Törvényszéki csarnok, 1862 (4. évfolyam, 1-99. szám)

1862 / 77. szám

Pest, kedd 1862. Octóber 7, 77. szám. Negyedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Tartalom: Áruszerzési jogeset — Nőgyilkossági eset.— Kúriai Ítéletek : magánjogi ügyekben. —Hivatalos tudnivalók. Azon t előfizetőink, kiknek előfizetésük szeptember hó vécével lejárt, kéretnek annak mielőbbi megújítására. Árnszerzésí jogeset- (Vége.) Az eljáró aradi váltótörvényszéknek 1862. april 22. 2439. sz. a. kelt ítélete következőleg szól: „A vtörvszéknek birói illetősége megállapíttatik; alperes tartozik felperesnek 4000 a. é. ftot, 1861. november 7-től a kielégítésig járó 6% kamatot 24 óra alatt különbeni foglalás terhe mellett lefizetni; felperes a 7000 frtnyi árkülönbség és a szerződés telekkönyvi előjegyzésének igazolására nézve telt kereseti kérelmétől elmozdittatik; a perbeli költségek pedig kölcsönösen megszüntetnek, a felek ügyvédei munkadíjjá egyenként .50 frtban állapíttatván meg." Indokok: „Az A. a. felmutatott szerződés mindtn kellékkel bir, melyet az 1844. VI. t. cz. B. 2-ik §-a megkíván, hogy az áruszerzési ügy tárgya legyen, annál fogva, bár azon szerződés 1860, deczemb. 10-én, és igy a visszaállított magyar törvény joghatálya előtt keletkezett, és bár ezen szerződés 1860. szept. 30-án telekkönyvileg előjegyeztetett, a vtörvszéknek ez ügybeni illetősége megvolt állapítandó, mert az törvényszerüleg minden áruszerzési ügy feletti bíráskodásra hivatva van, a telekkönyvi bekebelezés által pedig az áruszerzési ügyek perintézete és fóruma változást nem szenved. Az ügy érdemére nézve azonban nem az 1844. VI. t. cz., hanem az általános polg. törv. k. vétethetik zsinórmértékül, mivel az A. a. szerződés annak uralma alatt köttetett. Ebből kiindulva mindenek előtt kimondatik, hogy itt alperes részéről nem megszegés, hanem véletlen eset általi teljesitheteilenség forog fenn, mert az A. a. szerződésnek, mely szerint alperes köteleztetett 1861. novemb. 1 ig 1000 öl fát Békésre, 500 ölet Gyomára és 500 ölet Szarvasra szállítani, a körülmények megfontolása után a ptk. 914. §. útmutatása szerint egyéb értelmet tulajdonítani nem lehet, minthogy ezen szállítás vízen történjék ; mert a) a szerződés 2-ik pontja azt rendeli, hogy a szállítandó famennyiség a fennevezett 3 városnak kőrösparti kikötőjén rakassék fel; b)mert felperes annak bebizonyitására, hogy alperes a szerződésbeli szállítást nem teljesítette, C. és D. a. ezen perben Gyoma és Szarvas községe bizonyítványait mutatja fel, melyben az tanusittatik, hogy báró Aczél István Berger Vilmos részére azon évben a Kőrös-vizén tűzi ölfát Gyoma városa alá nem szállított, és igy felperes bizonyítványai is legalább annyit igazolnak, hogy Gyoma és Szarvas községében nem is képzelhet az elöljáróság más utat, mint a Kőröst, melyen Borosjenőből odáig ölfa szállíttathassak; c) mert alperes e perben azt állította, hogy Békés, Gyoma és Szarvasra tengelyen egy öl fát 24—26 fton alól szállítani nem lehet, melynek felperes ellent nem mondott, és igy ezen tény a vtk. II. r. b)6. §. szerint beismert és bebizonyitottnak tartatván, nem lehet a szerződő felekről feltenni, hogy magokat kötelezték vagy követelték volna, mikép 4 frt 50 krért a kikötött helyekre tengelyen szállitassék ía, melynek öle a fa értékét és kidolgozására megkívántatott költséget nem is számítva, hatszor annyi vitelbérbe kerül. Ezen körülmények által tehát igazoltnak vétetik , hogy alperes magát csak a vizeni szállításra kötelezte, és hogy felperesnek is, midőn a szerződés keletkezett, csak a vizeni szállítás lebegett szeme előtt, mert a körülmények szerint csak ily igéret elfogadása által létesülhetett, a valódibeleegyezésen nyugvó szerződés. Mert az alperes által hivatolt és hit alatt kihallgatott 4 tanú egyhangúlag vallja, hogy neki 1861. évben részint a borosjenői Kőröspartján, részint az erdőben nagy mennyiségű ölfa készlete volt, és hogy azon évben különösen május és október végszakaiban — midőn t. i. a szállításnak eszközöltetni kellett volna, a fehér Kőrösön Gyomára, Békésre és Szarvasra ölfát szállítani nem lehetett. Ezen véletlen eset tehát a tanuk vallomása által a vtk. II. r. 100. §-a szerint bebizonyitottnak tekintendő volt, bátor a felperesi I. K. L. és NB. községi bizonyítványok odaszólanak, hogy 1861. év folyamában a Kőrösön nagyobb meunyiségű fa úsztatott le, mert ezen bizonyítványok oly dolgokról állíttattak ki, mik a község hivatalos hatáskörébe nem vágnak, és igy mint egyszerű magánbizonyitványok a fentidézett tanúvallomások által elenyésztetnek. Nem forogván fenn tehát szabad akarattól függő megszegés, hanem véletlen eset okozta lehetetlenség, azért az ált. ptk. 1447. §-a vétetett alkalmazásba s ennek alapján alperes, ki az A. a. szerződés és önbeismerés folytán is felperestől vételárelőlegül 4000 frtot felvett, ennek megtérítésében, és a mennyiben a perindítás által jóhiszeműsége ezen összegre nézve lerontatott, az innen számítandó, és a visszaállított magyar törv. szerint mrgállapított 6 % kamat megfizetésében elmarasztalandó, felperes pedig az árkülönbséget követelő keresetével elmozdítandó volt. Az előjegyzés igazolására intézett kérelemmel felperes szintén elmozdítandó volt, mert az ideigl törv. szab. 157. §. szerint minden igazolási kereset a telekkönyvi hatóság elé tartozik, e szerint az azon tárgy feletti ítélet a vtörvszék hatáskörén kivűl esik. Alper. snek az állítólagos feléntúli sérelemből következtetett szerződés megsemmisítési kérelme, valamint felperesnek a tanuhallgatás iránti észrevételei mellőztettek, mert a polg. t. k. 934. § sából merített jogot nem lehet 77