Törvényszéki csarnok, 1862 (4. évfolyam, 1-99. szám)

1862 / 69. szám - Örökösödési törvényeink multja és jövője 13. [r.]

Pest, péntek 1862. Szeptcmb. 5, 69. szám. Negyedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Tartalom : Örökösödési törvényeink múltja és jövője. XIII. - Kúriai ítéletek : magánjogi és váltó ügyekben. — Örökösödési törvényeink múltja és jövője. XIII. A középkor lefolytával tehát az államrendszer alapjai gyökeresen átalakultak. A középkorban, mely az ököljog azaz anyagi ero korának gúnyoltatik, a hűbéri honvéderő képezé az államrendszer alapját. A későbbi korban, de a parexcellencecivilisatio korának hiresztelt korunkban is ; szintén a — valóban épen nem szellemi lényegű — katonai erő az állam szervezet kiindulási pontja, csakhogy nem fektetve a népies nemzeti elemre, hanem elkülönzött s mesterség gyanánt űzött szakká alakítva, és pedig nem csak az absolut *) hanem az alkotmányos, sőt a parlamentaiismust utánzó monarchiákban is. z) Ezen átalakulás a hűbéri nemesség súlyát, állami jelentőségét, mely a hűbéri hadierőn alapult, megingatta, lassanként megszüntette; mig ellenkezőleg az uj polgári elemet, mely a pénz hatalmára támaszkodik, emelte jelentőségre. Ennek folytán az aristocratia túlnyomósága biztosításának szükségessége is megszűnvén, megszűntek azon érdekek és szükségek is, melyek azon túlnyomóságnak, mint az összes honvédi erőnek is alapjául szolgált földbirtok conserválását, kiváltságositását szükségelék; mig ellenkezőleg az uj szükségek az ingó érték istápolását sürgeték. Az uj szükségek uj állam iotézményeket teremtettek. Uj jövedelmi forrás, az adó rendszer szülemlett, melyben mind az ingatlan, mind az ingó vagyonnak egyaránt részt venni kelletett. Épen ez az országgyűlés uj rendszerét vonta maga után, melyben ismét a városoknak, az ingó értek képviselőinek sem lehetett hiányozni. Mindezek az ingó s ingatlan, ősi és szerzett vagyon közti jogi válaszfalak megingatására, részben lerontására vezettek. És ez nem maradhatott lényeges befolyás nélkül a magánjogi törvényhozásra. J) Nem csekély figyelmet érdemelnek B1 a c k s t o n e nek a hűbériség átalakulására vonatkozó kővetkező szavai: „Végtelen veszélyes a szabad nemzetnél, ha a fegyver viselő osztály egészen el van különözve a többi keresetektől. Ezen elkülönzés csak a korlátlan monarchiában szükséges, a fejedelem biztossága érdekében ; hol az állam rendszer természetéből következik, miután kell, hogy ott a nép félelem által kormányoztassék. De szabad országban a pusztán szakkeresetül vitt katonáskodás a többinél féltékeny gyanakodás tárgyául szolgál. Ott nem lenne szabad senkinek fegyvert fogni kezébe, ha csak nem a hon s törvény védelmére, stb." Co ment on the laws II. 5. 2) Az, hogy Angliában, jeles parlamentarismusa mellett az állandó sereg csekélységig jelentéktelen, csak következetesség; de az, hogy Porosz-ország akkor, midőn parlamentarismusát igyekszik kifejteni, egyszersmint a nemzeti honvéderő (Landwehr) utolsó töredékeit is megsemmisíteni, s a rendes sorkatonaságba beolvasztani készül, igy elvetve a politikai jog kifejlődés utolsó biztositékát is — ez roppant következetlenség, mi nagy éretlenségre is mutat. Azon törvények és jogi szabályok, melyek a hűbériség uralma alatt a nemesi családok fentartására s a jószágok összetartására működtek, nem illettek többé azon kor szükségeihez, melyben a társalom összes osztályai iránti érdekeltség, s az ingó vagyon értékének érvényesítése kezdett kifejlődni. E korban a politikai tekinteteken kivül a szorosan vett nemzetgazdászati szempontok kezdettek a jogi törvényhozásra befolyást gyakorolni. Az állami érdekek, melyek a honvédi rendszer gyökeres átalakulása folytán előállt uj állami szükségek minél könnyebb fedezését igényelék, oly nemzetgazdászati s jogi intézményeket szükségelének, melyek a vagynosságot terjesszék, a forgalmat s hitelt emeljék, mi nélkül t. i. a szükségelt jövedelem források elő nem állíthatók valának. Azért szükségessé lőn, hogy az ingó érték jogosultsága s jogi jelentősége érvényesíttessék, a vagyon feletti szabad rendelkezés megalapitassék, a vagyon szabad forgalma előmozditassék, a jogbiztosság minden osztály irányában eszközöltessék stb- stb. Ezen érdekek pedig mint láttuk a hűbérség jogszokásaiban s intézménj^eiben vi ágos s hatalmas akadályokra találtak. Azért a XV. századtól azon jogi szokások s törvények, melyek az örökösödést, vagyonszerzést s átruházásokat a hűbériség érdekében az ősiség alapján szabályozák, megváltoztatni kezdettek. Uj törvények keletkeztek, melyek a nemesi birtokot, s érdekeket biztosító hűbériség szellemétől eltérőleg az ingó s ingatlan vagyon közti válaszfalakat, a rendelkezhető? tilalmait, a családtagok közti jogi különbségeket lerontani, s a forgalmat s rendelkezhetést szabaddá tenni igyekeztek. Az ősisógen alapult óröködésijog s ennek lényegéül szolgált rendelkezhetési tilalom lőa mindenekfelett megtámadva. így Angliában már I. Henrik megengedé az elidegenítést, de csak a szerzett javaknál; III. Henrik azt minden jószágokra kiterjeszté, de előbb csak felényi részben, s csak később aquiaautores stat. által az egésznél, az in capite nyert javak kivételével; mig III. Ede e korlátot is, bizonyos díjfizetése mellett eltörlötte. VII. és VIII. Henrik pedig, hogy a nemesség hatalmát gyöngítsék, a vagyon elidegenítés teljes szabadságát megalapiták. És ez uton az örökösöknek ősi javakra vonatkozó ellenmondási s visszfoglalási joguk is érvénytelenitetett. A nemesi javaknak köz- s később magán adósságokérti lefoglaltathatása, jelzálogosithatása is megengedtetett. III.Ede,sVIII.Henrik, Erzsébet a helyettesítési javaknak jótékony czélokraielajándékozhatását tette szabaddá stb. És igy terjedtek el az u. n. feuda im propria. Az angol nemesi birtokok adásvevése, cseréje, zálogitása stb. mint tudjuk tilos volt; de miután kezdetben azok pénz s termény szolgáltatásokért másoknak is átadattak , később megengedtetett, hogy adás-vevés tárgyai is lehessenek, mi e jószágok s ezzel a hűbériség természetének lényegét támadta meg, és pedig kifolyással az örököd ési szokásokra is, mert ily javakban azután a fi- s 69