Törvényszéki csarnok, 1862 (4. évfolyam, 1-99. szám)

1862 / 16. szám

y <34 tetett ítéletet megsemmisíteni. A Sallay-féle telkekre nézve, melyeknek fele része, és ennek 1808-tól számítandó haszonvételének megtérítésében marasztaltattak el alperesek, megjegyeztetik részükről, mikép ezen haszonvételek az anya perbeli keresetlevélben kérve nem lévén, és így az a pprtás 18. §-a szerint, melynek értelmében a kereseti tárgyat fölemelni nem lehet, a folytatólagos perben sem kérethetvén, azok már csak ezen okból sem ítéltethettek volna meg, mihez járul még az is, hogy az eljáró bíróság ezen összeget osztrák értékben ítélte meg, nem tekintvén arra, hogy a pénzláb azóta devalvatio alá is jött, valamint azt sem tekintette, hogy ezen haszonvételek mennyiségének meghatározása csak az J. L. M. és Z. a. községi bizonyítványokon alapszik, melyeknek azonban a pprtás 125. és 183. §§. rendeleteinél fogva semmi törvényes erőt tulajdonítani nem lehet, és pedig annyival kevésbé, minthogy a bizonyítványokat kiállító Sz.-Péter városa az anya perben maga is mint fél beidézve lévén, az általa kiadott bizonyítvány a pprtás 155. §. szerint elvetendő. Ugyanezen okok állván az itélet második pontjában felpereseknek oda itélt Nyögő patak és Sajó folyam közti szilváskertre nézve is. A Csermák-féle fundus 1000 frt ára felének vagyis 500 frtoknak az anyaper kezdetétől járó kamataival együtti megfizetésébe lett elmarasztalásra hasonlóan megjegyeztetik, hogy eziránt a kérdéses fundusnak jelengi birtokosa lett volna megidézendő, kinek alperesek legfölebb is evictióval tartoznának ; a kamatokra nézve pedig megújítják alperesek a fentebbi pontoknál a haszonvételekre nézve tett észrevételeket, melyeket is az itélet 4., 5. és 6. pontjaira is alkalmaztatni kérnek azon hozzáadással, hogy mindezen telkek és szól lök felperesek előzője által a H. a. egyesség szerint az illető örökösöknél hagyatván, azok ez által mindazon kereseti birtokrészeknek jóhiszemű birtokossaivá váltak, a kik is föllebbezőkkel együtt ennélfogva kártérítésre, mulasztott haszonvétel czime alatt kötelezhetők nem lehetnek. Végre nem mulaszthatják el fölebbezők azon általános észrevételt tenni, hogy az első bírósági itélet mindenekben azzal van indokolva, hogy azért marasztaltattak el alperesek a felperesi keresetben, mivel felperesek elődének az E. a. ítéletben fele Sz.-Péter volt 1789-ben oda ítélve, mi alperesek által a perben történt előleges kérdések vitatásánál már megczáfoltátott az által, hogy a 2. alatt csatolt bizonyítvány nyal megmutattatott, hogy Sz.Péteren a kérdéses időben több birtokos is lévén, a hasonfele Sz.-Péter felperesek előzőjének oda sem ítéltethetett, valamint később a II-hez NB. a. mellékelt mérnöki kimutatással begyőzték azt, hogy felperesek jelenleg is többet birnak Sz.-Péteren 16 holddal mint alperesek, és így nem lehetett azt helyesen kérni sem, hogy az ő hason fele szentpéteri birtokuk alperesek által kiegészitessék. Mely körülményt azonban az eljáró bíróság ítéletében annyira mellőzött, hogy ezen 16 holdra nézve még a beszámítást sem mondotta ki. Még azt jegyzik meg alperesek, hogy az eljáró bíróság ítélete oly semmi hitelre sem méltó skartéta okmányokra van alapítva, melyeknek eredetiéi alperesekkel, azoknak e részbeni kérelmök ellenére sem közöltettek. A szerfelet magasra tett perköltségek részint azért, mert felperesek az egész követelésre nézve nyertesek nem lettek, részint, mert ezek zálog perben nem járnak, kölcsönösen megszüntetendők lettek volna. A tekintetes kir. tábla ítéletét, mely szerint az első bírósági itélet nagyobb részben helybenhagyatott, részben azonban megmásittatott — alább a kúriai ítéletek rovatában 188 dík szám alatt egész terjedelmében közöljük. Kúriai Ítéletek. Magánjogi ügyekben. A kir itélő táblán. 188. Pilta Miklós és több érdektársainak özvegy gr. Szirmay Istvánné elleni zálogkiegészifési perében Ítéltetett: Annak előleges megjegyzésével, mikép a zálogváltási pernek e perhezi csatoltatási kérdése az eljáró bíróság értelmében már jogérvényesen elintézettnek tekintendő, a jelen perhez másolatban csatolt többi okmányok eredetijének felmutatása pedig jelen per érdemét illeti, felperesek mint gróf Erdődy G-yörgyné szül. gróf Aspermont Mária engedményesei által folytatólagos keresetlevelük l-ső pontjában a sajó-szent-péteri közös zálogból ki nem bocsátott és természetben kiadatni kért Sallay-féle két telekre nézve, az A. a. perhez 4. sz. a. csatolt végrehajtási okmány 7-ik lapja, ugy a G\ és KK. a cserelevél és nyilatkozatból kiderülvén az, hogy ezen két telek az 1722. évben létrejött azon cseréből származik, melynélfogva alperes előzője gróf Szirmay Tamás a közös Rákóczy-féle zálogból 5 telket Szentpétery Imrének 7 telekért, ez által még felülfizetett 300 frt toldás mellett átadott, miután tehát ezen két telekből gróf Szirmay Tamás által felperesek előzőjének még ki nem bocsátott két telek is a csere természeténél fogva a közös záloghoz tartozik, és alperes grófnőnek azon tagadása, hogy ő e két telek birtokában nincsen, a fenérintett végrehajlási okmány ellenében, melynek 31-ik lapja szerint a telkek az ő elődjének gróf Szirmay Tamásnak a helyszínén különösen is kijelölve, birtokában hagyattak, figyelembe nem vétethetik, ennél fogva a kérdéses két telek egy fele része azon megjegyzéssel, hogy az annak természete iránt időközben netalán történt változás a birtoklást az annak helyére lépett értékre nézve ki nem zárja — felpereseknek gróf Aspermont által K. K. szerint feetartott, de különben is az 1808-ban kezdett zálogkiegészitési perhez 11. alatt csatolt curiai döntvénynél fogva törvényesen járó és a felperesek által nem fölebbezett eljáró bíróság ítélete szerint, az 1808 ik máj. 16-tól számítandó, s a végrehajtá9náli tárgyalásnál szakértők alkalmazásával kiderítendő haszonvételekkel együtt oda ítéltetik, és alperes grófné annak, valamint a szintén természetben kiadatni kért Nyögő patak melletti szilvás kert egy fele része, és az első biró által megítélt, a fentebbiek szerint kitudandó haszonvételeinek kibocsátására, minthogy a végrehajtási okmány 35. lapja szerint a telek is a közös záloghoz tartozik és gróf Szirmay Tamás azon állítását, hogyannak szállomány utján jött légyen birtokába, nem igazolta, köteleztetik. Továbbá A Csermák-féle telek ós virágos kert, valamint a gróf Szirmay Tamás által az 1790. évben az uri dézma alól 700 frért felszabadított Kophender Mátyás-féle szőllőt illetőleg, jóllehet felperesek jogelőzője az A. a. perben ezeknek is természetbeni kiadatását kérvén, e végből azoknak tettleges birtokossait az 1808-ban kezdett per-