Törvényszéki csarnok, 1862 (4. évfolyam, 1-99. szám)

1862 / 77. szám

326 mellékesen allegative érvényesíteni, hanem ez iránt inva- J lidationalis kereset kívántatik meg, mely a megindított j per tárgyát, és ezen per bírósági hatáskörét felülmúlja; j mert továbbá a vtk. II. r. 100. §. és az ideigl. törv. szab. j III. §-sának megfeleltetett, minthogy a felek a tanúval- | látási jegyzőkönyv szerint a tanuhallgatáshoz különösen j megidéztettek." Ezen itélet ellen felperes semmiségi panaszszal egybekötött felebbezést nyújtott be, ennek folytán a kir. váltóíeltörvszék által 1862. jul. 15. 4322. sz. a. következőkép ítéltetett: „Az e. b. itélet azon résében, mely szerint felperes az általa követelésbe vett 7000 frto. é. árkülönbség iránti keresettől elmozdittatik, s a perköltségek kölcsönösen megszüntetnek, akkép változtatik meg, hogy alperes b. Aczél István köteles felperesnek, Berger Vilmosnak, az e. bíróság által is visszatérittetni rendelt 4000 frt előlegezés és járulékain kívül 7000 fr. o. é. árkülönbséget és 60 frt megállapított per és felebbviteli költséget, ugy szinte saját ügyvédének 50 frt munkabért a jelen ítéletnek kihirdetésétől számítandó 24 óra alatt különbeni végrehajtás terhe mellett lefizetni; ellenben az e. b. itélet azon részben, mely szerint felperes a kereseti áruszerzéí-i kötés előjegyzésének igazolását tárgyazó kérelmétől elmozdittatik, az abban felhozott okoknál fogva helyben — a többi nem felebbezett részben pedig érintetlenül hagyatik. Indokok: „A kereset alapjául felhozott A. a. eredetben felmutatott, s Aradon 1860. decz. 10. kelt, s telekkönyvileg előjegyzett áruszerzési kötés szerint alperes b. Aczél István 4000 frt o. é. előlegezésnek felvétele mellett magát arra kötelezte, hogy felperes részére, és pedig Békésre 1000, Gyomára 50Ö, Szarvasra szinte 500, összesen 2000 öl tölgyfát 1861. évi novemb. 1-ső napjáig ölenkénti 4 frt 50 kr. o. é. megállapított vételárért saját költségén szállítani, s a Kőrös-partján ölbe rakatni tartozzék. Ezen aruszerzési kötésben az, hogy a szállítást hova és mely időben legyen alperes köteles teljesíteni, pontosan meg van határozva, de az iránt, hogy a fának szállítása honnét és mimódon eszközöltessék, semminemű feltétel, vagy korlátozás nem foglaltatik: ehhez képest, minthogy a szerződések, különösen pedig a kereskedelmi és áruszerzési kötések szoros magyarázatuak lévén, azoknak tartalma egyoldalú értelmezések, s más a szerződésben nem foglalt körülményekből merített következtetések állal sem meg nem gyengittethetik, sem ki nem terjesztethetik; ennél fogva a kereseti áruszerzési kötésnek alperes előadása folytán az első bíróság által is megállapított magyarázata, tekintve azt, hogy a jelen esetet illetőleg a kötelezett szállításnak mi módon leendő tetjesitése iránti intézkedési j. g, s az ezzel járó felelősség is egyedül az alperest mintszállitó felet terheli, meg nem állhatván, a kereseti áruszerzési kötésnek alperes fél által és pedig saját mulasztásából lett megszegése bíróilag kimondandó, s az e. b. Ítéletnek e részbeni megváltoztatásával alperes a fenforgó ügyeknek elintézésére nézve helyesen alkalmazott általános ptk. , 919. és 1295. §§. szerint a szerződés nem teljesítéséből származott kárnak, illetőleg a felperes által ennek fejében követelt, s az E. F. és G. a. közhatósági bizonyítványokban meghatározott, s alperes által túlságosnak nem bizonyított árak szerint a Békésre szálitandó 1000 öl után, minden ölnél 3 frt 50 kr számítva 3500 frt; a Gyomára szállítandó 500 öl után, ölenként 3 frtot számítva 1500 frt; a Szarvasra szállítandó 500 öl után ölenként 4 frtot számítva 2000 frt, összesen: 7000 frt; megalapított árkülönbségnek lefizetésében, nem különben mintperveszlett fél az okozott perköltségek megtérítésében a vtk. II. r. 128. §. szerint elmarasztalandó; egyebekben pedig az e. b. itélet az abban felhozott okoknál fogva helyben illetőleg pedig a nem felebbezett részben érintetlenül hagyandó volt. Kelt sat." Nőgyilkossági eset. Lajos István dömsödi születésű kovács legény, nőül vevén ráczalniási kovács Szeitz Péter leányát Borbálát, az ipa házához ment lakni, hol csakhamar észrevevén, hogy neje leánykori szeretőjéveli viszonyát folytatja, véle Dömsödre költözött; neje azonban elhagyta férje házát s szüleihez vonult, hol két év alatt törvénytelen gyermeket szült. A (érj határtalanul szeretvén nejét, azon gyalázat daczára újra magához vette; de a nő többizben újra meg újra megszökött. 1861. aug. 18. gyónás ürügye alatt ismét elhagyta férje házát, s miután huzamosabb ideig sem ment haza, a férj aug. 28. utánna ment s erőltette a hazamenetelét, de sikeretien. Aug. 29. az ott lakó megyei eskütthöz mentek, de a kibékülés nem sikerült és L. I. 29 este ismét ipi házához ment hálni, hol czivakodás fejlődött ki, s huzakodás közben a felkapott fegyver elsült, és Seitz Borbálát mellben találta. L I. elfogatott, börtönbe vitetett s a bevégzett vizsgálat után a fejérmegyei főügyész halált kért ellene, mint ki gyilkolási szándékkal indult meg Dömsödről, ment R.-Almásra s ott ipa hazához. A vádlott Boross Mihály volt alkotmányos másod alispánt választotta védőjéül, ki azt vitatta, hogy a gyilkosság nem szándékos, hanem véletlenségbőli. Fejérmegye törvszéke f. év szept 26. Ítéletet hozott és vádlottat Seitz Péteren tnegkisérlett, Borbálán szándékosan végrehajtott gyilkosságban bűnösnek mondotta ki s 5 évi vasban töltendő börtönre Ítélte; a védőt pedig bíróilag megrótta ezen kitételeiért: „Vádló főügyész költött s így igaztalan állítást ád A. A. nyelvére'1 és ,.Ne tulajdonítson (tanú vallomásnak) ellenkező értelmet:" végre ,,M i g egyik (t. i. a főügyész) csak gépileg hivatalból működik, a másik (védő) nemes kötelességet telj esi t." Az itélet indokai ezek : Lajos I. azon tettéért, hogy a m. é. aug. 29. esti 9 és fél órakor Ráczalmáson Szeitz Péter nevű ipájának zárt udvarában lévő zárt szobájába behatolván, ott vacsora után töltve lévő kettős csövű fegyverének egyik csövét ipájára, ezt nem találván, a másik csövét .caját nejére Sz Borbálára sütvén ki, ezt jobb mellén ugy találta, hogy az rögtön meghalt, jól lehet védő ügyvéd logicai alapon kizonyitgatja, hogy Lajos I. mind eddig fedhetlen, józan életű férj és ember, nem lehetett oly szörnyeteg, hogy magát néhány perez alatt, nejének meggyilkolására határozta volna, s ezt a felperes tiszti ügyész által hivatkozott tanuk vallomásából sem hiszi bebizonyithatóuak, s állítja, hogy az egész szomorú eset csak véletlenségből származott; mégis Lajosi., ön-és Lechner vallomása alapján mind abban, hogy Szeitz Péter ellen a gyilkosságot megkisérlette ; — mind, még pedig ön, Szeitz Péter és ennek neje vallomása, ugy a G. a. orvosi lelet alapján abban, hogy a gyilkosságot Szeitz Borbálán saját nején végrehajtotta, — és végre A Antal, Kr. Mihály és L. Lajos vallomása, ugyszinte az egész gyilkossági tény alatt önmagának, Szeitz Péter és nejének tökéletesen öszhangzó vallomása által tanusitott maga viselete alapján abban, hogy szintúgy a Szeitz Péter ellen megkisérlett, mint Szeitz Borbálán végrehajtott gyilkosságot szándékosan tette; — bűnösnek mondandó volt. — Mert Lajos Istvánnak A. Antal tanú D. a. vallomása szerinti azon nyilatkozata által;,,minthogy az esküdt a feleségéveli ügyben rajta nem segitett, majd elvégzi ő azt maga," továbbá Kr. vallomása szerinti azon mondása által: „hogyha jogos és méltányos kivánatainak engedni nem fognak, mint rabiát u 3 ember nem állhat jót magáért, miszerint olyan helyzetbe hozat hátik, hogy mind nejét és szüleit mind pedig magát elemésztendi;" — végre vallomása által, hogy t. i. vacsora alkalmával ipáját szidván több izben elmondotta „hogyha neje magát tíle meg nem tisztitj*, vele együtt meghal.'- - bár vádolt s z á n d é k á t átalánosan, legjobban önmaga által ismert szenvedélyessége alá takarni igyekezett, mégis az, hogy tette szándékos volt, a most felhozott nyilatkozatoknak az utó eseményekkeli öszhangzása, és egybefüggése által: tökéletesen beigazolva, és kiderítve van. Ugyan is vádlott önmaga beism. rte ; s L. tanú erősiti, hogy megvacsorálván, nejét