Törvényszéki csarnok, 1862 (4. évfolyam, 1-99. szám)

1862 / 95. szám

Pest, péntek 1862. December 12. 95, szám, Negyedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Tartalom: Igényper. (Vége.) — Kúriai ítéletek: magánjogi ügyekben. - Hivatalos tudnivalók. Igényper. (Vége.) Az előadott perbeszédek alapján az eljáró bíróság által 1861. decz. 5. 50,209. sz. a. következő végzés hozatott. „Igénylő felperesnőnek tulajdonjoga a f. évi jan. 8. felvett zálogolási jegyzőkönyvben 1-től 139. tételszámig bezárólag foglalt ingóságokra foglaltató alperes Placht József irányában elismertetik, s ugyanazok ez utóbbi részére f. é. jan. 26. eszkozlött felülzálogolás alól felmentetnek. Köteles alperes Placht József felperesi ügyvédnek 10 frtot, saját ügyvédjének pedig 6 frtot munkadíj fejében stb. lefizetni. Mert: „Az ált. oszt. polg. tkönyvnek szabályai szerint, melyek ez ügy elintézésénél alkalmazásba veendők, a tulajdonos vagyonának kétoldalú átruházásában korlátozva nincs; a zálogbirtokosoknak, kik ebbeli jogukat az átruházás előtt szerezték, a zálogjog fogalma szerint csak azon joguk van, miszerint kielégitésöket a zálogos vagyonból tekintet nélkül a történt vagyonátruházásra, követelhessék. Alperesnek azon állítása tehát törvényben nem alapszik, miszerint jelen esetben az igényelt ingóknak felperesnő részére tulajdonjogilag történt átruházása csak az előbb foglaltatók kielégítése után léphetne életbe. Ezen foglaltatóknak az átruházásba történt beleegyezésük egyéb jelentőséggel nem bír, minthogy részökről felperesnőnek az általa átválalt követelésük kifizetésére határidők engedtettek. Miután tehát jelen perben kétségen kívül van helyezve, hogy az alzálogolás alperes zészére a vagyonátruházás után történt, alperes részéről továbbá sem a valóságos átadás, sem a tárgyak azonossága tagadásba nem vétetik: felperesnőnek tulajdonjogát az igényelt tárgyakraelismírni, s alperest mint pervesztes felet a vtk. II. r. 128. 130. és 225. §§. szerint a perköltségekben elmarasztalni kellett." Ezen végzés alperesnek decz. 23. kezbesittetvén, általa decz 24. felebbeztetett, felebbviteli folyamodásában ragaszkodván alperes továbbá is azon nézethez, miszerint jelen esetben az igényelt ingóknak felperesnő részére tulajdonjogilag történt átruházása csak az előbbi foglaltatók kielégittetése után léphetne életbe. A kir váltófeltörvényszéknek 1862. évi apr. 9. 813. sz. a. hozott végzése következőleg hangzik: „A pesti e. b. váltótörvszéknek fennebbi számú és keletű végzése megváltoztatik, s felperesnő igényeitől a perköltségek viszonlagos megszüntetése mellett elmoztlittatik. Indokok: Igénylő felperesnő azt állítja, hogy a mult 1861. é. jan. 16- Placht József részére felülzálogolásilag lefoglalt ingóságok az ő kétségtelen sajátjai, ebbeli állításának s illetőleg tulajdoni jogának bebizonyítására a mult 1861. évi jan. 14. létre jött, s a periratok közt 3 / a. fekvő köz jegyzői okmányra hivatkozván, mely szerint ő azokat férjétől a - ' ^hajtást szenvedő Weisz Mihálytól az ellene ugyan mult 1861. évi jan. 8. 9. és 10. napjain végrehajtásilag foglaltató Rosen Lipót és Kerner Ede váltó hitelezők beleegyezésével három havankénti 300 frtos részlet fizetésekre megvásárolta s tulajdoni joggal át is vette. Ámde a fentebbi közjegyzői okiratnak az igénylő nő tulajdoni jogát bebizonyító erő jelen esetben nem tulajdonittathatik, mert a nevezett végrehajtató hitelezők részére Weisz Mihály által elvállalt váltókötelezettsé^ek a közjegyzői okirat keletkezése előtt már fenállván, sőt Placht József utóbbi végrehajtó is váltókövetelésére nézve már fizetési meghagyással is bírván, ezen a már eszkozlött végrehajtások után férj és feleség közt létrehozott egyezség világosan a jóhiszemű hitelezők kijátszására irányzottnak mutatkozik annyival is inkább, minthogy a lezálogolt ingóságokat férjétől megvásárló nő sem nem állítja, sem nem. igazolja, hogy a megvásárlást saját erejéből, nem pedig férje vagyonából eszközlötte, a mi pedig a közjegyző előtt kötött egyezségnek színlett voltára mutat. A perköltségek viszonylagos megszüntetése azon körülményben alapszik, hogy az e. b. végzés felperesnő javára szólván, konok perlekedőnek egyik fél sem tekintehetik."A Hétszemélyes táblának f. é. jun. 21. kelt határozatával az e. b. végzése hagyatott helybe. K. H. liuriai Ítéletek. magánjogi ügyekben. A kir. itélő táblán. 1068. Beck Adolfnak Horváth Sándor és Péntek Katalin elleni 105 frt iránti perében Ítéltetett : Felperes által a perbeszéd, és felobbezésben felhozott azon körülmény, hogy ezen kereset alapját tevő s 1-ső r. alperes által a pénzleolvasása, s annak szerkesztése tekintetében tagadásba vett kötelezvény egész terjedelmében 1-ső r. alperes által iratoít, az előttemező tanú kihallgatásának mellőzésével tisztára hozva, — valamint a 2-od r. alperesnek az aláírás valódisága iránti kifogása kellőleg felderítve, s az eredeti kötelezvény a perhez mellékelve nem lévén; ez okon az eljárás hiányosnak tűnik ki, miért az e. bság ítélete feloldatván, a per e szerinti kiegészítés, s ujabb szabályszerű Ítélet hozatala végett, illetőségéhez visszaküldetik. (1862 nov. 7. 2933. P. sz. a. Előadó: Nagy Samu ktb.) 1069. Bugala Györgynek Dobisz János elleni kártérítési perében ítéltetett: Felperes keresetének tárgya az 1832/6. 20. t. cz. 2-ik§-ban feltételezett esetek közé nem tartozván, s ekként sommás szóbeli eljárás uljáu elintézIV K §zámlioz mellékelteiéit a Tör. Csarnok 1863 évi efőf- ive. 95