Törvényszéki csarnok, 1862 (4. évfolyam, 1-99. szám)

1862 / 71. szám - Jövő codificatiónk irány elvei 2. [r.]

302 nyei és elvei, hanem az angol equity nem értése vagy bal-magyarázata alapján, a méltányosság, kegyelet s gyöngédebb részvét is lényeges kiindulási alapokul szolgáljanak. Azért védelmeztetik máig is a magyar özvegyi jog lovagias intézménye, habár a család összes vagyoni érdekeit tönkre tette is. Azért kedveltetett a végrehajtási gyöngédség, mely az ad peram et saccum kielégítését meg nem engedé. Azért azon túl kíméletes lágyság csőd törvényünkben a bukottak irányában, stb. Azért hallunk még folytonosan philanthropicus expectoratiókat a személy fogság ellen, bár az a legszabadabb nemzetnél, az Angoloknál is létezik. Mi jogi kifejlődésünkre, s fóleg nemzetközi érdekeinkre rendkívül hátrányosnak tartanók, ha jövő codificatiónk ily nézeteknek s iránynak helyet adna. Ily jogelv, miután korunkban a jogállam eszméje kifejlődött, többé egy törvényhozásban sem uralkodik. Az tehát nemzeti hitelünk veszélyezésével szinte erős és káros összeütközésbe hozna a külföldi törvényhozások szabályaival s jogigényeikkel; mig bent államunkban gátolva a jogérdekek szigorú érvényesitését, részint akadályozva a vagyon forga'om szabadságát, nem engedné a j jogbiztosságot s igazságszolgáltatást tökéletesen kifejlőd- | ni, mi pedig a nemzet-gazdászati erők emelkedésének nélkülözhetlen életfeltétele. A hitel, mint mindenikünk tudja, korunk összes társalmi működésének, s nagyra emelkedésének forrása. És ez codificatiónk előtt annál nagyobb figyelmet követel, minthogy, mi mint földmivelő nép, épen abban — a tőkepénzekben — szenvedünk l gnagyobb hiányt, mire helyzetünkben épen legnagyobb szükségünk leendne, de a mihez épen csak a hitel segélyével juthatunk el. A hitel pedig csak ott emelkedhet, hol a jogrend uralkodik, hol a jog igényei minden más tekintet nélkül szigorúan, kímélet nélkül kielégitetnek ; hol a kielégítésben semmi tekintet akár személyekre, akár a vagyon nemeire, hol tehát meg van teljesen azon biztosság, mikép az mit a jog s igazság követel, rendithetlenül teljesedésbe megy. — Azért helyesen mondá a felejthetlen gr. Széchenyi: „Hitelünk csak ugy leend, ha törvényeink pénzviszonyainkban annyira szigorúak, mikép az adós biztosnak tarthatja előre, hogy tartozása vagyonán, vagy személyén (Tehát gr. Széchenyi I. is a személyi, végrehajtás mellett v o 11) minden esetre kifog elé- | gitetni. így egyesek vagy családok gyorsabban megfog- j nak bukni; azonban ez csak kevéssel s csak rövid időre történend, mig a köz jó s a hazának hitele, jó hír-neve annál inkább és sebesebben fog felemelkedni." (Hitel 209-217 !.) Világosan kifejeztetik e szavakban,mikép ha nemzeti érdekeinket kifejteni akarjuk, a jogi codificatióban csak a jogrend, a jogbiztosság elve uralkodhat ván, a kegyelet, a családok fentartása politikája helyet nem foglalhat. És ezen politika ismét olyan, mely csak azok által ajánltat hátik, kik a 47 ki állapotok felé sovárgauak; mert ezen : elv szorosan a hűbériség kifolyása, mi 48 előtti jogrend- | szerünk alapjául szolgált. Azért hűbéri a'apú ősi törvénye- \ ink s jogszokásaink között leglényegesebbek közé tartóz- j tak azok, melyek a családok iránti kegyeletből s részvét- | bői, a kiváltságosakathitelezőik ellenében mindenkép ked j vezményezték, melyek százfele buvajtócskát engedtek a I fizetés alóli kisikamlátra, melyek számtalan orvoslatokat | engedtek a perhúza-vonására, melyek az ingatlan vagyon- | bóli kielégítést majdnem lehetetlenné tették, de valódi tulajdonjoggal a végrehajtást nem is engedték meg, s a melyek az adós személyét szent és sérthetetlennek tekintettek, daczára Verbőczy II. 68. világos rendeletének, s daczára ók bár hány személyt csaltak is meg s vetkőztettek ki vagyonukból. Mindezeket, mint sok más egyebet is a régi jó hűbéri korból, visszakívánhatják a 47-tesek, de mi mind azokat legfőbb érdekeink veszélyezése ndkül visszahozhatatlanoknak tekintjük. Az világos megtámadásas sőt megsemmisítése lenne az 1848-ki torvények legfőbb elveinek, melyek a hűbériséggel teljesen szakasztottak. De merő ellentétbe hozna az Európa összes polgárisultabb államai jogrendszerével is, mi súlyos bűnhődés, legfőbb vagyoni s hitel érdekeink megsemmisítése nélkül soha sem történhetnék. Ezek jövő codificatiónk által figyelembe veendők lesznek. Üdvös s következetes jogi codificatio csak az lehetend, mely minden részleteiben az 1848 ki törvények szabadelvű elveiből induland ki. Kuriai íteletek. Magánjogi ügyekben A kir. ítélő táblán. 766. Khól István és Juliannának Khól Márton özvegye elleni végrehajtási ügyében végeztetett : Minthogy az e. b. felperes végrehajtási kérvénye felett nem az annak beadásakor még hatályban volt prtás szabályai szerint intézkedett, hanem a már egyszer elitélt kereset tárgyában 1861 évi jun. 25-én és aug. 26-án 341. és 928. sz. a. újólag és két ízben érdemileg határozott; minthogy továbbá a periratokból ki sem tűnik, hogy a fentebbi végzések a feleknek törvényszerüleg kézbesittettek volna, ugyanazért az e. bságnak felfolyaraodott végzése és eljárá-a hivatalból megsemmisíttetik, és az ügyiratok a végrehajtási kérvény törvényszabta módoni elintézése végett ugyanoda visszaküldetnek (1862. aug. 23. 1237. P. sz. a. Előadó : Toperczer Ödön ktb.) 767. Goldstein Simonnak Neumann Fülöp elleni 113. for. iránti perében ítéltetett: Felperes a kereseti összeget nem mint kölcsönt hanem mint a közös társaságba befektetett üzleti tökét követelvén, és ekként a 3 •/. a. felszámítás, melyben egyedül csak annak felvételét elismeri,de a visszafizetésre való kötelezés benne nem foglaltatik, s a kereset megállapítására próbának nem tekintethetnék, egyéb bizonyítékok pedig az alperesi kifogások ellenében felperes által fel nem hozatlatván, alperes a kereseti 118 for. 65 kr. kamat és költségnek felperes részére 14 nap alatt különbeni végrehajtás terhe alatti lefizetésében azon esetben marasztaltatik el, ha felperes a nekie kinált és általa elfogadott főesküt arra leteendi, hogy a 160 for. közkereseti társaságba adatván, ezen társaságban felperes cselekvőleg részt is vett s abban a társasági tőkét veszteség nem érte, hanem a társasági üzlet megszűntével az általa levont 47 ftnak leszámításával a fenmaradt 118 ft. 65 kr. o ért. mint fenmaradt üzleti tőke nekie még kijár. Tartozik tehát felperes ezen Ítélet jogerőjüvé váltától három nap alatt az eskü letétel végett határnapot kérni, s azon annál bizonyosabban megjelenni és az esküt letenni, minthogy különben arra bocsáttatni nem fog, s az ellenkező esetben felperes be nem igazolt keresetével elmozdittatik, s tartozand 15 for. perköltséget alperesnek 14 nap alatt