Törvényszéki csarnok, 1862 (4. évfolyam, 1-99. szám)

1862 / 77. szám

327 mocskos szavaiért a mint néki vizet adna, arczul ütötte, melyre, hogy meg ne verjék, félre tett puskáját felkapva, s egyik sárkányát felvonva, leeresztett kézzel véletlenre ipájafelé lőtt, ki L.-nek az ipa és ennek neje egyező vallomása szerint azon unokával, kit vádlott magáénak ismerni nem akar az ágyban feküdt. Vádlott önmaga beismerte továbbá, hogy az ipát nem találván, jobban megijedt, és menekülni akart, de a nők puskája csővét megfogták, s ide s tova ránczrgálták, és a fegyver ezen ránczigállás közben folv rövid idő alatt, hogy a reátett lövés után Szi.'itz Péter az ágyból még ki sem kelhetett) véletlenül elsült s nejét találta, ki a G. a. orvosi lelet szerint rögtön halva rogyott össze. Hogy ezen lövés eredménye nem véletlen volt, bizonyitja vádlottnak fenntebbi nyilatkozatain kívül még az. hogy a lövés épen nejét találta, továbbá vádaltnak, ugy Sze tz Péter és nejének vallomásával beigazolt azon magaviselete, hogy nejének előtte halva történt összcroskadása vádoltat épen meg selm zavarta, hanem mintha gyilkos szándokát szorul szóra beakarná váltani, a lövés után is, a fegyvercsövét még folyvást kezében tartó Szeitzné kezéből a fegyvert kierőszakolta, s azzal a hozzá még csak most érkező Szeitz Péter fejére oly erővel ütött, hogy a fegyver ágya eltört, és ezután menekülni, magát biztonságba helyezni akarta, de a lövésekre összecsődült emberek által megfogatott. Es igy Lajos Istvánt, a megkisérlctt és végrehajtott szándékos gyilkosságban bűnösnek mondani kellett. Ezen büntettekbeni bűnösségéért Lajos István (a főügyész által kért) halállal büntetendő lett volna, de mivel a vizsgálati iratokból kiderült az, hogy az őtet több ízben elhagyott nő után Ráczalmásra oly szándékból ment, miszerint vele kibékülend, hogy az iránt felesége, ennek szüléi és a helybeli megyei esküdt előtt lépéseket tett, és igy azt megkísérlette, hogy természeti szenvedélyessége, és ellenállhatlan erő által sodortatott mintegy a gonosz tettre, s hogy nejének, ipának s napának hideg maguk viselete által korbácsoltatott fel szenvedélyessége, hogy nevelése el volt hanyagolva, s eddig büntetve s fogva nem volt, — hogy egy éven tul vizsgálati fogságban önhibáján kivül van, hogv tettét megbánta, őtet ezen rendkivüli és figyelem nélkül nem hagyható enyhitő körülményeknek figyelembe vételével a halál büntetés alól felmenteni, —se helyett 5 évi. stb. Felperes tiszti ügyész nyelv váltsági kérelmének azon okból nem adathatott hely, mert a tszék védő ügyvédnek kifejezésében olyast, mely nyelvváltsági elmarasztalás alá jöhetne, nem talált, ellenben az Ítéletben megemlített sértő kitételeiért a fennálló szokás és törvényes gyakorlat szerint megrovandó volt. Az ügy a kir. táblához föllebeztetett. A derék védő a föllebezést lényegileg következőkre alapitá : Az Ítélet elején az mondatik : „L. L. ipa Sz. Péter zárt szobájába behatolván, ott töltve levő kétcsövű fegyverének egyik csövét ipára, majd azt nem találván a másik csövét saját nejére sütvén, azt mellbe lőtte." Hogy az eset nem igy történt, azt Sz. Péter és neje vallomása bizonyitja, kik állítják, hogy a második cső huzakodás közben sült el. Azért is áll, hogy a gyilkolás véletlenségből történt. A bűnügyi iratok ellenkezőleg adják elő a puskacsőveli huzakodást is, mint az Ítéletben megállapíttatik, mert Sz. Péter vallja, hogy az első lövés után azonnal megragadta a fegyvert, s huzakodás közben kinyomultak a kémény ala, s hogy az elsült cső épen vádlott nejét találta, az a véletlen müve, mert neje ment a vonszolt cső irányába és nem vádlott irányozta azt neje felé. A gyilkosság elkövetése utáni dühöngést csak az ítélet emliti, s a tanuk sehol sem, sőt ellenkezőleg több tanú vallja, hogy vádlott sírt, sőt az Ítélet is mondja hátrább, hogy tettet megbánta Az ítélet tanukkal támogatja, hogy L gyilkos szándékkal ment az ipa házához, az enyhitő körülményekben pedig azt állítja, hogy békülési szándékkal ment oda, hogy ellenállhatlan erő által sodortatott, hogy ipa, napa s neje hidegsége által korbácsoltatott fel szenvedélye Tehát nem volt szándékos gyilkos, hanem felkorbácsoltatván szenvedélye, verekedés fejlődött ki s huzakodás közben sült el a halált okozott cső. — A szándékosság hiányában pedig az 5 év indokolatlan súlyú büntetés. A bírói megrovást illetőleg a törvény világosan meghatározza, a nyelvváltság eseteit: de nincs fennálló szokás s törvényes gyakorlat, mely az ügyvédet fegyelmi tekintetben a megyei törvényszék hatósága alá helyezné, s igy a sértő kifejezésekkel élő ügyvéd csak nyelvváltsági büntetésbe eshetik, de meg nem rovathatik. A törvényszék maga elismeri, hogy a nyelvváltságnak nincs helye, mert alája vonható (tehát sértő) kifejezést nem talált; mig azonban pár sorral alább mégis sértő kitételekért megrovandónak mondja. Vagy van sértő kifejezés a védbeszédben,s akkor nyelvváltságnak s nem megrovásnak van helye; vagy nincs, s akkor nincs helye sem nyelvváltság- sem megrovásnak. De az Ítéletben idézett kitételek nem is tekinthetők sértőknek; mert védő által bebizonyitatott, hogy a főügyész költött, tehát igaztalan állítást adott a tanú nyelvére, továbbá hogy Lechner vallomásának más értelmet adott, és hogy alaptalanságokat állított, mert nem az-e az, hogy az elitélt azért kért vacsorát és vizet, hogy uj ürügyet találjon a veszekedésre, és hogy ha nem volt gyilkos szándéka, miért ment R. Almásra? Es gépiesnek is mondható főügyész eljárása, mert nem az-e, ha azon elvhez ragaszkodva, a ki vért ontott, vére ontassék, mintegy dulakodva kéri a halált, s még vacsora kérésből is gyilkos szándékot magyaráz ? ki mesterségesen szedi össze a súlyosító körülményeketésszeraet huny a müveit világ összes codexei ellenére az enyhitők fölött? ki annyira át van hatva a büntetni vágyástól, hogy miután nincs reménye a vádlott kivégeztetéséhez, a lelkiismeretes védőnek kanyarodik s az ellen kért büntetést? Mig ellenben egy ember élete megmentése a status érdekében állván, valóban nemes kötelességet teljesít az, ki azt megmenteni igyekszik, mig ellenkezőleg gépileg működik az, ki embertársát minden áron kivégeztetni kívánja stb. stb. Feszülten várjuk a kir. táblának ez ügy mindkét részét illetendő bölcs határozatát, váljon a védő ügyvéd megrovásáras a megyei törvényszék illetékességérenézve mit fog határozni, miután utóbbi törvényszékünk előtt már második eset. Közli D. Kúriai Ítéletek. Magánjogi ügyekben A kir. itélő táblán. 837. Held Árminnak Füip Sámuel ellen 353 frt 15 kr. összeg betáblázása iránti ügyében végeztetett: Az előjegyzés még 1861. évi jun. 21. s igy a csőd megnyitása előtt kéretvén, miután e szerint az akkoron még nem létező tömeggondnok beleegyezése igazolható nem volt, egyébiránt pedig a követelés veszélyeztetése esetében a telekkönyvi rendelvény 88. §-ának d) pontja értelmében a zálogjog előjegyzése megengedhető lenne, ennélfogva Filip Sámuelnek aM. Telegdi 26. sz. telekjkönyben felvett 2 18. sz. a. fekvő házára és 153. sz. a. boltjára 353 frt 15 kr.erejeiga zálogjog Held Artnin ré-zére előjegyeztetni rendeltetik, s az igazolási kereset beadásara jelen végzés kézkézbesitésétől számítandó 15 napi határidő az előjegyzésnek különbeni kitörlése alatt tűzetik ki. Ekkép megváltoztatván aze. b. végzés, az iratok további intézkedés végett ugyanahhoz visszaküldetnek. (1861. aug. 23. 4403. P. sz. a. Előadó: Raisz Sziláid ktb.) 838. A pesti p. ü. ügyészségnek Schlenker János ellen 781 frt 29 kr. pgö előleg visszavétele iránti perében ítéltetett: Alperes a B. a. jegyzőkönyvben foglalt nyilatkozata szerint felperes által keresetbe vett 781 frt 29 krból ppzben álló tartozásának valódiságát elismervén, és ennélfogva további számolástételének szüksége fenn nem forogván, ezen beismerésnél fogva alperes a keresetbe vett összegbe és a kereset benyújtásától azaz 1859. évi aug. 24-től, 1861. évi jul. 23-ig még azontúl pedig a kielégítésig 6% kamatokban elmarasztaltatik, a perköltségek azonban kölcsönösen megszüntetnek és igy alperesnek a felperesi kincstár ellen netalán létező ellenkövetelési jogának fenntartása mellett az e. b. Ítélete megváltoztatván, a per további intézkedés végett illetőségéhez visszaküldetik. (1862. aug. 36.1861 P. sz. az. Előadó: Bernolák Károly ktb.) 839. Polák Tivadarnőnek, férje Polák Tivadar ellen tartás s lakbér fizetése iránti ügyében Ítéltetett : Felperes által jelen kereset folytán alperestől követelt tartásdij