Törvényszéki csarnok, 1862 (4. évfolyam, 1-99. szám)
1862 / 70. szám - Jövő codificatiónk irány elvei 1. [r.]
Pest, péntek 18(>2. Szeptemb. 12. 70. szám. Negyedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Tartalom : Jüvö codificatiónU irány elvei. I. — Váltójogi esel. — Kúriai Ítéletek: magánjogi és váltó ügyekben. — Hivatalos tudnivalók Jövő eodifieatióiik irány elvei. I. Vannak számosan, kik a mult év történetein okul va, nem minden aggodalom nélkül tekintenek a tervezett codificatio jövője felé. Ennek nehézségei, bajai, melyek könnyen ismét aggasztó túlsúlyra felvergődhetnek, nem csak abban rejlenek, mert legjelesb codificatoraink nagy része (Pulszky Szemere stb.) hontalan, vagy (p. o.Szalay L. Zsedényi) a tudományok s honpolgári kötelességek más nemének szentelik napjaikat; hanem abban is, mikép az e jelesek helyét pótolni akaró jelen generatio nem Iátszatik a jogkifejlődés, nemzeti cultura, s szabadelvű reformok körüli eszmék azon színvonalára emelkedettnek, melyen állottak kétségtelenül 1848. előtti codificatoraink, kiknek már azon korban oly számos, középkori ősi jogrendszerünkkel ellentétes, de szabadelvű, tehát a nemzet nagyságára működő jogi intézményeket, s mindenek felett az 1848 i nagyszerű jogi reformokat köszönhetjük. Azon hiányok s téves eszmék közül,melyek ama codificatori emelkedettség szárnyait lebilincselhetik, most csak kettőt emelhetünk ki. Az egyk az,miszerint a codificatio tisztán az ősi, magyar jogelve k,re) nemzeti sajátságokra fektetendő; s a másik az, minélfogva ezen jogi átalakulás a nemzeti érzelmek szerint eszközlendő. . Minthogy lehető, mikép azok, kik a mult évben íiü-j ködtek, mint akkor, ugy most is, a codificatiobanugyan-! azon eszmék valósítását megkísérthetik; s minthogy meggyőződésünk szerint ez jövőnk kifejlődésére rendkivül' hátrányos lenne; nem tartjuk feleslegesnek a codificatio^ irány elvei körüli eszmék tisztázása végett, az érintett, nézetek rövid taglalásába bocsátkozni. Nemzeti sajátságok, ősi jogelvek — ez az első mit sürgetni szoktak. Halljuk ezt külföldön is emlegetetni. Dehátvalódilag,mi annak az értelme s terjedelme? Ez a főkérdés.Ezt kell tehát valódi mértékére szállítanunk. Ha az európai codificatio történetét vizsgáljuk, azon meglepő tapasztalatra jutunk, mikép akkor, midőn az állam férfiak a sajtó terén s tribünön a nemzeti sajátságok biztosítása mellett legjobban buzognak, másrészen a jogi törvényhozás az idegen jogi institutiók s törvényekkel egészen elárasztatik. Már a középkor mutatja, mikép a német hűbéri jog szabályai egész Európát elözönlék. A Sachsen és Schwabenspegel jogszokásai a Dniepertől a pyrenei hegyekig s fel az éjszaki tengerig elterjedeztek; érvényesítetve Olasz- s Franczia,- Schweicz- és Lengyel-országban s a scándinávi államokban. Majd reá a római jog tört magának utat mir.denfelé; Német bírálómban majd átalános érvényre emeltetve; Franczia országnak déli részén uralkodó törvénynyé, sőt még éjszakon is nagy befolyásra fejlődve; magának Angliának Common lawje is legnagyobb részt a hűbéri, és a római jog szabályaiból alakulván. Nem volt ez máskép hazánkban sem, hol a vezérek s árpádi ház koráben jogi intézményeinket és szokásainkat részint Bizantz, részint Német-ország kölcsönözé; mig a későbbi korban az Olasz- és Franczia nemzet jogéletéből sokat vettünk át; az idegen hűbéri jog adván életet átalában vagyonjogi törvényeinknek, mint törvénykezési intézményeinknek is; mig egyszersmind Verbőczi tripartitumja nagyrészt a romai s egyházi jogszabályaiból merittetett. Megye rendszerünk mind katonai, mind bírósági és pénzügyi szervezetében; a legfőbb fórumot képező kir. kúria (udvar) a kancellárokkal, nádorral s kurúu comessel; törvénykezési rendünk a duellum stűzpról«kal, bilochusokkal , nótáriusokkal, uriszékekkel sqB stb. mind idegen, külről befogadott institutiók. Ily nagy volt már e korban az idegen intézmények s törvények elterjedése, bár azon kort még a nemzetközi forgalom s érintkezésnek silánysága, a társalmi viszonyok solidáritásának csekélysége jellemzi. De őseink mint más nemzetek bár ott hol üdvös volt ragaszkodva nemzeti szokásaikhoz, nem vonakodtak az idegenjogi intézményektől, mert az idegen népekkel közössek voltak azon korbeli szükségeik, s ezeknek azon intézmények s törvények feleltek meg legjobban. A codificationak, mely jogi intézményeit ősi nemzeti sajátságokra akarja fektetni, nem szabad felednie, mikép a nemzeti erkölcsök, szokások különböző időszakokként különbözők. A nemzetek társalmi élet kifejlődésében nem létezik stagnatio, azért változnak a nemzeti sajátságok is, mint változnak a szükségek, érdekek, s viszouyok, melyeket a kifejlődés teremt. Mily véghetetlen különbség a hűbériség uralmát, ingatlan birtok túlsúlyát, aristocratia mindenhatóságát képviselő középkor erkölcsei s az uj kor sajátságai között, midőn az osztályfalak lehultak s nem csak a polgárság, hanem jobbágyság is egyenjogúságra emeltetett, a munka s ingó értékének, s a személyiség jogainak kifejlődése folytán. S ekként kellett s kell a jogi törvények elveinek is változniok. XIV. Lajos korában, .midőn az oligarchia legyőzve volt s a harmadik rend pénzkincsei özönében befolyást nyert, nem lehetett azon kor törvényeit alkalmazni, midőn Lyon, Arles, s maga Páris csak fejedelmi kegyből, kiváltságul nyerhettek s élvezhettek polgári jogokat; nem Angliában Hóditó Vilmos s II. III. Henrik szabad rendelkezést kizáró s öröködést korlátoló jogszokásait a Györgyök ujabb korában midőn Manchester, Birmingham stb. valódi hatalommá nőtték ki magokat. A codificationak tehát a nemzeti sajátságok alatt Melléklet: Előfizetési felhívás a „Vezér" czhnű politikai lapra. 70
