­nyesiiene. Tehát most az osztrák váltó codex csak azért állít­tatnék vissza, hogy nem sokára ismét egy mással cserél­tessék fel. Lehetne-e ezen változékonyságot a hitel s forgalom, váltóüzlet érdekeivel , a biztosság igényeivel össze­egyeztetni ? Zálogváltó-jogeset. (Vége.) Ezen ítélet ellen alperesnő részéről törvényes időben fölebbezés és semmiségi panasz nyújtatott be, melynek indokai következők: Előre bocsáttatik fölebbezók részé­ről az, mikép a jelen per csak 1861. mart. 7-én csornóz­tatván be, abban mar azon hó 26-án valóságos telegra­ficus gyorsasággal, még pedig az alperesi védelmi okok mellőzésével és csak a felperesi előadások tekintetbe vé­telével az eljáró bíróság által a fölebbezett, s alperesekre szerfelett sérelmes végső ítélet hozatott, mely egy oldalú ítélet fölebbezőket a felperesek iránti érdekelt ségről kétségtelenül meggyőzi. Megjegyzik fölebbezők, hogy noha a jelen per folytathatásának kérdése bíróilag már eldöntetett, azonban mégis figyelembe veendő itt azon körülmény, hogy ezen per az 1808-ban folyamatba tett pernek csak folytatása lévén, miután az anya perben gr. Szirmay János akkori alperesen kivül még többen is mint a követelt jószágrészek tettleges birtokossai meg­idézve voltak, ugyanazok vagy utódaik a jelen perbe is beidézendők lettek volna; mert ámbár ezen kérdés a fe­lek közt a perfolytathatási kérdéssel már együtt megvi­tatva volt, a felett azonban az eljáró bíróság különö­sen semmit sem határozván, a pesti főtörvényszék pedig 1859. évi nov. 15-kén 5343. sz. a. ítéletében világosan kimondván, hogy ezen lényeges kérdésben az ügy érde­mében hozandó itélet kimondása alkalmával kell érvé­nyesen és döntőleg határozni, mindamellett az eljáró bíró­ság az érdemleges ítéletnél eire figyelemmel nem volt, hanem csak mellesleg az indokolásban émlitette meg pár szóval; minek folytán már csak ezen okból is kéri föleb­bezónő ezen sérelmes, egyoldalú, s puszta önkényre fek­16

Next

/
Thumbnails
Contents