Törvényszéki csarnok, 1862 (4. évfolyam, 1-99. szám)

1862 / 66. szám - Örökösödési törvényeink multja s jövője 11. [r.]

Pest, kedd 1862. August. 26. 66. szám. Negyedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI Tnitalom : Örökösödési törvényeink múltja és jövője. X|[. Kúriai Ítéletek: magánjogi és urbéri ügyekben. — Hivatalos tudnivalók Örökösödési törvényeink múltja és jövője. XI Következik az örökösödési, illetőleg ősiségi jog kifejlődésében az átmeneti korszak illustrálása. Átmenetinek nevezhetjük, mert a középkor alakította hűbéri magánjog, s az európai uj magánjogi codificatio között létezik kapcsolat, melyet t. i. azon közbeeső jogszokások s törvényhozási intézkedések képezik, melyek a hűbéri jognak korunk szabadelvű magánjogává való átalakulását előkésziték és eszközlék. Ezekről s kifejlődésükről leend most szó. Midőn a 13-ik században a hűbéri középkor végperczei letünedeztek, a szőnyegen uj szükségek, uj társalmi körülmények jelentek meg, melyekre a régi államrendszer elemei kielégítők többé nem lehettek. Az uj szükségek uj alapokat igényeltek, melyekre az állam élet gépezete fektettessék; uj épületet, melyben az átalakulni kezdett családi élet megnyugtatva s biztositva helyet foglalhasson. A középkori hűbéri épület két fő oszlopa, mint tudjuk, a hűbéri honvédelem, és az ősiségen alapult földbirtok rendszer, melyet a törvények s intézményeknek conserválni kellett, a katonai erő biztosítása végett. Az első a 13-ik század után túl élte magát, a kor szükségeinek s törekvéseinek többé nem felelt meg, *) igy e téren uj erőknek s tényezőknek helyet adni kénytelenittetvén; mi viszont nem maradhatott a nélkül, hogy az alapul szolgált birtok rendszer meg ne ingattassék, előidézve törvényeket s jogszokásokat, melyek az ingatlan feletti rendelkezésben, öröködésben, átruházásokban stb. a hűbéri rendszertől lényegesen eltérő irányt vettek, közre működvén igy az annyi század hős vértéin felemelkedett hűbériség romjainak is végképi elpusztítására. Ezen nagyszerű átalakulásban melyben a hűbériség a jelenkori államrendszerré fejlődé ki, ismét két tényező képezé az eldöntő elemet; t. i. az uj, nem hűbéri, rendes katonai erő alakulása, és a városi ügynek kifejlődése. Mindkettő rendkívüli befolyású nemcsak az összes jogrendszer kifejlődésére , hanem az összes társadalmi élet s politika irányára is , és pedig az utóbbi elem folytonosan jótékony, üdvös hatályokkal a polgárisodás és felvilágosodás emelésére, mig az előbbi temérdek hátrányokkal is, melyek alatt, kihatva fájdalom napjainkra is, a szabadság nemcsak sokat veszt, hanem vajmi gyakran el is veszett. Különbféle körülmények, a szükség igényei, mint a legbünösb szenvedélyek is, a közbiztonság érdekei, más részt a nagyravágyás veszélyes törekvései, a közrend érdekei, és az önkény, a hatalom kielégithetlen vágyai, — 1) Főkép miután a hadjáratok mindinkább a fejedelmek magán érdekű harczaivá fajultak, szenvedélyeik kielégítésére, trónfoglalásokra stb. stb. Igy a iiarczok Demzetiek lenni megszűnvén, természetes következmény l?tt a nemzet hadjáratok iránti részvétének csökkenése, mi a haderő gyöngülése nélkül nem maradhatott. szövt czének, hogy a középkori honvédelem hűbéri epületét lerombolják. Azon roppant 1 . .lom, melyé a földbirtokos aristocratia, részint katonai ereje, részint a földbirtok túlsúlya által magát a középkorban kinőtte, nem lehete kedvező sem a korlátlan uralomra, sem a nagyravágyó törekvésekre, melyeket a fejedelmek kerestek. A hűbériség bármily rosszakkal árasztá is el a társalmi életet, gátja volt még is az önkénynek, a hatalom korlátlan kifejlődésének, s igy némileg istápja a szabadságnak, mely csak az önkény romjain virágozhat. 2) AnDak alaperejét pedig főleg a katonai erő képezvén, természetes Iőn a fejedelmek részéről 13 ik sz. után azon törekvés, hogy a hűbéri katonai erő megsemmisíttetvén, egy más erő által váltassák fel, mely a hatalomnak mindig szabad rendelkezésére álljon. Azért VII. és VIII. Henrik Angliában, hogy a trón fölibe nőtt nemesség hatalmát megtörje, annak kezei közül a katonai erőt kivenni igyekezett, mi azonban csak agyász emlékű restauratio után sikerült az autokratáknak. Azért magok az angolok bevallják, mikép azt, hogy Erzsébet korában (XVI. sz. közepe) az önkény minden kihágásai s jogbitorlásai daczára is, Anglia még is szabadságot s tűrhető állapotot élvezett, főleg annak köszönhetni, mikép akkor még a fegyver a nemzet kezeiben volt, még ki nem fejlődvén a katonai kast intézménye, mi történt a XVII. században. — A monarchia mindig, még a parlamentarismus mellett is a korona hatalom túlnyomóságát képviselvén, midőn az Európában a keresztes hadak után, melyek sokat tettek a birtokos nemesség meggyöngítésére, kifejlődésnek indult, midőn az azon kor csekély jogbiztositékai mellett oly könnyen kinőtte magát oda, hol : l'etat c'est moi elv lőn uralkodóvá, azon helyzetben, hol a kettős osztrák ház majd egész Európa uralmát (XIV—XV sz.) kezeibe ragadta, midőn tehát a fejedelmi hatalom úgy szólván tetőfokra emelkedett, az nem türheté maga mellett az aristocratia hatalmát, 3) ennek *) Azért a Cesarismus franczia irója (1862. Páris) túlságba ment, midőn a római Cesarismusban, mint a jelen napóleoniban is, az emberiség különös jótéteményét látja, azért, mivel mindkettő az aristocratia hatalmát megtöré. Túlság ez, mert a Cesarismus annak helyébe nem a nemzeti szabadságot,hanem egyes személy korlátlan uralmu önkényét állította. Az elvett jogokat nem terjeszté ki az egész nemzetre, hanem elvette minden osztálytól. Elnyomta az aristocratiát, de nem azért, hogy a jogosultságban minden osztály egyenlő legyen, hanem hogy egy osztály sem legyen, mely vele a hatalom* ban osztozzék. Ez a Cesarismus hivatása s hatálya, mi csakugyan nem lehet jótékony a közszabadság kifejlődésére. 3) A fejedelmek e korban — mond a jeles Gervinus — mint az őskor zsarnokai testőr csapatokkal — állandó katonasággal vétetvén körül magokat, ez uton az absolutismus lőn hivatva az aristokratia káros hatalmát megtörni, igy utat törve az állampolgárság eszméjének,a honpolgárok egyenjogúságának, a közös szabadságnak. EinleitungindieGeschichte des 19-ten J a h r h. 1853. 18. lap. Csakhogy ezen eszmény melyet G. felállitott. nem valósult. 66